Angyalok Háborúja

Angyalok Háborúja

2001. 04. 18., 16:14 | Frissítve: 2001. április 18., szerda 18:15

KarmakomaNew York, napjainkban... Sötét éjszaka volt. A neonreklámok bódító fényében a világ minden tájáról érkezett kalandorok és szórakozni vágyó kispolgárok hemzsegtek a mertopolisz zajos utcáin. Mulattak, ittak-ettek, élvezték mindazt a kényelmet és gazdagságot, amit Ő tett lehetővé nekik.

Mályvaszín harákeső
A gyógykommandó parancsnoka ezen az estén mégis gondterheltnek látszott. A hajnal ismét belvárosi irodájában gubbasztva találta. Hatalmas íróasztala mögött ült, és sűrű, kék szivarfüstöt eregetett az állott levegőbe.

A Fekete Angyal megint lecsapott. Haldokló dédpapákat segített a másvilágra, a Gyilkos Nővérek terrorszervezet élén. Hónapok óta a nyomukban van, de a rettegett recept-tolvaj banda mindig egy lépéssel előtte jár. Pikula István keze ökölbe szorult.

- Itt csak egyvalaki segíthet - gondolta kétségbeesetten. A sötétségbe fújta a füstöt, és felemelte a Piros telefonkagylót.

Paks, délután három óra...

- Natalia kisasszony! Nataaalia kisasszooony! Jöjjön gyorsan, telefonja van! - a fővilágosító idegesen adta át a kagylót. A vonal túlsó végén Pikula István hangja megrémítette. Még soha sem hallotta ilyennek.
- A főnök... Ilyennek még sosem hallottam a hangját! - hebegte, és átnyújtotta a telefont a szépséges színésznőnek.
- Halló, itt Natalia. - A díva hangja erotikusan mély, és rekedtes volt. Értettem Pikula úr. Negyvennyolc órán belül ott vagyok.

Pikula István azon az éjjelen még egy telefonbeszélgetést intézett. A miniszterelnökkel beszélt. Pikula nem volt könnyű helyzetben. Huszonhárom halott négy hónap alatt! Mielőtt felhívta megivott egy jó erős konyakot.

- Világos miniszterelnök úr - dörrente a kagylóba, és közben kihúzta magát - Őt hívtam. Ő megoldja, miniszterelnök úr. Igen, a Vad Angyal elintézi, miniszterelnök úr, nem lesz több halálos halott...

New York, két nappal később...

- Itt vagyok, ahogy ígértem, parancsnok! - Natalia összecsapta formás bokáit. Habsburg Györggyel forgattuk a Mályvaszín Harákot Pakson, de a munkálatokat leállíttattam. Mi történt?

Natalia észrevette, hogy a mindig elegáns Pikula erősen őszülni kezdett, mióta utoljára találkoztak.

"Elenor és a c'est la vie"
- A Fekete Angyal visszajött a városba - Pikula idegesen szivarra gyújtott - Kiszabadította Elenort egy kormányzati felügyelet alatt álló garázsból, és azóta hullanak a halálos betegek. A múlt héten tizennyolc rákos, és három végstádiumban lévő ebolafertőzött beteg halt meg megmagyarázhatatlan körülmények között. Csak magában bízhatunk kisasszony!

Natalia mindent értett. Ezek megbénították biokinetikus visszacsapó íját legutóbbi akciója után, és száműzték Paksra, de most szükségük van rá. Natalia tudta, mit válaszoljon.

- Rendelkezzen velem, Parancsnok! A Fekete Angyalnak vége. Jó Amerikai vagyok! Hókuszpókikus arachnofóbiámmal meg tudom állítani. A város megmenekült! Éljenek az Óvodások!
- Csak ne olyan hevesen, Vad Angyal! Hetvenkét óra múlva várom a jelentését. A jelszó: liberálszimpózium. Ezt ne feledje!

New York, a határidő lejárta előtt hat órával...

A Nyírő Gyula kórház sötétbe burkolódzott. Karcsú tornyai és robosztus bástyái vészt jósoltak. Ablakaiból nem evilági fények világították meg az őrtornyokban szunyókáló Gyilkos Nővéreket. A Vad Angyal közelebb lopódzott a tejszerű ködben. Testén szibernetikus páncél feszült, kezében kihegyezett fonendoszkópot tartott. Senki sem ismerte volna fel benne Maria-t, a Mályvaszín Harák tündér-bájos hősnőjét. Vad Angyal könnyedén szétfeszítette a kórház egyik földszinti ablakának acélrácsait. Végigfutott a kacskaringós folyosókon, merészen átugrotta a katéter-csövekből épített gyilkos akadályokat, míg a kriptotóriumhoz nem ért. Akkor meglátta halálos ellenségét.

- Most meghalsz, sanda egészségügyi dolgozó!! - kiáltotta Vad Angyal. Fekete Angyal háttal állt neki, de a hirtelen zajtól megpördült, és rutinosan kikerülte Vad Angyal tonizált sortüzét.
- Kinyúvasztalak téged is! - süvítette közben az álnok ápoló, és elektromos vihart gerjesztett a gyanútlan Vad Angyal körül. Vad Angyal tudta, egyedül ő sem bír a megveszekedett kacsacserélgetővel. - Hívom a receptekkel visszaélő orvhajléktalan ügynököket! - gondolta, és megfújta e-sípját.

New York, a határidő lejárta előtt három órával...

Pneumatikus misztifikáció
Az orvhajléktalanok hatalmas üvegcsörömpöléssel vetették magukat a harcba. Folyékony, ütésre szilárduló cseresznyepálinkával lőtték a Fekete Angyalt, aki orbitális szárnyait maga köré tekerve védekezett.

- Ütött az utolsó órád, paraszolvenciahajhász!! - kiáltotta Vad Angyal, és minden erejét összeszedve Harák-esőt zúdított a gonoszlelkű démonra. Fekete Angyal visítva omlott össze a kíméletlen délszaki romantika alatt. - Eeeehlolvadok!! - nyöszörögte, majd kilehelte penészes lelkét.

Paks, tizenhúsz órával később...

-Visszatértem György, hol is tartottunk?
- Ott, Natalia kisasszony, hogy Nika Gyöhgy - a dhuszám - kokainkeheskedővé válik, de mégse. - Mondta mosolyogva a trónörökös. - De jó magácskát újha látni!

Epilógus...

Igen. A Vad Angyal ismét teljesítette kötelességét. Pikula István, a gyógykommandó parancsnoka elégedetten pöfékelt irodájában.
- A problémát megoldottuk, miniszterelnök úr! - Suttogta a Piros Telefonba. - A Vad Angyal ismét felülmúlta önmagát. Igen, miniszterelnök úr, a Happy Trend Kft. eltakarítja a halottakat, már beszéltem velük, miniszterelnök úr.

Különösen sötét volt aznap éjjel New Yorkban. A neonreklámok bódító fényében a világ minden tájáról érkezett kalandorok és szórakozni vágyó kispolgárok hemzsegtek a mertopoliszban. Mulattak, ittak-ettek, élvezték mindazt a kényelmet és gazdagságot, amit Ő tett lehetővé nekik. Pikula István kezében halkan csattant a szivarvágó.

Folytatjuk...

hirdetés
hirdetés