Megkerestük 18 év legjobb befektetését

Igaz a közhely: kellően hosszú idő alatt a részvénybefektetések minden mást vernek. Akinek 1995. március 12-én volt 100 forintja (emlékezetes nap, akkor fogadták el a Bokros-csomagot), és a Budapesti Értéktőzsde részvényindexbe, a BUX-ba, vagy egy azt leképező részvénycsomagba tette, mára tisztességesen meggazdagodott. (A 100 forint persze csak egy technikai szám, ami a nagyságrendeket mutatja; a legtöbb vizsgált befektetéshez értelemszerűen ennél több kellett.)

A nyertesek

A BUX (ami arányosan tükrözi a legfontosabb magyar részvények teljesítményét ) ebben az időszakban évente átlagosan 19,81 százalékkal emelkedett, ezzel a 100 forintos befektetésből mára majdnem 2400 forint lett (persze akkori értéken nem annyit ér az inflációs hatás miatt, amit cikkünk végén láthat). Ez a hozam ráadásul a rossz időszakok tőzsdei teljesítményét is tartalmazza, számításunk ugyanis úgy készült, hogy a 100 forint indulótőkéhez és annak hozamaihoz a 18 év alatt egyszer sem nyúltunk hozzá (mint ahogyan más befektetéseknél is abból indultunk ki, hogy 18 év alatt egyszer sem ugrottunk ki és be az üzletből, illetve üzletbe).

A múltbeli tőzsdei hozamokat persze nem szabad kivetíteni a jövőre, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a következő évtizedekben is ilyen hozamot biztosít a Budapesti Értéktőzsde. De az biztos, hogy ezt az átlaghozamot a világ bármelyik befektetője szívesen elfogadná.

Szépen hozott az állampapír

Az 1995-től 2012 októberéig tartó időszakban a magyar államkötvények évente átlagosan 12,58 százalékot hoztak, ezzel a teljesítménnyel a kezdeti befektetés mára 800 forintra duzzadt. (A kötvénypiaci teljesítményt csak 1996. december 31-től mutatja a MAX index, előtte a jegybanki alapkamattal számoltunk, mert más adat nincs.) Az állampapírpiac ezzel a teljesítménnyel dobogós helyezést ért el.

Az állampapírok viszonylag biztonságos befektetésnek számítanak, bár ezt a vélekedést az elmúlt évek államadósság-válságai rendesen megkoptatták, és általában, nem változó kamatozású kötvények vásárlása esetén kiszámítható hozamot is adnak. Ezek tükrében ez a teljesítmény is kifejezett vonzónak mondható.

Ennek ellenére a lakosság egészen az utóbbi időkig nem nagyon kedvelte ezt a befektetési fomát, a lakossági megtakarítások csupán néhány százaléka került az állampapírpiacra. Bár ez az arány a kormányzati kampánynak köszönhetően nagyot javult idén – az ÁKK az egész évre tervezett eladások kilencszeresét hozta össze szeptember közepéig – a nyugati átlagnál még így is kevesebb ilyen befektetésünk van. Eközben a külföldiek kezében lévő állomány 4800 milliárd forintos rekordszintre emelkedett.

A vesztesek

A vizsgált 18 év alatt a dollár forinthoz viszonyított árfolyama sok cikkcakkot tett, de nekünk most csak az 1995-ös kezdő és a mostani végpont a fontos. Előbbi 120, utóbbi 220 forint, amihez hozzájön az évente átlagosan elérhető dollárkamat is.

Ezt becsülni nehéz, mert a kamat mindig bankfüggő, de átlagosan 3-4 százalék közötti értékkel számolhatunk. Ezekkel a paraméterekkel azt lehet mondani, hogy a kezdeti százasból mára 330 forint lett, ami évente nagyjából 7 százalékos hozamot jelent. Ezzel azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a dollárbefektetés volt a legrosszabb választás a vizsgált időtávon és eszközkategóriákban. A 7 százalék ugyanis negatív reálhozamot jelent.

Az 1995-2011 között periódusban az éves átlagos infláció 9,5 százalék volt, tehát ahhoz, hogy a százas vásárlóértéke mára ne változzon, a befektetésüknek legalább ezt a hozamot kellet volna produkálnia. Az akkori száz forint vásárlóértéke ma 470 forintnak felel meg, az a befektetés tehát, ami ezt a teljesítményt nem érte el, reálveszteséget okozott a megtakarítóknak. Ez az összehasonlításban szereplő megtakarítási formák közül csak a dollár-forintra igaz, aki ezt választotta, az nagyon rossz lóra tett.

Arany vagy lakás?

A dollárnál valamivel jobb választás volt az amerikai S&P részvényindex-befektetés. Ezen a számlán ma 558 forintunk lenne, ami átlagosan 10,28 százalékos éves hozammal egyenlő. Tudjuk, az amerikai részvénybefektetés a hazai megtakarítók körében nagyon ritka, az összehasonlításba inkább csak azért került bele, hogy érzékelhető legyen a hozamkülönbség a világ egyik legnépszerűbb indexe és a hazai eszközök között. A dollárbefektetéssel szemben az S&P legalább az inflációt verte, de ezzel is csak hátulról a második teljesítményt adta.

Az amerikai indexnél az arany és a lakásvásárlás is jobb befektetésnek bizonyult. Az átlagos budapesti négyzetméterárak 18 év alatt a 4,3-szorosukra emelkedtek, amihez hozzá lehet számítani a lakáskiadásból befolyó pénzt, viszont le kell vonni belőle a lakás fenntartásával, felújításával kapcsolatos összes költséget. A kerületek, sőt, kerületrészek közötti nagy árkülönbségek miatt itt is csak durva becslést adhatunk: a végeredmény nagyjából 700 forint körül van, ami 11,7 százalékos hozamot jelent.

Az utóbbi évek slágerterméke, az arany meg tudta verni a pesti lakást. Az arany ráadásul évtizedes visszatekintésben is nagyon jól teljesített, bár a valódi emelkedés igazából csak a 2000-es évek első felében indult. Az aranynál sajnos bezavar a devizaárfolyamok változása. A nemesfémet ugyanis a nemzetközi piacokon dollárban jegyzik, minden más, így a forintból vásárolt aranybefektetés is csupán egy viszonyszám, amit a a dollárban mért aranyár-változásból és a devizaárfolyamok mozgásából kevernek ki. Azt lehet mondani, hogy az arany az összevetés időszakában évente átlagosan 12,92 százalékos hozamot produkált, így a kezdeti százasunkból mostanra 846 forint lett. Ezzel az arany a budapesti tőzsde mögött a második helyen végzett.

Itt a végeredmény

Azt mondhatjuk, hogy messze a legjobb befektetés a magyar részvények tartása volt, mögötte közel egy szinten az arany-lakás-állampapír hármas jön. Hátrébb kullog a deviza alapú részvénybefektetés, a legrosszabb pedig a sima dollár alapú bankszámla volt.

Hogy lehet ez? A 10-12 százalékos hozamok nincsenek is olyan messze a 20 százaléktól! Akkor miért háromszoros, miért nem csak kétszeres a BUX-előny? Tényleg meglepő, de a kamatos kamat hosszú távon ezt teszi a pénzzel. Évtizedes távlatokban 1-2 százalékpontos tartós hozamrés is jó nagy különbséget eredményez két befektetés között, a 8 százalékos előny pedig már nagyságrendi különbséget ad – már csak ezért sem érdemes a megtakarításokat hosszú távon a párnahuzatban aszalni, vagy lekötés nélkül a bankban tartani, ami Magyarországon sajnos nagyon gyakori.