Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Európát most már meg kell menteni

2011.10.21. 10:19 Módosítva: 2011-10-21 10:19:33
Vasárnap négy nagy mentési akcióról dönthetnek Európa vezetői: Görögországról, a nagy adósságot görgető többi tagállamról, az európai bankokról és az egész unió jövőjéről. Ha nem döntenek, akkor szerdán kell dűlőre jutniuk. A görög adósság felét is elengedhetik. Az EFSF garanciát adhat tagállami kötvényekre és pénz pumpálhat bankokba. Az EU tagállamainak pedig kötelezővé tennék, hogy az Európai Bizottság által előre jelzett növekedés alapján írják költségvetéseiket.

Az Európai Tanács vasárnapi ülése nagyon fontos lesz. Még akkor is, ha a dolgok jelenlegi állása szerint érdemi döntést nem fog hozni. Erre utal, hogy Angela Merkel német kancellár lemondta péntekre tervezett kormánynyilatkozatát, amelyben a kormánya vállalásairól tájékoztatott volna. Berlin számára a kétlépcsős csúcstalálkozó tűnik az egyetlen elfogadható megoldásnak, így az uniós csúcson várhatóan most nem születnek végleges döntések, csak majd jövő szerdán.

Bármikor is, az biztos: a két hete sztrájkoló görög kukásoktól kezdve az amerikai pénzügyminiszterig sokan izgulnak, hogy mire jutnak a tagállamok első emberei a következő napokban. Az ügy fontosságát jelzi, hogy Nicolas Sarkozy szerdán váratlanul Frankfurtba utazott még egy egyeztetésre Angela Merkel német kancellárral, miközben Carla Bruni kislányukkal vajúdott. Orbán Viktor is átérzi a helyzet komolyságát, hiszen ő az Astoriához tervezett fideszes ünnepséget mondta le.

Áldozatot mindenkinek vállalnia kell, hogy a pénzügyi összeomlással fenyegetett kontinens kicsit megnyugodhasson. A vita leginkább arról szól, hogy kinek, mikor és mennyire fájjon, és megéri-e pont azt a fájdalmat választani. Abban mutatkozik csak konszenzus, hogy ha nem lesz komoly beavatkozás, akkor az mindenkinek rettenetesen fáj majd.

A görögök kiabálnak most a fájdalomtól leginkább. Szerdán százezren és csütörtökön is több tízezren tüntettek Athénban, a legújabb megszorítások ellen.

Általános sztrájk, könnygáz, gumilövedékek, lángoló szeméthegyek szomorítják a görög politikusokat. Közben arról kellett szavazniuk, hogy 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat. Nagyon kemény döntés ez, ám ez is feltétele annak, hogy a vasárnapi brüsszeli tanácskozáson jóváhagyják az újabb mentőhitelt, ezúttal 8 milliárd eurót. A támogatás nélkül Görögország csődöt jelenthetne, és azután már senki sem kapna semmilyen fizetést sem az államtól.

Dominó

És nem kapná meg a pénzét a görög államtól számos európai nagybank, elsősorban francia és olasz pénzintézetek. Ezek ugyanis azok, amelyeknek sok sok görög állampapírjuk van. Vagyis egész Európa pénzügyi rendszere van nagy veszélyben, a görög válság ezért európai válság. Vasárnap ezért nem Athén, hanem Európa pénzügyi gondjait kell megoldani. Azt már a Lehman Brothers 2008-as csődje is bizonyította, hogy ha egy bank bajba kerül, akkor a többinek is rossz lesz, és ha a bankok bajban vannak, akkor nincs hitel, és leáll a gazdaság.

Ezzel összefüggő probléma, hogy Görögországon kívül az eurózóna más országai is komolyan eladósodottak. És ha egy eurót használó ország csődbe megy, akkor a többi bajban lévőnek is nehezebb lesz eladnia az állampapírját, és ettől bebukhatnak ők is. Portugália és Írország máris segítségre szorult, és Olaszország és Spanyolország is rosszul áll.

Ilyen nagy gazdaságokat pedig már nem lehet közös hitelekkel mentegetni, mert nincs az a pénz. Ráadásul, ha ennyi eurót használó ország kerül ekkora bajba, és még a kontinens bankrendszere is összeomlik, akkor a közös pénz elértéktelenedik, és Európa ott áll majd kétségbeesve, szegényen, a világ közepén.

Amúgy sem járnak jó idők, az EU legstabilabb és legnagyobb gazdaságának számító Németország éppen csütörtökön jelentette be, hogy 2012-ben az eddig várt 1,8 százalék helyett csak 1 százalékos növekedést vár.

Hogyan lehet innen felállni? Erről kell dönteni vasárnap. A helyzet sürgős, mert a fent jelzett szörnyű forgatókönyvben az első dominó Görögország csődbe menetele volna. Ami beavatkozás nélkül a görög kormány szerint november elejére megtörténik.

Első feladat: A görögök megmentése

A görög parlament csütörtök este minden zavargások és gyújtogatások ellenére megszavazta a nagy megszorítások következő részét. Ennek részeként negyedével csökkenti a tanárok, orvosok, rendőrök és egyéb állami dolgozók fizetését, továbbá elveszi a nyugdíjasok minden negyedik euróját. És akkor jelenthetik, ők spórolnak, jöhet a következő segély. És az EU rábólint, és újabb 8 milliárd eurót kaphat Görögország.

A gyors, konkrét pénzt jelentő segítségen kívül egy másik fontos döntésre is készülnek az EU kormányainak vezetői. Elengednék a görög államadósság felét. Ez persze korántsem olyan egyszerű.

Arról van szó, hogy a görög állampapírokkal rendelkező bankoknak önként be kellene váltaniuk a kötvényeket a névérték felét érő kötvényekre. Nyáron már volt egy hasonló döntés, akkor 21 százalékot vesztettek hasonló módon értékükből a görög papírok. Az ötven százalékos kényszerű veszteség még nem biztos, erről még nincs döntés, de ez a szám szivárgott ki a legtöbbször, elsősorban német forrásokból. Elképzelhető, hogy erről nem döntenek vasárnap, hanem csak szerdán, mert sok banknak és a francia illetve olasz kormánynak ez a felezés nagyon fájna.

A görög adósság egy nagy részének leírása ugyanakkor elkerülhetetlennek látszik, mert nyilvánvalónak tűnik, hogy a megszorítások sorától sújtott görög gazdaság képtelen kitermelni még a hitelek törlesztését is. Nem hogy fenntartani az államot.

A görög parlament épülete
A görög parlament épülete
Fotó: Yannis Behrakis

Második feladat: a bankok megmentése

Ha Görögország csak félig dől be, mert az adóssága felét leírják, már az is nagy veszteséget jelent számos banknak. Pláne, ha a görög adósságleírás hatására más kötvények értéke is csökken. Amúgy is több európai bank gyengélkedik.

Ennek a problémának a megoldása hozta talán a legtöbb vitát a csúcs előtt. Az már nyáron eldőlt, hogy az EFSF – az eurót használó kormányok garanciájával kedvezményes hiteleket nyújtó pénzügyi szervezet, a felvidéki magyar sajtóban „eurósánc” – bankoknak is jogosult lesz hitelt adni.

A vita arról szól, hogy mennyivel szálljon be az EFSF a bankok megmentésébe. A legtöbb mediterrán országból származó állampapírja, mint írtuk, a francia bankoknak van, ezért a francia kormány azt szerette volna, ha az EFSF minél komolyabban beszáll a bankok feltőkésítésébe; már 2000 milliárd euróról is voltak pletykák. Az EFSF 440 milliárd euróra bővített keretének közel felére garanciát vállaló német kormány pedig természetesen éppen ennek ellenkezőjéért küzdött, Berlin cáfolta, hogy egyetlen eurócentnyi emelésről megállapodtak volna. Részben e vita miatt kellett hétfőről vasárnapra tolni, majd a jövő szerdával meghosszabbítani a csúcsot.

Péntek reggelig a legvalószínűbb megoldásnak az tűnt, hogy a bankoknak előírják: legyen több tőkéjük. Akinek nincs elég pénze, annak ezt a piacról kellene összeszednie első körben. Ha ez nem megy, akkor a saját kormányukhoz kellene fordulniuk. És csak harmadik körben, vészhelyzet esetén mehetnek az EFSF-hez pénzt kérni. Ráadásul ezt is csak kemény feltételekkel, mindenféle terveket kellene benyújtaniuk, ami saját működésük átszervezéséről szólna, és ezeket számon kérik majd. Az EFSF 440 milliárdjából várhatóan 50 milliárd körüli összeget fordíthatnának bankokra.

Harmadik feladat: A mediterrán nagyok megmentése

Olaszország és Spanyolország helyzete is aggasztó. Erősen eladósodott országokról van szó, és ha a görög problémák hatására nem vesznek tőlük több állampapírt, vagy csak sokkal nagyobb kamatokért vesznek, akkor reménytelenné válik, hogy egyszer ők is ledolgozzák az adósságukat. A görög állampapírok értékének várható felezése pont ebbe az irányba nyomná a piacokat, ráadásul súlyos veszteséget okozna a görögöket szintén vastagon hitelező olasz bankrendszernek, amely nagybankjainak egy részét most minősítették le (a többit pedig leminősítést valószínűsítő figyelőlistára vették)..

Ezért két tervet hagyhatnak jóvá vasárnap: az első szerint az EFSF a piacról is vehetne államkötvényeket. Vagyis ha azért nem vennének a befektetők mondjuk olasz kötvényt, mert azt látják, hogy a piacon jóval névértékük alatt van az áruk, akkor ebbe beavatkozhatna az EFSF, és elkezdhetné felhajtani az árat. Egy ilyen beavatkozáshoz mindenféle engedélyezési mechanizmusok kidolgozása szükséges, ennek részleteit is mostanában tisztázzák.

Nicolas Sarkozy és Angela Merkel
Nicolas Sarkozy és Angela Merkel
Fotó: Eric Feferberg

A másik, ennél is jelentősebb, és alig néhány napja felmerült intézkedés az volna, hogy az EFSF már kibocsátáskor garanciát vállalna bizonyos államok papírjaira, az előzetes tervek szerint 20 százalékig. A bankmentés mellett ez a terv okozza a legkeményebb vitákat, az utolsó pillanatig megy várhatóan az alkudozás, hogy ez akkor hogyan is működjön.

A dolog azért nagyon izgalmas, mert a garanciavállalás már majdnem olyan, mintha lenne egy egységes eurókötvény. Ezt többen szorgalmazták, mint az eurózóna megmentésének egyetlen esélyét, Soros Györgytől Nicolas Sarkozyig, azonban a németek eddig következetesen ellenálltak.

A német álláspont az volt, hogy amíg nincs egységes gazdaságpolitika, addig nem lehetnek egységes eurókamatok, és addig a németek nem fizetnek mások hibáiért sem. Ha viszont az összes eurózónabeli tagállam garanciát vállalna egy tagállam kötvényeire, akár annak névértékének csak az ötödéig, már az is majdnem olyan, mintha közösen adnának ki kötvényeket.

Ráadásul az EU alapját jelentő lisszaboni szerződés tiltja a bajba jutottak közvetlen kisegítését. A közös garancia egy állampapírra már értelmezhető e szabály áthágásának, így ebből még lehetnek gondok, ha ezt tényleg elfogadják vasárnap. A terv szerint egyébként kőkemény feltételekkel kérhetnék az eurót használó tagállamok, hogy az EFSF biztosítsa 20 százalékig a kötvényeiket. Gyakorlatilag teljesen európai felügyelet alá kellene helyezni a költségvetést.

Az EU-nak azért lenne jó ez a kötvénygarancia, mert azt reméli, hogy a részben garantált kötvények iránti bizalom ezzel megnőne annyira, hogy ne kelljen közvetlen pénzsegéllyel vagy állampapírok felvásárlásával beavatkozni. Az IMF és más komoly elemzések szerint a most tudott 440 milliárd helyett csak egy 1000-2000 milliárd eurós EFSF-tartalék lenne elég arra, hogy a piacok elhiggyék: a nagy mediterrán országok nem dőlhetnek be, mert van keret a megmentésükre. Az állampapírokra adott húsz százalékos garanciára az EFSF-ből becslések szerint 275 milliárdot lehetne félretenni, ami 1375 milliárd eurónyi kötvény megvásárlását ösztökélheti.

Úgy tűnik azonban, hogy itt sem lesz még vasárnap egyetértés, és az EFSF jövőjéről is csak szerdán lehet legkorábban kész az alku.

Negyedik feladat: A hitelesség megmentése

Az egész euróválság általános tanulsága az, hogy közös gazdaságpolitika nélkül életveszélyes közös pénzt használni. Ezért indították el idén a tagállamok az európai szemeszter nevű folyamatot, amelynek keretében az összes tagállam költségvetését ellenőrzik. Ezért fogadták el az úgynevezett hatos csomagot, ami komoly pénzbüntetések terhe mellett tiltja az eladósodást. Ezért állapodtak meg a tagállamok közül 23-an az európaktumban, ami ugyan nem uniós joganyag, de szintén a gazdaságpolitikák összehangolásáról szól.

Herman Van Rompuy
Herman Van Rompuy
Fotó: John Thys

És ezért várható, hogy vasárnap újabb nagy összehangolási szabályok előkészítéséről döntenek. Egyrészt intézményesítik, hogy az eurózóna kormányainak vezetői évente legalább kétszer találkozzanak, és ennek a társaságnak is legyen egy elnöke. (Az összes tagállami vezető tanácskozásainak is van ilyen vezetője 2009 decembere óta, Herman Van Rompuy belga politikus személyében, jó eséllyel ő lesz a zónaközi konferenciák vezetője is.)

Azonban egy kiszivárgott tervezet szerint nemcsak új fórum születne, hanem nagyon kemény, a föderalizmus felé menő intézkedési tervek is. Egyrészt az eurózóna tagállamaiban kötelező lenne az eladósodás maximális mértékét a nemzeti alkotmányba beilleszteni (GDP 60 százalékát át nem lépő államadósság, 3 százalékát meg nem haladó hiány). Ez amúgy következik a közös joganyagból is, de így még erősebb lesz a követelmény.

Ennél is keményebb lépés, hogy a tagállamoknak a költségvetések tervezésekor kötelező lenne az Európai Bizottság által meghatározott növekedési előrejelzésből kiindulni. Továbbá minden nagy gazdasági reform előtt kötelező lenne kikérni a bizottság és a többi zónabeli tagállam véleményét.

Ezek nem igazi újdonságok, mert következnek a szemeszterből vagy a hatos csomagból is, de ilyen egyértelmű megfogalmazásuk tovább erősítené a közös politizálás elkerülhetetlenségét – és csökkenti a nemzeti kormányok hatáskörét.

A négy területen nagyon gyorsan kellene dűlőre jutni, mert az első dominó, vagyis Görögország inog, heteken belül elfogy a pénze. A tét óriási, csakhogy az intézkedésekhez pénz kell, és lemondás a nemzeti önrendelkezésről. Ezek fényében nem véletlen, hogy lehet: mégsem most hétvégén, csak jövő hét közepén születik érdemi döntés.