"Nem tartom valószínűnek, hogy képes rá" A Főtanácsnok hangtalanul követte a kormányfőt a Parlament kacskaringós folyosóin. "Sokan próbálkoztak már vele, de csak nagyon keveseknek sikerült. És az nagyon-nagyon régen történt" - a Főtanácsnok közelebb húzódott a miniszterelnökhöz. "Higgye el uram. Az ön tudata tökéletes biztonságban van." A miniszterelnök megtorpant. Bőrtalpú cipője alatt megreccsent az ódon padlózat. "Ebben nem vagyok teljesen biztos, Főtanácsnok. Vad Angyal tartogathat még meglepetéseket. Emlékezzen: nála van a Tudatsólyom. Bármit megtehet." A két öltönyös embert elnyelte a sötétség. Lépteik még sokáig visszhangoztak a hideg kupolák alatt.

Budumbar, Nemzetközi Repülőtér, 13:35

A duplaszárnyú hatalmas porfelhőben ereszkedett a forró betonra. Halk szisszenéssel felnyílt az ajtó, és egy burnuszos alak lépett ki rajta, majd határozott léptekkel a fogadóbizottság felé indult.

"Üdvözlöm, Vad Angyal. Népünk hálás Önnek. Kérem, kövessen" - mondta a Sah, és elindult a limuzinok felé.

"Önnél van a madár?"- kérdezte, amikor már a páncélozott ajtókon belül, kényelmes bőrfotelekben ültek. Vad Angyal kis dobozt varázsolt elő golyóálló lézerköpenyéből, és a Sah kinyújtott tenyerébe tette. "Ahogy ígértem, Effendi."

Budumbar legfőbb méltósága mélyet sóhajtott. Úgy érezte, mázsás kőszikla gördült le a mellkasáról. Kezében volt a fegyver, mellyel végre legyőzheti Őket. Óvatosan felnyitotta a dobozka fedelét, és életében először meglátta a Sólymot. A szelencében selyempárnákon, apró, magnetokinetikus gömb ragyogott a szivárvány minden színében. A sah hosszan, gonoszul felnevetett...

Budumbar, Elnöki Palota, 15:24

"Hálás vagyok Önnek, Vad Angyal" - a Sah kényelmesen hátradőlt színarany trónusán. "De most meg kell halnia. Nem maradhat tanú, ezt meg kell értenie." Budumbar uralkodója sátáni kacajt hallatott, majd apró kapcsolót érintett meg trónusa karfáján, mire Vad Angyal lába alatt megnyílt a márványpadló...

"EhhheEhheEhhe!!" - A Sah sárga szemei villogtak az árnyékos Kupolateremben. Nevetésébe beleremegett a Palota. A Perzsaszőnyegek ijedtükben maguktól összecsavarodtak és a sarkokba kúsztak. "A Tudatsólyommal ráveszem a miniszterelnököt, hogy ezentúl csak brazil szappanoperákat és Mónikát adjon az összes New Yorki tévében!! Az emberek elkényelmesednek majd, és agyuk elszivacsosodik! És akkor, és akkor átveszem a hatalmat!!" A Sah csak nevetett és nevetett. A Sápadt Hold közben lassan felkúszott az opálos égre, és ijedtében csillagport szórt a Boldogtalan Vidékre.

New York, két nappal később...

A tudatsólyom láthatatlanul suhant a sötét háztömbök között. Végigszállt a sugárutakon, átrepült a lángoló olajoshordók melegénél szendergő Orvhajléktalanok kerületén, magasba emelkedett, a belvárosi felhőkarcolók fölé. A Sólymot a Sah gonosz lelke vezette. Gyémántkanapén ült Ő fényűző várában, szemei csukva voltak, csak a Gömb világított kérges markában, élesen, áthatón. A Madár megült a Parlament fekete ablakán. Tollászkodott egy keveset - sok országon repült keresztül pihenés nélkül - majd éles csőrével megkocogtatta az egyik üvegtáblát.

Ősz bajuszú, kék egyenruhás komornyik nyitott ablakot. Körülnézett, de semmit sem látott. Gondosan ráfordította a kilincset, mert New Yorkban ebben az évszakban szelesek az éjszakák. A Tudatsólyom közel volt a célhoz. Budumbarban, az uralkodói Palotában a Sah elégedetten elmosolyodott...

Folytatjuk...

Lásd még (előzmények, ilyesmik): Angyalok Háborúja