Az IMF nem szokott gatyázni

Kemény éve volt az előző az IMF-nek is, a tagországainak is: a globális finanszírozási válság az egész világon bőven erősödött 2011 végén és 2012 elején, különösen az európai adósságválság adott rengeteg munkát a szervezetnek (ahol egy év áprilistól áprilisig tart). Az IMF-nek is igazodnia kellett a megváltozott körülményekhez, így rugalmasabbá tették a hitelszolgáltatásaikat, és létrehoztak egy új sürgősségi hiteltípust azoknak az országoknak, ahol alapvetően rendben van a gazdaság és a költségvetés szerkezete, viszont a válság ennek ellenére bajba sodorhatná őket.

A tagok is jobban bíznak bennük a korábbiaknál, ennek az is a jele, hogy a duplájára emelték a szervezet válságkezelő költségvetését 2012 elejére, pontosan 430 milliárd dollárra, majd később 456 milliárdra.

Ha végigvesszük, hogy a környékünkön kivel foglalkoztak mióta velünk is megkezdtük velük a tárgyalásokat, látszik, hogy  az IMF jelentős munkát végzett a tagországok szokásos éves ellenőrzésén túl is.

Zűrös szomszédok

2011 novemberében az ukránok 2008-as programját értékelték, pont akkor, amikor mi épp „a hárombetűs intézmény ellen hangoltuk a gazdaságpolitikát”, majd három nappal később inkább megkezdtük velük a hiteltárgyalásokat. A kétéves ukrán program mindenesetre jóindulattal is csak vegyes eredményeket hozó folyamatnak tekinthető az IMF szerint is, hiszen bár az összeomlást sikerült elhárítani, az országot hosszú távra megbéklyózó strukturális és intézményi problémákon nem sikerült érdemben javítani.

Idén év elején leállították a még 2009-ben kötött hitel soros részletének kiutalását Szerbiának, mert az akkori új szerb költségvetés felrúgta azokat a fenntarthatósági kereteket, amiről korábban megállapodtak. Külön aggasztotta az IMF-et az is, hogy lemondott Soskic szerb jegybankelnök, a helyére pedig egy aktív kormánypárti képviselő, Tabakovic került a megnyirbált függetlenségű intézmény élére. A szerbek egyébként rögtön a másik oldalnál kezdtek kopogtatni, ugyanis most épp az oroszoktól kérnek segítségként egymilliárd dollárt.

Romániával sok gond volt, pedig ott is egy már létező elővigyázatossági hitelprogramot kellett terelgetni. Tavasszal ugyanis tüntetésekkel teli, rövid kormányváltással súlyosbított komoly politikai válságba került az ország, nagyrészt azért, mert hitel feltételeként az IMF elvárta az állam visszahúzódását számos területről. A beugró Ponta-kormánynak engedtek ugyan májusban, hogy közalkalmazotti bér- és nyugdíjemelést hajthassanak végre, azonban a visszatérő Basescuéknak a módosított feltételeket már nem engedték tovább puhítani nemrég.

A régi csibészek

A görögökkel folyamatosan foglalkoztak, a 2012-es évnek úgy futhattak neki, hogy az IMF szerint bár látszottak eredmények a költségvetés stabilizálásában, az alapvető strukturális reformok nagyon lassan haladtak, az ország még mindig rettenetesen sebezhető volt és a környezet sem adott okot bizakodásra.

Az átalakítások később is akadoztak, a görög választások eredménye is további bizonytalanságot szült, gyakorlatilag azóta is folyamatosan pengeélen táncol az ország a csőd és az életmentő óriáshitelek közt. Ennek megfelelően az IMF-fel is szünet nélkül ment a huzavona az év során, ahol a tárgyalófél stílusától és eredményeitől függően voltak keményebbek vagy megengedőbbek. A legújabb fejlemények szerint még 17,6 milliárd euró (5000 milliárd forint) kell az országnak a túléléshez. Görögország a megszorítások hatására közben szinte ki sem lát a sztrájkokból és erőszakos tüntetésekből.

A közelmúltban sem pihentek

Nyáron értékelték a decemberben lejárt lett hitelprogramot is. Lettország  fájdalmas kiigazítások után az IMF egyik sikersztorijává vált, ma azon kevés európai ország között vannak, akik optimistán tekinthetnek a jövőbe, legfőképp a széles bázisú, 5 százalék körüli növekedésükre és a folyamatosan csökkenő a költségvetési hiányra alapozva. Az IMF nyári értékelésében nincs egyszerű, mindenki számára használható recept a hasonló sikerre, de a következetes, összehangolt és megalapozott gazdaságpolitikai lépések a folyamatos nemzetközi támogatással általában jó eredményre vezetnek.

Augusztusban kiadták a világgazdasági trendekre vonatkozó előrejelzéseiket. Összességében az elkövetkező években lassú kilábalásra számítanak, ugyanakkor többek közt olyan jelentős kockázatok élnek továbbra is, mint az eurózóna alapvető átalakításának halogatása, illetve az Irán területén esetleg bekövetkező háború hatása az olajárra. Mindenesetre 2014-től javulhat a világgazdasági környezet, a 2 százaléknál nagyobb növekedés onnantól lehet reális szerintük.

Szeptemberben Örményországban jártak ellenőrizni, hogyan halad a program, és vegyes benyomásokkal távozhattak, hiszen bár az ország gazdasága 6,2 százalékkal nő, tovább kellene csökkenteniük a 4,3 százalékos költségvetési hiányukat, az ország meglehetősen kitett az európai és az orosz változásoknak. Örményország ezzel együtt komolyan modernizálódik az IMF segítségével, bár komoly problémák vannak még mindig az ottani pénzügyminisztérium szakmai kapacitásaival.

Eközben Boszniával gyorsan megkötöttek egy 400 millió eurós kisebb hitelt, persze ez Szarajevónak bőven elég lesz arra, hogy befoltozza a költségvetési lyukakat, és hogy meg tudja újítani a jövőre lejáró államadósságukat kedvezőbb feltételekkel.

Októberben megtartották a szokásos éves közgyűlésüket a Világbankkal karöltve, ahol Christine Lagarde, az IMF vezetője elmondta, hogy Európának ki kell használnia a jegybanki lépések által teremtett lendületet, és fel kell gyorsítani válságkezelő lépéseit, Washingtonnak pedig kordában kell tartania államadósságát, amely „egyre veszélyesebbé válik”.

Közben októberben Portugáliával is foglalkoztak, az ottani megállapodás negyedéves áttekintése alapján most jön program nehezebbik része. A szerkezetátalakításnak náluk már most komoly növekedési áldozata van idén 3 százalékkal eshet vissza az ország GDP-je, az IMF ezért elsősorban olyan lépéseket vár portugál kormánytól, amik segítik a növekedést. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy náluk a GDP 124 százalékán áll az államadósság. 2011-ben a biztos államcsőd elől húzta ki az államot a 78 milliárd eurós IMF-hitel.

Mindezeket végignézve jól látható, milyen súlyú problémákkal dolgoznak Washingtonban, és hogy Magyarország mekkora szerepet tölt be a szervezet életében. És a régóta segített Írországról vagy a harmadik világbeli országokról nem is beszéltünk – persze nincs is sok olyan hely, ahol úgy próbálnának együttműködni velük, hogy közben hol szavakkal, hol tettek ellenük hangolják magukat.