Sándortöke-lámpás

Sándortöke-lámpás

Fábry Sándor szórakoztató műsoráról

2000. 12. 13., 12:37 | Frissítve: 2001. február 04., vasárnap 19:44

Vladimir WorlukVállaltam, hogy megnézek minden héten egy tévéműsort, aztán szavakba szuszakolom a párlatot. Könnyű szellemi munkának tűnik, de amikor már ott görnyed az ember a tárnában, rozsdás csillék között, fuldokolva a széngáztól, idegesen kapkodva elő zsebóráját és messiásként várva a végefőcímet, bizony százszor is megbánja, hogy ekkora meddőhányóba vágta krómozatlan csákányát. Ezúttal egy kietlen showderbányába látogattam. A koboldok már rég elmenekültek.

Moldova György adta közre ezt a kedves anekdotát az ötvenes évekből. Ésszerűsítő brigádok járták akkoriban a tanyavidéket, tudományos tanácsokkal látva el a parasztokat. Először még egy pengét szereltettek a kasza átellenes oldalára, hogy visszafelé húzva is lehessen vágni, aztán gereblyét csatoltak szegény munkásember nadrágszíjához, hogy rögtön össze is gyűjtse a vágványt. Mikor harmadszorra jöttek, a bácsi elhajigált mindent, és úgy kiabálta: Tudom, mit akarnak! Akasszak petróleumlámpát a tökömre, hogy éjjel is tudjak kaszálni!

"Remélem, zavarok"
Ilyesfajta brigád működhet az RTL Klub katakombáiban is. Adott egy kreatív, szellemes, nyelvi készségéről elhíresült személyiség. Népszerű, és ezt elsősorban stílusának köszönheti. A brigád foglyul ejti őt, ketrecbe zárják, majd különféle kínzásokkal ráveszik, hogy vezessen nekik műsort. Mivel amolyan stílusember, a műsor szerkesztését rábízhatják egy hüllőre: Fábry nyelvi leleményei bármit elvisznek, akár kanalas orvosságot a cseh sör. Hüllő pedig tudvalevőleg bőven tenyészik az RTL-nél. Ők azok, akik például rálőcsölik Fábryra az olimpikonok melegen tartását. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sporthoz mit sem értő műsorvezető sohasem vágyott szertornászok, csónakosok és egyéb mutatványosok társaságára; ez hüllőötlet. Az olimpia - mint tudjuk - termék, amely jól eladható abban a két hétben, nem csoda, hogy unos-untalan próbálják ráakasztani különféle egyéb szerelvényekre. Csakhogy ezek a jóravaló fiatalemberek általában meglehetősen bumfordi társalgópartnerek, tréfáik ugyan nem maradnak el a klasszikus tortahajigálós börleszkek színvonalától, de a szebb időket és stimulatívabb partnereket látott Fábry műsorában úgy hatnak, mint egy égszínkék női íriszbe fúródott kullancs. Kellemetlen feszengés büdösíti a levegőt, de hát ki ne feszengene gereblyével a nadrágszíján?

A beszélgetős műsorok általános hátulütője, hogy valamilyen aspektusból (el)ismert emberek szólalnak meg bennük. Ez azért zsenáns, mert egy részük képtelen felvenni a ritmust, ami a közönség előtti, élvezhető társalgáshoz pedig nem ártana. Ezen belül egy hányad egyáltalán nem alkalmas a civilizált eszmecserére. Az Ábel Anitával (ex-mágenheimjulcsi) készített interjút például bőven tarkították a snittek, és a megmaradt részek elviselhetetlenségét látva nehéz elképzelni, mit vágtak ki. Félreértés ne essék: nem ítélem el, ha valaki orvosilag igazoltan vihogógörcsben szenved, epileptikus nyerítőrohamok rázzák szegényt - de ilyenkor meg kellene mondani: kedves nézőink, Anita képernyőképtelen. Nézegessék inkább ezt az aranyhalat.

Benito Mussolini
Végül felkoncolták
Hasonlóan feszült légkört teremtett a magát Magyarország legjobb Kojak-imitátorának képzelő Koncz Gábor* meghívása, aki sajnos viselkedésével, a fekete-fehér kovbojfilmekből itt ragadt férfiasságeszményével inkább Mussolini szerepét játszhatná el, azt viszont szappanopera-szerűen, napi rutinból. Nem is futotta sokkal többre egy tökéletesen sikertelen, de ugyanakkor teljesen humortalan szobavízisí-oktatásnál, egy ugyanilyen szkanderparti után. A többi béna csendnek hatott, köszönhetően az inkompatibilitásnak. Fábry még nem tanult meg hitelesen nevetni úgy, hogy közben nem akar; ez pedig keserűen hamissá teszi szereplését. Megint előkerül az alapprobléma: lehet valaki a világ legjobb színésze (Koncz például éppen nem tehetségtelen), legügyesebb célbaköpködője vagy a mazsolahabzsolás királya, ettől még nem válik alkalmassá a nyilvános beszélgetésre, főleg nem bárkivel. Egyen csak mazsolát. Jó az.

Szólni kell még arról az egyenesen büntetendő szerkesztési elvről, amelynek értelmében a színpadon kialakítanak egy leállósávot. Fábry vendégei nem hagyhatják el az arénát akkor sem, ha már az égvilágon semmi dolguk nincsen ott. Az első alanynak is végig kell ülnie az egész műsort és bután nézni az éppen szereplő kollégát vagy a közönséget; esetleg egy-egy közbevetéssel megpróbálhatja visszakérni a mikrofont. (Hiábavalóan.) Nem szép dolog sóbálvánnyá változtatni az elhasznált szereplőket, bármennyire biblikus is.

És amikor a műsor már majdnem véget is érhetne, feltűnnek az ésszerűsítő elvtársak még egyszer. Bizony, a lámpást hozzák. Ezt egy "élőben" fellépő zenekar vegytisztán PR-jellegű megjelenése testesíti meg. Ez az esemény semmilyen módon nem szervesül a műsorral - természetesen -, mégpedig azért, mert maga a műsor is szervetlen és szervezetlen. Ledarálnak egy számot, közben pedig Fábry felakasztja a lámpást, mert már amúgy is sötét van. A közönségkoordinátor megemelinti korbácsát, vastaps, vége.

Hát így kaszálgat Sándor csütörtökönként, és reméli, zavar. Ismerve azt, amit eddig csinált, én azt remélem, zavarban van.

*"A nőkben az a csodálatos, hogy megszülnek minket, férfiakat." - K. Gábor, színész

Linkek

hirdetés
hirdetés