Business Talks '24
Üzleti konferencia
Hiába dobáltatják velünk kitartóan a perselybe az aprót a szüleink, úgy tűnik gyorsan elmúlnak az emlékek, és mire felnövünk, egyre nehezebb lesz ellenállni a fagylaltnak, plazmatévének. No meg jönnek a csekkek, és mire a hónap végére érünk, sokszor már csak a következő havi fizetésre várunk.
Legalábbis ehhez hasonló kép rajzolódik ki több felmérésből is: az OTP márciusi felmérése szerint a válaszadók mindössze 23 százaléka rendelkezik váratlan helyzetekre félretett pénzzel, igaz, ők ebből átlagosan 20 hónapig tudnának megélni, ha szűkre fognák a kiadásaikat, a Marketing Centrum egy korábbi kutatásában pedig a válaszadók több mint a felének legfeljebb néhány hónapra elegendő, vagy semennyi megtakarítása nem volt.
Ezek az arányok különösen annak fényében rosszak, hogy saját bevallásuk szerint hányan tudnának félretenni: a CIB egy korábbi felmérése szerint a válaszadók 56 százaléka tudna rendszeresen félretenni 100 ezer forintnál kisebb összeget, de a Marketing Centrum felmérésében is a válaszadók mintegy fele úgy vélte, hogy félre tudna tenni havi 5-10 ezer forintot.
Pedig lehetőség lenne bőven, számos országban, köztük Magyarországon az állam is igyekszik rávenni arra, hogy hosszabb távra tegyük félre a pénzünket. Az ösztönzés egyik formája az adókedvezmény, amit például az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagságnál, nyugdíj-előtakarékossági számlánál vehetünk igénybe – itt például a befizetett összeg 20 százalékát vagy maximum 100 ezer forintot visszaigényelhetünk a befizetett személyi jövedelemadónkból, és jóváírhatjuk a számlán.
Az állami ösztönzés másik fő formája a megtakarítások kiegészítése: ez a helyzet a lakás-előtakarékossági számláknál, ahol az állam az évente befizetett összeg 30 százalékát, vagy legfeljebb 72 ezer forintot egyszerűen hozzátesz az általunk befizetett pénzhez.
De nem csak az állam, különböző akciókkal a bankok is igyekeznek növelni a megtakarítási kedvünket. Erre pedig van is tér, hiszen a Kopint-Tárki tanulmánya szerint tavaly a megtakarításaink több mint harmada készpénzben vagy folyószámlán hevert. Ehhez hasonló arányt képviseltek a különféle értékpapírok, és a félretett pénz összegének alig több mint nyolcadát tették ki az összes megtakarításnak az úgynevezett biztosítástechnikai tartalékok, például életbiztosítások.
Ha még hozzáképzeljük az összeghez a párna alatt tartott tízezreseket is, valójában lehet, hogy a statisztikákban szereplő 5 százalék körülinél jóval magasabb is lehetne a megtakarítási rátánk. Az ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy hol tartjuk a megspórolt pénzt: míg a párna alatt az infláció miatt folyamatosan veszít az értékéből, és folyószámlán lekötetlenül sem kamatozik sokat, addig például különböző befektetési alapokban jóval magasabb hozamot érhetünk el.
Ha pedig teljesen biztosra akarunk menni, és nem szeretnénk a részvényárfolyamok alakulása miatt aggódni, még az egyszerű lekötéssel is jobban járunk, mint ha csak a számlánkon hagyjuk állni a pénzünket: míg az utóbbi esetben a kamat általában néhány tized százalék, addig lekötéssel banktól függően 5 százalék feletti kamatot is kaphatunk a megtakarításainkra - ez pedig, ha a lejárat után ismét lekötjük a pénzünket, az évek alatt egyre nagyobb különbséget jelent.
Hasonlóan biztonságos befektetésnek tekinthető az állampapír is, ami a mostani bizonytalan környezetben kifejezetten vonzó kamatokat nyújt.
Hogy a lehetőségek ellenére miért alacsony mégis a felmérések szerint a megtakarításaink összege, az összefügghet a pénzügyi kultúra és oktatás hiányosságaival: az MNB egy korábbi tanulmánya szerint például a fiatal magánnyugdíjpénztár-tagok mindössze 11 százaléka választott úgy pénztárat, hogy összehasonlította az ajánlataikat.
A tájékozódás és az ismeretek hiánya pedig jellemzően kiterjed a befektetési lehetőségekre is, ami szerepet játszhat abban, hogy a lehetőségekhez képest még mindig viszonylag kevesen takarékoskodnak itthon.
Business Talks '24
Üzleti konferencia