Hogyan leszünk kőgazdag nyugdíjasok?

2012.10.04. 18:00
Amikor a fizetésünk nyugdíjjá változik majd, fel kell adni addigi életszínvonalunkat – hacsak nem gondoskodunk addig arról, hogy a kieső bevételeinket félretett pénzből pótoljuk. Többségünk tudja, hogy kevesebb nyugdíja lesz, mint amennyit szeretne, de csak nagyjából minden második magyar gondolja azt, hogy spórolni kellene öregkorára. Tenni még kevesebben tesznek érte.

Az, hogy a magyar nyugdíjrendszer jelenlegi formájában fenntarhatatlan, valóságos közhellyé vált, nehezen képzelhető el, hogy a következő 10-20 évben nem nyúlnak majd hozzá radikálisan. Hogy a mostani rendszert pontosan milyen új megoldás váltja majd, egyelőre nem tudni, aki azonban biztos megélhetésre vágyik idősebb korában, aligha várhat csak az államra.

Felmérések sora mutat rá, az emberek alapvetően az öngondoskodást jónak, a takarékoskodást és megtakarításokat fontosnak tartják. Gyakorlatban azonban a legtöbben nem tudnak miből félretenni, örülnek, ha a hónap végére kijönnek a fizetésből. Akinek pedig össze is jön annyi, hogy megtakarítson, jellemzően kevésbé távoli célokra gyűjtöget. Általános tapasztalat, hogy azok, akiknek még több évtized van hátra a nyugdíjig, kevésbé időskori biztonságukon törik a fejüket, inkább új házra, vagy autóra gyűjtenek, sokak úgy érzik, a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint, hogy mi lesz velük öregkorukra.

Nem lesz annyi a nyugdíj

A Gfk Hungária egy korábbi felméréséből kiderül, a magyarok többsége tudatában van annak, hogy nem számíthat annyi nyugdíjra, amennyit szeretne, 58 százalék mégsem rendelkezik semmilyen saját nyugdíj-előtakarékossági megoldással; a megtakarítások nagy részét biztosításokban, önkéntes nyugdíjpénztárakban tartják, a befektetési alapokkal szemben félelem tapasztalható. A magyarok csupán 22 százaléka tartja rendkívül fontosnak és 34 százaléka fontosnak, hogy maga is gondoskodjon nyugdíjáról.

A magasabb képzettség és magasabb jövedelem nagyobb öngondoskodási hajlandósággal párosul, az utóbbi az életkor előrehaladtával erősödik. Az egyéni nyugdíj-előtakarékosság kérdését fontosnak tartó válaszadók 40 százalékát az motiválja, hogy nyugdíjas korukban se kelljen szűkölködniük, egy másik nagyobb csoport (19 százalék) az állami nyugdíjrendszer bizonytalanságaitól fél, a harmadik (16 százalék) pedig úgy gondolja, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég a megélhetéséhez.

Nem csak magyar probléma

A jelenleg aktív korosztály Európa-szerte aggódik leendő nyugdíja miatt. A többség – a megkérdezettek 71 százaléka – úgy látja, hogy nem számíthat már olyan időskori ellátásra, mint a jelenlegi nyugdíjasok, és mindössze 15 százalék hisz abban, hogy elérheti azt a jólétet, melyre akkor vágyna. A válaszadók több mint kétharmada érzi saját felelősségét jövőbeni nyugdíja alakulásában, mindössze 8 százalék, aki kizárólag az államtól várják a megoldást. A növekvő aggodalmak ellenére ugyanakkor még mindig kisebbségben vannak azok, akik aktívan, saját megtakarításokkal készülnek nyugdíjas éveikre.

Az Aegon egyik felméréséből kiderül, a magyarok 55 százalékuknak komoly kétségeik vannak a majdani nyugellátással kapcsolatban, 31 százalékuk pedig „nagyon pesszimistának” vallja magát. Különösen figyelemre méltó eredmény, hogy csupán a megkérdezettek egy százaléka látja úgy, hogy a jövő nyugdíjasai jobban élnek majd, mint a jelenlegiek, holott a felmérésben résztvevő országok átlaga közel öt százalék. A megkérdezettek 83 százaléka vélekedik úgy Magyarországon, hogy az állami nyugdíj veszíteni fog értékéből, 78 százalékuk pedig úgy látja, hogy tovább kell dolgoznia, hogy elérje a nyugdíjkorhatárt.

Pesszimista várakozások

Ez a pesszimizmus a nyugdíj vásárlóértékével kapcsolatos várakozásokban is megmutatkozik: a magyar lakosság igen jelentős hányadának vannak kétségei azzal kapcsolatban, hogy a majdani nyugdíja elegendő lesz-e a mindennapi megélhetésre: különösen pesszimisták a nők és a középkorúak, akik nem bíznak abban, hogy a gazdaság talpra áll, mielőtt eljön a nyugdíjba vonulásuk ideje.

A magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásával persze a kormány is azt jelezte, a jövő biztonságánál fontosabb a jelen problémáinak megoldása. De azért van élet a magánpénztárakon kívül is azoknak, akik mégis aggódva gondolnak a távoli jövőre, van lehetőségük a megtakarításra. Persze adott esetben egy bankbetét, állampapír, tartós befektetési számla, vagy akár a befektetéses biztosítás is jó ötlet lehet, de ha valakit kimondottan a nyugdíj nyomaszt, az önkéntes pénztárak vagy a nyugdíj-előtakarékossági számla jelenthetik a legjobb megoldást.

Önkéntes kasszák reálhozammal

Az önkéntes nyugdíjpénztárban minden befizetést a tagok egyéni számlájára tesznek. A pénztár a befizetésekből és a hozamokból keletkező vagyonból fedezi a későbbi kifizetéseket. Minél nagyobb számlaegyenleget gyűjtünk össze a nyugdíjig, annál nagyobb jövedelemkiegészítésre számíthatunk. A pénztári takarékoskodást akár már havi egy-két ezer forinttal is el lehet kezdeni, és a munkáltatóktól is érkezhetnek utalások.

Az önkéntes pénztárak előnye, hogy az állam a befizetéseket adókedvezménnyel ösztönzi. Azok, akik 2020 után érik el a nyugdíjkorhatárt, a személyi jövedelemadójuk húsz százalékát, de legfeljebb 100 ezer forint jóváírását kérhetnek a számlájukra. A pénztári megtakarításhoz tíz éves várakozási idő után lehet hozzájutni, teljes adómentesség azonban csak húsz év után jár. Az egyes pénztárak teljesítménye eltérő, azonban a kasszák között bármikor váltani lehet.

Önkéntes pénztárból a PSZÁF honlapján összesen 79 különböző céget találunk, ezekből mintegy 43 nyílt, vagyis bárki által választható pénztár, a honlapon feltüntett pénztárak egy része azonban azóta már összeolvadt, néhány pedig megszűnt. A 2008-ig számolt ötéves átlagos hozam 6 és 14 százalék között van, a legtöbb pénztár 7 és 9 százalék között teljesített. Az önkéntes pénztárakban kezelt vagyon tavaly tavasszal – a Stabilitás Pénztárszövetség akkori tájékoztatása szerint – meghaladta a 800 milliárd forintot, egy kasszatagra átlagosan 656 ezer forintnyi öregkorra szánt pénz jutott.

Kockáztathatunk a jövőnkért

A magyar piacon 2006-ban megjelent nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) jelenleg az egyetlen olyan nyugdíjmegtakarítás, ahol állami támogatás lehetősége mellett mindenki maga dönthet arról, hogy pontosan milyen kockázat mellett mekkora hozamot szeretnénk elérni. Itt ugyanaz az adókedvezmény jár, mint az önkéntes pénztáraknál, de a kedvezmény csak akkor érvényes, ha nyugdíjba vonultunk, és legalább három évig megtartottuk a számlát. Ilyenkor a befektetés árfolyamnyeresége, hozama is adómentes, az osztalék után azonban adózni kell. Önkéntes nyugdíjpénztári és nyugdíj-előtakarékossági számlát akár egyszerre is nyithatunk, az utánuk járó adókedvezmény külön-külön is érvényes.

Az önkéntes pénztárakkal szemben a nyugdíj-előtakarékossági számlát nem célszerű havi néhány ezer forintokkal gyarapítani, legalább százezer forintos befizetésekkel lehet a nyeszre építeni. Hátránya, hogy a munkaadó az önkéntes nyugdíjpénztárral szemben nem tud hozzájárulni a befizetésekhez. Inkább a pénzügyileg képzettebb embereknek ajánlott, megfelelő háttértámogatás, nélkül ugyanis akár nagyobb veszteségeket is elszenvedhetünk. Mivel a nyesznél mindenki maga dönt a kockázatokról és az elvárt hozamról, az egyes cégek nehezebben hasonlíthatóak össze, mint az önkéntes pénztárak, számla azonban a legtöbb banknál és brókercégnél nyitható.

  ÖNYP NYESZ
Hozzáférés a megtakarításhoz Adómentesen csak 20 év után Nyugdíjcélra, különben jelentős közteher
Befektetési aktivitás Portfóliók közül lehet választani Folyamatosan, egyedileg menedzselhető
Adókedvezmény megléte Szja-kedvezmény (20%, max. 100 ezer forint/év), munkaadói oldalon alacsony közteher Szja-kedvezmény (20%, max. 100 ezer forint/év), hozam adómentes
Munkaadó részvétele A cafeteria része, a munkaadók kedvelt juttatási formája Nincs
Örökölhető-e 
a megtakarítás?
Igen, illetékmentesen Igen

(forrás: RSM DTM)