Állami támogatással lehet adócsaló

A Duna House szerint az új Otthonteremtési kamattámogatás elindított egy mérsékelt érdeklődési hullámot, annak egyik feltétele azonban sokakat megtorpanásra késztetett, ráadásul a hitelt kibocsátó pénzintézetek sem tudnak rá megoldást.

Pontosabban arról van szó, hogy az állam minden eszközzel lakásvásárlásra buzdítana mindenkit, azzal, hogy csak az kaphat kedvezményes lakáshitelt, aki bizonyítani tudja, hogy a kiszemelt lakásának az eladója is lakást akar venni. Pontosabban:

"5. § (1) Otthonteremtési kamattámogatás igényelhető
...
c) e rendelet hatálybalépését követően megkötött adásvételi szerződés alapján olyan, legalább komfortos, használt lakás
vásárlására, melynek eladója e lakás helyett az eladástól számított 12 hónapon belül másik lakást kíván vásárolni és ezt
legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatával igazolja, ..."

A baj az, hogy senki sem érti, hogy mi értelme van annak, hogy iratnia kell az eladóval egy hiteles okiratot, ami szerint ő is lakást akar venni rövid időn belül, ezt a papírt pedig őriznie kell a hitelt nyújtó banknak.

Most őszintén: tényleg akart venni?

Mi a helyzet ugyanis, ha mégse vesz 12 hónapon belül? A Duna House jogásza szerint ilyenkor az adóhatóság behívhatja az eladót, és nyilatkozatra kötelezheti, hogy tényleg akart-e venni. Ez még elég egyszerűnek tűnik, bárki képes azt mondani, hogy naná.

Emellett ellenőrizhetik, hogy tényleg volt-e elég pénze egy tetszőleges lakásra az elmúlt egy évben.Ez már egy kicsit bonyolultabb, hiszen miután épp eladott egy lakást, ezáltal valamennyi pénze biztosan lesz, és tetszőlegesen leromlott állapotban lévő lakást valami nem túl felkapott környéken mostanában szinte fillérekért kapni.

Monty Python

Szintén ellenőrizhetik, hogy hány lakást nézett meg. Az lehet viszont a legérdekesebb nyomozás, amikor az adóhatóság emberei megkeresik azokat az embereket, akiknek a lakását megnézte az illető, az ingatlanközvetítőket, akikkel kapcsolatban állt vagy mondjuk a számítógépén az internetes előzményeit, hogy elég ingatlanhirdetést nézett-e meg.

Ezek mellett az sem tiszta, hogy elég-e egyet megnézni, és azt elutasítani, vagy a jog szerint legalább három lakás személyes megtekintése minősül valódi érdeklődésnek. Vagy éppenséggel tizenháromé.

Mindezt ráadásul egy teljesen másik szereplő, a lakásvásárló kedvezményes hitele miatt kéne végrehajtani. A tét viszont egyáltalán nem nevetséges, ugyanis ha a NAV nem úgy dönt, hogy megvett lakás előző tulajdonosa nem a tőle elvárható gondossággal keresett lakást, akkor a lakásvásárlónál adócsalást kell megállapítania, és a támogatást is vissza kell követelnie.

Ha az állami adóhatóság vizsgálata során azt állapítja meg, hogy az otthonteremtési kamattámogatás igénybevétele jogosulatlan, vagy a támogatott személy nem a tőle elvárható gondossággal járt el, és ezáltal érdekkörében felmerült ok miatt az igénybevétel szabálytalan, akkor a támogatott személy lakóhelye szerint illetékes állami adóhatóság – jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás címén – előírja az igénybe vett otthonteremtési kamattámogatás az igénybevétel napjától számított, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamattal növelt összegének visszatérítését.

Az egésszel úgy tűnik ismét sikerült egy ténylegesen kivitelezhetetlen, így valójában értelmetlen, de azért nagyon is komoly következményeket magában rejtő szabályozást összehozni, ami ráadásul még az állami célokat is épp a visszájára fordítja.

Az pedig egy külön adópolitikai bravúr, hogy attól függ, hogy valakiből adócsaló lesz-e vagy sem, hogy egy tőle teljesen független esemény bekövetkezik-e adott időszakon belül.