Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Másrészt azt gondolom, azzal hitegetem magam, hogy a skodásság maga távolságtartás. A skodásság antiautósság nekem. Ezt próbálom majd itten, lejjebb, ha valakit még érdekel...

---

---

Nézem, Escort-üléses, sárga sportkormányos szélesített nyomtávú, sportkipufogós, megbuherált gyújtásos 105-ös, olvasom a topikban a főtengelycserét, a hengerfejtegetést, és. Nem értem. Nem egészen. Pedig még rokonszenves is, megható ragaszkodás, eltökéltéség, törődés, szeretet, de másrészt tényleg ott vagyok, hogy:
Nem-e volna lényege a Skodának, skodásságnak a nem-menés, az antiautós, antimacsós nemtörődés? Az autóslétezés rejtett formája?

A Skoda itten természetesen 105-öst (konkrétan az enyém 105L, a legskodább Skoda, tombol a negyven lóerő), 120-ast, és persze MB 1000-est, miszerint Embicskut jelent, nem mást, kicsit még Favoritot is; a legújabb Skodáknak (Felicia, Octavia, Fabia) természetesen semmi közük a körülírt és irandó jelenségkörhöz. A pontosság kedvéért.

A Skoda eleve: csehszlovák.

Ezt a jelzőt kéne megfejtenünk. Ravasz, finoman, szeretettel, humorral lesajnáló szó, megértő és megbocsátó. A csehszlovák jelző mögé igen szép jelentésárnyalatokat játszik a magyar (nyelv). Mi (volt) a csehszlovák? A fémvázas hátizsák, a szoknyás légpuskalőszer, a Pomarancovi Dzus, a Botas cipő, Karel Gott, Gustav Husak (aki miatt át kellet keresztelni a Gusztáv rajzfilmet odaát), az orkán dzsoki, az Artis síléc, a színesceruza, a radír és a Skoda. Szoci meg gagyi, meg benne a lesajna, de másrészt az is, hogy nekünk olyan sincsen, hogy ezen a színvonalon, a mienkén még ez is kunszt.Tisza kontra Botas, hoppá, mindjárt nem állunk olyan jól! A csehszlovák ironikus, sőt önironkius (mi, magyar csehszlovákok) jelző egyszersmind, ott bujkál benne a monarchista véres derű (Hrabal, Hasek, Hrabal, Hasek, Hrabal, Hasek... mindig ide lyukadunk, a fenébe), és azért a haloványrózsaszín  tisztelet is, a Monarchia tudta tisztelni a cseh ipart. (A Skoda - senki ne röhögjön! - valódi tradíció. Az első európai autógyárak között volt. És hogy ez a hagyomány létező, túlélte a negyven évet, azt akár igazolhatnánk azzal is, hogy a Skoda az egyetlen az ex-szocialista automárkák közül, amely rövid idő alatt sikeresen átállt, képes volt új modelljével - Octavia - nemzetközi elismerést kivívni.) Meg ott bujkál a jelzőben a szeretet is, akárhogy, a kádári-zoráni megbékélés, de nekünk így is jó, kicsit savanyú, sárga, a csehszlovák narancs, elégedettek vagyunk szoknyás géppuskalőszerünkkel, büszkék a Botasra (sikerült átcsempészni lábon Sahynál), az Artist síléc príma jó, tartós, talán nem olyan szép, mint az osztrák, de jobban bírja a köves pályát, hétszentség.

A Skoda az maga a csehszlovák.

Már pofára is. Kicsit komikus, de már majdnem-autó.
A Skodának minden elemében ott van ez a fáradt, szomorkás derű. A farmotor tréfája, a könnyű orr, játékosan dobálódik az enyhe szélben, a vízforralásra hajlamos hűtőrendszer (gőz csap ki a motoháztetőből, fölforrt a víz - alapvető burleszkelem), és a legnagyobb vicc a motor, pontosabban a motorteljesítmény, hogy, kérem, gyönge, mint a cikóriakávé a Stari Smokovec-i szakszervezeti motelban.

De ha a Skodába beülünk, mégsem áll a mellkasunkba rút bakelitkormány, nem sípcsontközépig nyomódik föl a gáz, nem verjük a térdünket kapcsolókba, nem kell feltétlenül lehúznunk az ablakot, hogy elférjen a könyökünk, a műszerfal helyén is valami műszerfalféleség van, nem pedig gusztustalan káosz vagy tankbelsőhatású félkatonai elrettentés. A Skodába ülő ember talán nem találkozik azzal a kíméletlen prosztósággal, mint a többi klasszikus szocialista típusnál. Mintha tervezők tervezték volna, csak aztán beleszólt az üzemi négyszög meg a nemzetközi helyzet.

A létező szocializmusban vagyunk, a vége fele, nyolcvanas évek, a KGST-motorizáció csúcsidőszakában, amikor a gulyáskommenizmus egyik szimbólumává növi ki magát krómkipufogós tuning-Lada. Ebben a társadalmi közegben kelllene elhelyeznünk a Skodát.

A Wartburg Tourist a sportosan vezető kiskerttulajdonosok, a Dacia a műbőrkalapből feltörekvő agrárértelmiség, a Kispolák a váratlanul emancipálódásnak indult fontos aktaasszonyok és nagyon eleresztett diákok, a Trabant a politikailag megbízhatatlan szakállasok műfaja volt, a Lada meg az igazi, bátor szocialista férfi autója, a Ford Mustangja, Chevro Impalája neki, köbcentitől, lámpaszámtól, típustól és díszlécezéstől, optikai és egyéb tuningtól függően; a túl ideologikus márkák, úgymint Volga, Moszkvics, Zaporozsec, satöbbi tulajdonosai esetében már joggal sejthettünk perverziót, lelki defektust, vagy bornírtságba csúszó mit is?, mindegy... De a Skoda? Passz. Még csak Skodás karakter sincsen.

A Skodás csak úgy van. Fű alatt. Vagyis aszfalt alatt. Megtűrik az úton.

Skodás mögé nem állnak a pirosnál, mert biztos, hogy beragad. A skodás mellett nem bőgeti a motorját a legsötétebb füstüveges ezeröcsi sem, fölösleges. A skodást még megalázni, ledöngetni sem érdemes.

A skodás nincs benne a játékban. Nem ér a neve. Még a Clark Ádám téren is beengedik néha: Gyere már, hülye Mazsola!

A skodás nem megszállottja a sebességnek, vagy ha mégis, az súlyos kudarcélményeket, sőt önértékelési problémákat okozhat.

A skodás nem az aszfalt ördöge.

Mégis, a megfelelően magas szinten űzött skodázás bámulatos képességeket fejleszt a skodásban. A skodásnak érzékenységre, intuícióra van szüksége. Nem tud sebességből, erőből megoldásokat találni, máshogyan kell próbálkoznia. A skodásnak például meg kell tanulnia gyorsulás nélkül előzni. A jövőbe kell látnia. (Vajon mikor lesz ötperces szünet a szembeforgalomban, amikor neki lehet indulni?) Az ellenfél energiáit kell használnia  és saját belső erejét (csi). Autós kung-fu és ai-kido.

A hideg motorral, télen induló skodás tud egyszerre fékezni és gázt adni, keze lába jár, hogy nehogy lefulladjon.

A skodás így is lefullad, a kereszteződés közepén, mert a Skoda gázfröccsre fullad, de a skodás megoldja (vagy elpusztul). (A skodás, ha más autóba ül, leégeti a kuplungot.)

A skodás hőálló, nyáron is max. fűtéssel jár, hogy föl ne forrjon a hűtővíz.(Legszebb a macskás-kutyás skodás esete, aki tövig fölhúzott ablakkal - állatkák nehogy kiugorjanak -, csontra tekert fűtéssel nyomatta déli negyven fokban a Balatonra.) A skodás egyik szeme mindig a vízhőfokmérőn. A skodás szorgalmas, öntevékeny: kiönti a lökhárítót betonnal, hogy nehezebb legyen a kocsi eleje. Ezzel a tolólappal aztán rettenetes pusztításokat végez.

Egy évtizedes skodázás után a skodás kibékül a Skodával, a világgal, csodálatos evolúciós és jellemfejlődési pálya végén már a leállósávjában, a felcsapott motorháztetetejű autó mellett, derékig gőzben az elakadásjelző háromszöget keresgélve is képes megőrizni tökéletes belső nyugalmát. Tud röhögni saját magán.