Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Gogol rajza Jókai autójáról Irodalmi lidércnyomás

Folytassuk ott, ahol abbahagytuk: úgy gondolom, nem kell azon rágódni, vajon Jókai 1848 előtt írta-e a Kőszívű ember fiait, hiszen ez mára nyilvánvalóvá vált, összpontosítsunk inkább újra az idegen civilizációkra, illetve azok különös szerepére hazánk történelmében. Emlékeznek még a győztes pákozdi csatára? Mi történt ott? Mivel magyarázhatjuk a magyarok elsöprő győzelmét a császári csapatok felett? Máig izgatja ez a probléma a történészeket, pedig a válasz mindvégig az orrunk előtt hevert!

Kukkantsunk be Jókai Mór és Gogol levelezésébe, mégpedig arra a levélváltásra koncentrálva amely kb. 1849 őszére datálható a korabeli dokumentumok tanúsága szerint. Az egyik írásban Jókai eképpen fordul orosz barátjához: "...mert tudta-é Ön, Nyikolaj Vaszilijevics, hogy Pákozdnál éppen egy orosz tiszt vezette csatába azon... furcsa álieneket... kiknek bizony sertésfejük és szőrös testük volt, és kiknek származása a fényességnek országából gondolható, és kiknek száma emberi szám... és ez a szám: 321...Vajon ezen állatias creátiók nyertek bebocsáttatást a rólam elnevezett bablevesbe, mint ahogyan azt Ön állítja, Nyikolaj Vaszilijeics?"

Árpád a Szíriuszról érkezett?

Mit jelenthet mindez? A megoldás könnyebb, mint gondolnánk. Elég elővenni az előző cikkünkben már említett japán magyarságkutató "Kik vagytok ti, állatok?" című könyvét, melyben ugyanezt a levelet találjuk eredeti (üzbég) nyelven. A tudós így gondolkodik: "Választ adhat a pákozdi csata kimenetelére az a feltételezés, hogy a levélben említett sertésfejű álienek a fényességnek országából az ősi kelta véseteken látható Szíriuszról érkezett disznószerű lények, az orosz tiszt pedig Pavlov, aki a disznóólja mellett (ld. előző cikkünk - a Szerk.) találkozott először Jókai lebegő alakjával."

Adott tehát a győztes magyar sereg és a Pavlov által vezetett szíriusziak. Miért nem említi ezt egyetlen korabeli forrás sem? Talán sosem kapunk választ, egy azonban biztos: az, hogy az idegenek nem az osztrákoknak, hanem nekünk segítettek, megerősíti méltatlanul elfeledett költőnk, Petőfi Sándor feltételezését, aki egész életében kutatta a magyarság idegen származását, éjszakákat töltve rozsdás távcsöve mellett, bal karját Szendrey Júlia keskeny vállcsontján nyugtatva. Petőfi szerint ugyanis "...az magyar népemnek származását nincs jobb okom feltételezni, mint a Sirius bolygó kisebb holdjáról, mert űrhajóval érkezvén Ephraim (=Aphrád=Árpád) megtelepedett itt, és szőrös csuháját...illetve orcáját levetkezve elszaporodott...és népének, kiket magával hozott száma...emberi szám..."

Légifelvétel Szendrey Júlia megtalálásáról Egy asszony gyötrelmei

Költőnk nem sokkal előbb említett gondolatainak publikálása után eltűnt. Feleségét egy búzatábla közepén találták halálra rémülve, ennyit tudunk, semmi mást. Petőfi orosz fogságban - persze! Az előzmények alapján biztosan állíthatjuk: Kukoricza János atyja valahol a Szíriuszon pihen, titkait örökre magába temetve.

A magyar nép valóban a Szíriuszról származna? Hihetetlen, ugye? A tények azonban magukért beszélnek, hitetlenségnek nincs helye. Tudjuk: őseink máig köztünk élnek. A nagypolitika történései mögött zajló machinációik, koszos üzelmeik leleplezése már csak pár lépésnyire van tőlünk, ne adjuk fel! Várjuk Önöket jövő héten, sorozatunk következő megrázó fejezetével.

# Gyilkosság telekinézissel [A parafenomének sötét titkai]
# Ufókongresszus a Pilisben
# 1947 - Roswell [Mi történt Új-Mexikóban?]
# Sertések a Szíriuszról [Jókai és a szervezett bűnözés II.]
# Pavlov disznaja [Jókai és a szervezett bűnözés I.]