Behozza árát a passzívház

A passzívházaknak sok előnye van, de a legfontosabb, hogy a nagyon alacsony fűtési energiafelhasználás kiváló komfortérzettel társul. Ennek azonban ára van: extra vastag hőszigetelés, háromrétegű ablakok, hővisszanyerős szellőztetés... Ez az ár nemcsak pénzben fejezhető ki, hanem az anyagok előállításához, szállításához és beépítéséhez szükséges energiában, a kibocsátott szén-dioxidban, kén-dioxidban és egyéb környezeti hatásokban is. Gyakran felmerül, vajon megéri ez?

Egy családi ház teljes életciklusa

Vegyünk példaképpen egy ma épülő, kétszer 100 m2 alapterületű kétszintes családi házat, külső polisztirol hőszigeteléssel ellátott blokktégla fallal, vasbeton alsó-, és fagerendás, ásványgyapot hőszigetelésű felső zárófödémmel. Tételezzük fel, hogy a fűtést gázkazán szolgáltatja. Nézzük csak az épülethatároló szerkezeteket, azaz ahol a hő kiszökik és ne foglalkozzunk a belső falakkal, födémekkel stb., amiknek nincsen közvetlen hatása a fűtési energiamérlegre. Ugyanígy hanyagoljuk el most a melegvíz-készítés, világítás, háztartási gépek, stb. anyagfelhasználását és energiaigényét, viszont vegyük figyelembe a fűtési és szellőztető rendszert.

Többféle környezeti hatást lehet vizsgálni, de a kutatások azt mutatják, hogy a primer energiaigény viszonylag jól jellemzi a termék “környezetbarátságát”. A példaépület teljes életciklusára vetített primer energiaigényét mutatja az alábbi ábra, különböző épületenergetikai szintek esetén.

A fűtés, vagy az építőanyag terheli jobban a környezetet?

A mai szabályozásnak éppen megfelelő (1), K-Ny-i tájolású épülethez képest első lépésben változtassuk meg a tájolást, úgy hogy az ablakok nagy része dél felé nézzen (2): ez természetesen nem növeli a beépített energiát (az ábrán világoskék az építés, sötétkék a felújítás energiaigénye), a teljes energiaigényt viszont kedvezően befolyásolja.

A következő lépésben hőszigeteljünk a passzívház szabványnak megfelelő vastagságban és cseréljük ki az ablakokat háromszoros üvegezésűre (3). Ezzel a beépített energiatartalom ugyan jelentősen emelkedik, a teljes életciklusra vetített energia viszont kb. 38%-kal alacsonyabb az eredetihez képest.

A hővisszanyerős szellőzés beépítésével (4) elérjük a passzívház szabvány szerinti fűtési energiaigényt, a beépített energia ezzel alig nő, és bár a szellőzés elektromos áram felvétele megjelenik mint új tétel, a teljes életciklusra vetített primer energia mégis az eredetihez képest majdnem felére csökken!

Viszont ha továbbmegyünk, és még vastagabb hőszigetelést pakolunk a házra (5,6), a teljes életciklusra vetített energia már nem csökken tovább: a passzívház szint a hőszigetelés szempontjából környezetileg optimálisnak tekinthető.

Gyorsan megtérül a passzívház

Ha mindezt a gazdaságossági számításoknál megszokott megtérülési idővel – azaz a többlet beépített energia és az éves primer energia megtakarítás hányadosával – fejezzük ki, a passzívház kb. 5,5 év alatt térül meg a mai szabályozás szerint épülő házhoz képest. Azaz nem kell aggódni, a ház viszonylag rövid idő alatt “ledolgozza” a plusz befektetést.

Másik tanulság: míg egy mai új épület teljes életciklusában még mindig a fűtés dominál (kb. 80%), addig a passzívháznál az építés és felújítás már a 60 évre vetített összes primer energiaigény kb. fele. Azaz itt már valóban nagy a jelentősége annak, hogy miből építünk. További csökkenés érhető el például újrahasznosított vagy alacsony beépített energiájú, tartós anyagok alkalmazásával.

Ez a számítás egy konkrét esetet mutat. A számok természetesen eltérőek lennének, ha más szerkezeti, vagy fűtési rendszerrel épült épületet elemeznénk. A módszer, amelyet életciklus-elemzésnek hívnak, azonban mindig jól használható, segítségével más típusú épületek, vagy különböző szerkezetek, gépészeti rendszerek környezeti szempontú megtérülése is vizsgálható.

A jól tervezett és kivitelezett passzívház tehát megtérül anyagi és környezeti szempontból egyaránt.