Washingtonban egyeztetett a G20-ak csoportja

A világ vezető gazdaságai megállapodtak abban, hogy nagyító alá veszik a hét legnagyobb ország gazdaságpolitikáját, hogy a globális pénzügyi válság ne ismétlődhessen meg újra.

A világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő G20 csoport pénzügyminiszterei és jegybankelnökei pénteken Washingtonban véglegesítették az elképzeléseket, amelyek lehetővé teszik a világgazdaságot fenyegető egyensúlyhiányok csökkentésére tett erőfeszítések szoros felügyeletét.

A megállapodást hónapokig tartó egyeztetés előzte meg, mert Kínát meg kellett győzni arról, hogy nem valutapolitikáját vették célkeresztbe.

A paktum értelmében a Nemzetközi Valutaalap vizsgálja meg az érintett országok államadósságának, költségvetési hiányának és kereskedelmi mérlegének alakulását, hogy megállapítsa, kockázatot jelent-e az adott ország gazdaságpolitikája, és kell-e változtatásokat végrehajtania. Az elképzelés egyik potenciális gyengesége az, hogy az országok nem kötelesek betartani az ajánlásokat.

A csoportba azok az országok kerültek be, amelyek kibocsátása meghaladja a G20-csoport összgazdasági teljesítménynek öt százalékét. Így a listán jelenleg az Egyesült Államok, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és India szerepel.

A G20-csoport az amerikai Pittsburghben 2009-ben tartott csúcstalálkozóján erős, tartós és kiegyensúlyozott gazdasági növekedést ígért a világnak, most pedig ajánlásokat akar tenni. Utóbbiak nyilvánvalónak tűnnek: az Egyesült Államoknak csökkentenie kell tripla (költségvetés, kereskedelem és lakossági megtakarítások) deficitjét, Kínának az exportvezérelt növekedésről át kell térnie a belső fogyasztás növelésén alapuló növekedésre, a nyersanyagokban gazdag országoknak pedig növelniük kell a fogyasztást.

A washingtoni tanácskozáson szó volt a tőkeáramlás nyomon követéséről is a nemzetközi monetáris rendszeren belül. Christine Lagarde, a G20-csoport soros elnökségét betöltő Franciaország pénzügyminisztere közölte, hogy a nemzetközi monetáris rendszer erősítésének érdekében rövid távon nyomon követik a likviditás alakulását, országonként elemzik a tartalékok növekedésének tényezőit, erősítik az együttműködést a rendezetlen mozgások megakadályozására és figyelemmel kísérik az árfolyamokban tartósan meglévő egyensúlyhiányt.

A 2007-2009-es pénzügyi válság a II. világháború utáni legnagyobb világgazdasági recessziót idézte elő.