Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Kiváló jazz-zongorista földim, Kis Kó nevű, pár évvel ezelőtt a csúcsra fejlesztette az ingyenes mobiltelefonálás művészetét. Tudományát arra alapozta, hogy három másodpercen belül kellett mozognia az üzenet időbeli hosszát illetően: valami technikai mizéria miatt ezen hívások nem kerültek kiszámlázásra. Három picurka másodperc alatt kellett beköszönni, a hívott egészségi állapota felől udvariasan érdeklődni, eztán az érdemi információáramlást realizálni, majd végül illedelmesen elbúcsúzni. "Szevaszhogyvagygyerenyolcraamozielécsá". Három másodperc alatt akár üzletet is lehet kötni: "Halimegveszemadzsekidezerötérhozdelholnapszeva". Ha a vonal túlvégén is beavatott személy volt, akár kötetlen beszélgetés is kialakulhatott egyszerűbb témákról, pl. az időjárásról, fociról.

Mééég rééégebbben a fizetésmentes időtartam hat, azaz 6 másodperc volt. Kis Kó ezen tényt gyakran felemlegette, ekkor maga elé meredt, elgondolkodva rugdosta a cipője orrával az grundot, és nagyot sóhajtva arról mesélt, hogy ilyen földtörténeti szempontból sem jelentéktelen időmennyiség lefolyása alatt közepesen libás lányokat tudott befűzni, avagy megfelelő partnerrel sakkozni, barkochbázni lehetett két-három hívás eszközlésével.

Sajnos a mobilszolgáltatók nem helyeztek elég hangsúlyt a hazai jazz-kiválóságok szociális törekvéseinek támogatására, egyszer csak bezárták a kiskapukat (rig-liz-ni), azóta másodperceket számlálgatnak, legyenek boldogok, és javaslom még, hogy az éttermekben állítsunk fel karitatív perselyeket, hogy a visszajáró aprópénzt ott gyűjtsük számukra. Így a low-budget kommunikációs megoldásokat preferáló zenészek, illetve egyéb társadalmi rétegek szép lassan átszoktak az SMS használatára.

Van egy el nem fogadott újításom: feltaláltam a női SMS-t - ugyanolyan, mint a férfi (hagyományos), csak a hossza nem 160, hanem 640 karakter -, kéremszépen, ez a megoldás nem kellett senkinek. A gond az, hogy az értékesítési menedzserek már úgyis régóta szívják a fogukat, hogy miért 160 bötü az izenet hossza, miért nem 20 vagy 10 (gy.k. sokkal több SMS-t lehetne kiszámlázni), nemhogy még ezt is inkább megnöveljük... Máskor egyébként mielőtt mindenféle szabványokat kitalálnátok, kérdezzétek meg a marketingosztályt, önfejű buta mérnökök. Szóval 160 apró latin betű, fellebbezésnek helye nincs.

És itt van Rebeka elásva, kezitcsókolom. Mert mit lehet mondani 160 karakterben?

Nem sok mindent.

És mi van akkor, ha mondanivalónk 161 karakter hosszú? Vagy netán 180? Bizony, kettő SMS, dupla költség, dupla küzdelem a telefonnal, a szolgáltató elégedetten csettint a havi számlánk áttekintése után, mi pedig a kocsmában az olcsóbbik sört választjuk.

>> Tömörítsünk! (2. rész) >>