A jelenségre a köznyelvben külön kifejezés alakult: a makudo nanminnak, azaz McDonald's-menekülteknek nevezik a többnyire egy gyorséttermi kávéval a kezükben alvó, harmincas, negyvenes hajléktalanokat, írta az Aszahi Simbun japán napilap.
Az érintettek többsége a 90-es évek közepe és az elmúlt évtized első fele között lépett be a munkaerőpiacra, amikor Japánban a gazdasági buborék kidurranása után nehéz volt stabil állást találni. Így legtöbbjük ideiglenes állásokat vállalt, hogy eltartsa magát, a 2008-as gazdasági világválság óta azonban egyre kilátástalanabb a helyzetük. "Nagyjából ezer jenbe kerül, ha egy internetkávézóban alszom. Egy McDonald'sban ellenben egy százjenes kávéért el tudok lenni" - mondta egy 37 éves McDonald's-menekült a lapnak.
A helyzet az ország második legnagyobb városában, Oszakában a legrosszabb, ahol a dolgozó lakosság 45 százalékának átmeneti állása van. A terület ennek ellenére sok fiatal munkakeresőt csábít, mivel a megélhetési költségek jóval alacsonyabbak, mint Tokióban. Az utcára kerültek közül sokan olyan japán nagyvállalatoknál dolgoztak, mint a Panasonic vagy a Sharp: a két cég növekvő veszteségeik miatt a közelmúltban több tízezer dolgozót bocsájtott el.
A McDonald's-menekültek problémája mindeddig elkerülte a szociális segélyezésért felelős hivatalok figyelmét. "Nem sátrakban, vagy más fix helyen laknak az utcákon. Azt sem tudjuk, hogy hol és hányan vannak" - mondta egy oszakai hivatalnok az Aszahi Simbunnak, hozzátéve, hogy a fedél nélkül maradtak hat hónapon át térítésmentesen éjszakázhatnak hajléktalanszállókon.
A McDonald's japán leányvállalata közölte: nem tapasztaltak problémát azzal kapcsolatban, hogy az emberek az éttermeikben éjszakáznak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
