|
Első Pesti Orrbojtszalon2000. 09. 12., 20:57 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:54
Lélegzetelállító hajpagodák, furfangos éxerek armadája, nem is létező színekben pompázó karmok - Lyukács óta tudjuk: a nő felépítmény. A már-már megszokott hóbortok, több rekesz jóféle motorolaj árát felemésztő havi szoláriumszámlák és a hónaljszőr-cikkcakkollók mellé itt az új őrület: az orrbojt.
Talán a közismert bajuszirigység hívta életre, talán a kétségbeejtő felismerés, hogy a frizura elkészültével elfogyott a sütögetni- és fésülnivaló: egyre megy. Mindinkább hódít az orrbojt divatja a magyar nők körében, olyannyira, hogy immár a ([sas/karvaly/őzike-]szemű) vállalkozói bálszféra sem hagyhatja figyelmen kívül a kielégítetlen igényt.
- Először én is szörnyülködtem, amikor a lányom orrbojtot akart. Aztán megbarátkoztam a gondolattal, sőt szívesen segítettem neki a preparálásban, hiszen csaknem harminc éve fodrászként dolgozom. Rá kellett jönnöm, hogy a fodrászkellékek nem minden esetben használhatók.
- A leggyakoribb baleset, ha az orrbojtot megfelelő samponos kezelés nélkül nyírják. Ilyenkor a férfiak szakállához hasonlóan megerősödnek, megvastagodnak a szálak. Az eredmény: egy mogorva sündisznó az arc közepén. Gyakorlatilag lehetetlenné teszi a csókolózást, és meglehetősen csúnya. Ez esetben hosszas sugárkezelésre van szükség, valamint folyamatos pállasztásra - ehhez pedig műanyag bohócorrot kell viselni. Sajnos sokan nem veszik komolyan az előírásokat, és a fogszabályzóhoz hasonlóan kerülik a viselését. Így azonban szembe kell nézniük az egyre vastagabb, szúrós és töredezett orrszálak fenyegetésével. A fényképekről rám néző lányok tekintete többet elárul, mint az alatta tenyésző szörnyeteg. Kialvatlanság és mizantróp hermitázs* sugárzik róluk.
Vendég érkezik: húszévesforma, a posztbakficizmus zavaros eszmepocsolyájában fetrengő bölcsészleányka. Generáljavításra jött: orrbojtja beszorult a magnóba, amikor szempilláival próbálta megtisztítani az olvasófejet. Élek az alkalommal. - Ugyan miért növesztettél szőrzsombékot az orrodra? - Nézd, énnekem is ki kell tűnnöm valamivel. Nem vagyok valami okos, de feltűnően buta sem. Ezenfelül narancsbőröm van, a testem pedig különféle váladékok petyhüdt zsákja.
- Természetesen és sorsszerűen. Orsi - mert mi a BTK büféjében (félemelet) csak így per Orsi - nagy érdeme, hogy mindenkinek felkínálja a lehetőséget, amivel senki sem él. Tudod, "ha nem akarod, nem muszáj", mint a tamponreklámban. De lusta is vagyok, mint a nemesgázok, és az orrbojt egyszerűbbnek tűnt - eddig. Puci néni** munkához lát, villognak a különös szerszámok, kocsonyásan remeg a bojtkorrekciós zselé. Fesztelenül magyaráz tovább.
Lassan rám nehezedik a kozmetikusszalonok nyomasztó, bizánci hangulata. Hátam mögött halkan duruzsolnak az orrburák, szállingóznak az ügyfelek. Szakszavak repkednek, nonverbális összeesküvések sejlenek fel, s én ismét úgy érzem magam, mint amikor általános iskolában tökéletes kirekesztettséggel szemléltem a kislányok zsibongó-körtáncát - onáo-náo-tititi, onáo-náo-tititi, ómandzsófix. Megint kimaradunk valamiből: sohasem érjük el Mexikó partjait.
* Remeték lelkiállapota, miután kiderült, hogy vallásuk alapítója nem a mennybe ment, hanem Chicagóba szökött, rákapott a kokszra, és motorosbandának képzeli magát. Linkek
|