Emberek és rovarok

Emberek és rovarok

2000. 08. 11., 17:16 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:54

KertitörpeSe szeri, se száma a nagyvárosokban engedéllyel vagy anélkül tartott veszélyes és egzotikus állatoknak. Kajmánok, mérges kígyók, pumák és nagy barna pókok lopakodnak Budapest éji árnyai között. A budai villanegyedekben néha felbukkan egy-egy rab zsiráf bánatos feje, míg kegyetlen gazdái vissza nem rángatják. Most a külvárosi panellakások öntudatos lakói visszavágnak: egyre terjed a szitakötőtartás, sőt hamarosan megnyílik az első szakbolt.

Zoli, az urbánus lelkületű fiatalember
Zoli szobája a huszonéves értelmiségiek "dicsőséges káoszának" jellegzetes fészke. Kamaszkori bolondságok emlékei: levágott, véres hajfonat, temetőből csent csont, összegyűrt BKV-csekkek elegyednek a fel-feltörekvő értelmiségi komoly könyveivel, írógépével és csöppnyi pipájával. Egy hónapja azonban új társbérlő költözött be, és az urbánus lelkületű fiatalember azóta úgy ápolja megtermett szitakötőjét, mint jó vitéz a lovát. Most éppen társat hozott neki.

A szitakötők tartása egyszerű. Az állaton kívül csak pár apróság és megfelelő táplálék szükséges hozzá, a helyesen gondozott szitakötő pedig akár évekig is boldogíthatja gazdáját*. A szépség- és ügyességi versenyeken a tenyésztők összemérhetik állataik kiválóságát, a viadalokon pedig tekintélyes összegű fogadások köttetnek.

A szitakötőnek lelke van, ahogyan azt képünk is kiválóan jellemzi
- Egy barátom beszélt nekem a szitakötőtartásról mint elvi lehetőségről - meséli Zoli. - Ő elméleti ember, én viszont valóságpárti vagyok, úgy döntöttem, megpróbálom. Az első ügyetlen kísérletek után tudtam meg, hogy másoknak is eszükbe jutott már az ötlet. Lehet, hogy ez az emberi gondolkodás fejlődésének egyik forgalmas keresztútja - bonyolódik gondolataiba.

- A szitakötőt lepkehálóval megfogom, majd óvatosan kikötöm erre a nyergelőasztalra - mutat egy kis, ravatalszerű tárgyra. - Fekete cérnából hámot csomózok a torára, lehetőleg az első pár láb mögé. Korábban próbáltam a pillanatragasztót, de az ciántartalmánál fogva végzett szegénykékkel. - Pödörödik, bodorodik a cérna, és egy perc múlva Nindzsa, a fiatal szitakötőkanca felszerszámozva várja, hogy új birodalma határait kijelöljék.

- Neki egyelőre egyméteres pórázt adok: meg kell szoknia a kötött repülést. A cérnába be kell iktatni pár centi vékony gumiszálat. Ha az állat nekiront a levegőnek, ez tompítja a rabság kényszerű felismerését, ellenkező esetben a hirtelen visszarántás szétszakítaná. - Térül-fordul, és már tépi is ki a gumit anyu egyik otthoni zoknijából.

- Emellett még egy apró horgászólomra van szükség, amelyet a cérnára csíptetek a szitakötőtől öt-tíz centiméterre. Ez egyrészt megakadályozza, hogy összegabalyodjon a cérna, másrészt edzi, erősíti az állatot.

A szitakötő rendkívül könnyen idomítható
(Képünk illusztráció)
Az ügyességi versenyek legjobbjai állítólag képesek gazdájuknak odavinni egy ceruzát vagy más kisebb tárgyat. A kiegészítő kellékek száma persze - mint minden hobbinál - tetszőleges. Zoli cigarettapapírból készült pizsamát húz a rovarok potrohára éjjelente, és az etetőtálca - amelyen a röpképtelen zsákmányállatokat kínálja fel - kartonpapírra épített apró repülőtér. A cérna vége az irányítótoronyhoz van rögzítve. Ha Zoli nem akarja, hogy a portyázó állatkák zavarják a vendégeket, egyszerűen visszatekeri a cérnát, így a kis légiakrobatáknál érvénybe lép a repülési tilalom (és lehetetlenség).

A szitakötők ragadozó rovarok, így a legnagyobb problémát étkeztetésük jelenti. Leggyakrabban a horgászboltokban kapható csontkukacokat keltetik ki, és kedvencüket az így termelt legyekkel táplálják. Vannak, akik a bogarakra esküsznek, például Majka, Zoli volt barátnője (még ma is jóban vannak), aki már maga is e nemes szórakozás hódolója. - A bogarakat vagy a micimackós etetőtálcán, vagy egy csepp mézzel cérnára ragasztva kínálom fel. Az utóbbi módszerrel fejleszthető az ügyesség, csak hát nincs mindig időm rá. De az biztos, hogy a bogár jobb a légynél. Biológia tagozatos voltam a gimiben, úgyhogy tudom. A bogár higiénikusabb, és a szitakötőnek sok kitinre van szüksége.

Zoli nem tud elképzelni tökéletesebb háziállatot
- Ez a nehézpáncélos harci állatokra igaz, de a szépségversenyeken most a vékony alkat a sláger - veszi vissza Zoli a szót - Tudni kell, hogy e szubkultúrában végeérhetetlen viták folynak a helyes módszerekről, trükkökről. Azonban ennél különösebb gondolatok is fogannak köreikben. Hogy egy állat odaadó gazdája szépnek találja kedvencét, nem meglepő.

De Zoli nem tud leállni: - A szitakötő a környezetéhez, meg egyáltalán minden máshoz képest valószerűtlenül tökéletes. Olyan ragadozó kecsesség jellemzi, amit rajta kívül talán csak olyan nagyméretű fogalmak idéznek fel, mint az idő vagy az intelligencia. Mi hisszük, hogy valaha élt ősei halvány nyomait őrzi, hogy ezek az ősök az esztétikum és az értelem transzcendens tökéletességével bírtak. És feltett szándékunk, hogy visszatenyésztjük őket.

Főhősünk és kis barátja
Hamu és hártya
Lerövidítve az itt következő hagymázas locsogást: egyes szitakötőbarátok szerint e lények ősei, az odoniták isteni hatalmú és szépségű jelenségek voltak, akik azonban leszálltak a maguk teremtette világba, és ahogy a rendszer működése stabilizálódott, fölöslegességükben elkorcsosultak: graciőz, vérengző ragadozókká váltak. - Az ő vérvonalukból akarjuk újra - egyszerűen fogalmazva - létrehozni, kinemesíteni az Istent. Nem én, nem is a fiam, de egy szerencsés hívő egyszer rászabadítja a világra. És ha eljő a Szent Lárva, mind megmérettetünk, s az igazak szárnyakat kapnak.

Látható és érthető, hogy az extremitások itt is megjelennek, létezik tehát egy fanatikus, szélsőséges szitakötővallás. Mindazonáltal ezen vadhajtásokat lehámozva e hobbi nemcsak mulattató, de olcsó is, és ami a legfontosabb: segít a manapság mind népszerűbb bogaras ember szerepének tökéletesebb alakításában. Ahogy a görcsös másság tömeget alkot, a házirovar-piac törvényszerűen kiterebélyesedik. Ettől függetlenül üdvös volna, ha csatakutyák és harcihörcsögök helyett csillámló szárnyak vibrálása hizlalná az állatbarátok büszkeségét, nemde?

 

* Nagyokos! A szitakötő ugyan valóban évelő, de szobahőmérsékleten áttelel. (A természetben télen elpusztul, mivel szárnyaiban szétfagynak az erek, a földön pedig hamar meglincselik a sokat szenvedett nem repülő rovarok, mint egy ellenséges pilótát.)

hirdetés
hirdetés