Cserpes: Az a jó, ha állambácsi messziről elkerül!

„Ez egy jó cég, biztos fizetéssel, és még a sajtot is kicsivel olcsóbban kapjuk” – mondja Cserpes István tejiparos fehér köpenyes alkalmazottja a sajtológép mellett. „A kapuvári húsgyárat szétlopták, itt nincs ilyen. Sokan akarnak ehhez a céghez jönni, szeretjük ezt a munkát” - halljuk a joghurtozógépnél.

Ugyan nem vagyunk tejipari bennfentesek, de a kapuvári Cserpes-üzemben tett látogatásunk után úgy érezzük, hogy ebben az országban, illetve ebben az iparágban már az is kiváló lehet, aki egyszerűen azt csinálja, amit kell. És ezzel talán Cserpes István, a sajtműhely alapító-tulajdonosa is egyetértene. Kérdésünkre, hogy mivel érdemelte ki az Ernst & Young legjobb vállalkozóknak járó „Merész újító” díját, egyszerűen azt mondja, hogy „tejből mertünk tejterméket és sajtot készíteni, miközben bizonyos cégek inkább a vegyipar irányába tolták el a profiljukat”. Cserpes István a kevés sikeres magyar középvállalkozó egyike, de mire lesz ez elég?

Suttogó propaganda

„Normális dolog az, hogy szilveszterkor 180 forint a virsli? És 300 forint egy kenyér? Enyiért jó minőségben nem lehet gyártani” – mondja Cserpes, aki sajtműhelyét is ebben a szellemiségben terelgette.

Az idő eddig őt igazolja. Az 1992-ben alapított rikotta- és sajtgyártó cég a 2000-es évek közepén állt új pályára, amikor Cserpes azt látta, hogy a magyar tejiparból „ömlik a gagyi”. Ekkor állt elő két egyszerű ötlettel: tisztán tejből készült termékeket kezdett gyártani, amihez néhány nagyvárosban értékesítői hálózatot szervezett, a kereskedelmi láncokat megkerülve. Utóbbi inkább csak kényszer szülte megoldás volt, de bejött.

„Úgy tényleg nem ment volna, hogy más kereskedő adja el a termékeinket, a többi között. Tudtuk, hogy csak úgy működhet, hogy mi magunk adjuk el a Cserpest. Kínálóautókat indítottunk, erre jöttek az emberek és vásároltak. Suttogó propagandával épült fel a kereskedelmünk." Az értékesítői hálózat tehát eleinte néhány hűtőkocsiból állt, mondhatjuk, hogy semmi extra, más cég is csinált már ilyet. Cserpes így kezdte árulni a friss sajtját, a túróját meg a joghurtját. A minőségi termékek miatt pedig ennyi is elég volt ahhoz, hogy felfigyeljenek rá.

De miért nincs a Tescóban, a Sparban?

„Mert nem lehet a nagy cégek által elvárt árréssel jó minőségű és versenyképes árú terméket készíteni” – mondja. Ezért kerestek a megszokottól eltérő utakat. A termék szájról-szájra terjedt, a cég később már kisboltokkal is szövetkezett. „Nem mi keressük az üzleteket, hogy szeretnénk náluk is a polcon lenni, hanem ők hívnak minket. Ha jár arra az autónk, akkor viszünk. Azért ez egy nagyon kényelmes állapot, hálás vagyok a vevőinknek."

Cserpes azt is elmondja, hogy semmi baja a multikkal, ezek általában "nagyon jól felépített és fontos cégek", viszont a működési modelljük sok gyártót rossz irányba visz. "Olyan termékeket kell nekik gyártani, amit az ő rendszerük kezelni tud. Meg kell növelni a szavatosságot, az állékonyságot és az árban is jónak kell lenni, hogy a multi hatalmas költségei beleférjenek. Egy normális termék minősége és ára ezt így együtt nem bírja el. De nem hibáztatom őket, ez egy ilyen üzleti modell, ők így tudnak működni. Nekik nagyon sokat kell eladni" - magyarázza.

A trendi tejesember

Cserpes rendhagyó értékesítési modelljével és adalékmentes, egyszerűen brendelt, alig reklámozott termékeivel hét év alatt – talán nem túlzás ezt állítani – divatot teremtett. Működését tavaly társasági formájúvá változtatta, a Cserpes Sajtműhely Élelmiszeripari Kft. az Opten Cégtárának adatai szerint csaknem kétszáz embert foglalkoztat (üzleti eredményéről azonban csak az idei év után lehet érdemi számokat látni, miután a társaságot a múlt év végén jegyezték be).

A nemrég megnyílt fővárosi tejivó nyereséges lehet (és hamarosan új tejivók is nyílnak), a kisboltokból naponta 20 ezer joghurt fogy. A cég kezdeti pár darabos kínálata mára hatvanhatféle termékre bővült. A kívülről kicsit meglepő, inkább családi háznak és hozzátoldott raktárnak tűnő, de belül jól felszerelt, EU-konform kapuvári üzemben most kilencféle joghurtot, huszonhét fajta sajtot készítenek, a termékeket pedig már többszáz kisboltban árulják.

A (fél)siker-sztori

Szép, szép, de hogy lesz ebből magyar multi? Mi van az exporttal, a terjeszkedéssel? - kérdezzük. De Cserpes válasza előtt egy rövid kitérőt teszünk.

A közgazdászok hosszú évek óta mondják, hogy a gazdaságunk egyik legkomolyabb strukturális problémája, hogy a kkv-szektor cégei nem hatékonyak, túladóztatottak, ezért feketén foglalkoztatnak, üzleti modelljük alapja az adóelkerülés, különben csődbe mennének.

Ilyen környezetben nem tudják elérni azt az üzemméretet, amivel be lehetne törni és meg lehetne kapaszkodni a külföldi piacokon, és hitelképes (netán tőzsdeérett) vállalatokká válhatnának. Tőkebevonás nélkül viszont ezeknek a cégeknek kevés az esélyük a komoly növekedésre, a gyatra foglalkoztatási mutatóink tartós feljavítására és a külpiaci sikerekre.

Az exportunk háromnegyedét, ahogy nagyjából a bruttó hazai termékünk háromnegyedét is nagyon sikeres nemzetközi nagyvállalatok adják, ezek kivonulásával összeomlana a magyar gazdaság, és alig van magyar cég, ami a helyükre, vagy inkább melléjük léphetne.

Miközben tehát az itt lévő multik nagyon hatékonyan és magas színvonalon működnek, a kkv-szektor alig bír létezni, exportálni, és ez nem a multik, hanem a fentebb említett okok miatt alakult így. A belföldi Cserpes-siker (amit ráadásul a mélyülő gazdasági válságban ért el) a jó út és a jó példa lehetne sok hazai cégnek, de kérdés, hogy Cserpes mit tud vele kezdeni, merre tud továbblépni?

Cserpes István szerint az állam nagy terheket rak rájuk, amit ők, mint sok munkafázisban kézi munkaerőt alkalmazó cég, megéreznek. De hangsúlyozza: szerinte a magyar vállalkozások akkor tudnak jól működni, ha az állam inkább mesziről elkerüli őket, "nem kell nekünk segíteni, hagyjanak minket dolgozni és élni".

Cserpes az exportkilátásairól azt mondja, hogy nem tartja elképzelhetetlennek a terjeszkedést, de csak azzal az üzleti modellel, amivel itthon is sikeres lett. Tehát saját értékesítési hálózattal és a jó értelemben vett kézivezérléssel. Kérdés azonban az is, hogy ezzel a módszerrel be lehet-e törni az osztrák, a szlovák, a szlovén és a többi piacra.