Barcza: Nem kell szeretni az új MNB-elnököt

2013.02.20. 12:40 Módosítva: 2013.02.20. 14:12

„Azon csodálkoznék, ha nem Matolcsy lenne az új jegybankelnök” – mondta Török Zoltán, a Raiffeisen makroelemzője a Republikon Intézet szerdai konferenciáján. Szerinte nem várható különösebb piaci sokk a bejelentés után, az új elnök személyét a piacokon szinte tényként kezelik, inkább a hűvös és élénk figyelem korszaka következhet. A devizatartalék szerinte nem a szent tehén kategóriája, ahhoz akár hozzá is lehet nyúlni, ugyanakkor meglepő, unortodox lépéseket nem vár az új jegybanki vezetéstől.

Török szerint a Magyar Nemzeti Bank és az aktuális kormány között az elmúlt tív évben nem volt stratégiai partnerség. Nem egy irányba ment a fiskális politika és a monetáris politika, nem sikerült elérni az inflációs célt. Török szerint, ha most ki kell jelölnie a gazdaságpolitikának a legfontosabb céljait, akkor valószínűleg nem az alacsony inflációt, hanem a gazdasági növekedést fogják megnevezni.

Az elnökváltás után a kapcsolat biztosan javulni tud a jegybank és a kormány között, érdemi, növekedést ösztönző intézkedéseket ugyanakkor elsősorban a kormány tehet. Úgy vélte, a kormány az MNB-beli kéthetes betét kiterelését szeretné valahogy megoldani, ezt azonban meg lehet csinálni jól és rosszul is, a cél, hogy a vállalati hitelezés bővüljön.

Akar László, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgatója a konferencián kifejtette, a kormány már régóta dolgozik azon, hogy a piacot hozzászoktassa Matolcsy személyéhez, nagy felfordulás így nem várható. Sokk legfeljebb akkor lesz, ha az új elnök a várakozásokkal szemben szokatlan, unortodox intézkedésekbe kezd. Szerinte a jelenlegi gazdasági környezetben a jegybank érdemi hatást nem tud gyakorolni a növekedésre.

Barcza György, a Századvég elemzője szerint az árstabilitásnak kettős jelentése van, nem csak alacsony infláció, hanem az árfolyamstabilitás is érthető alatta. Szerinte az a fajta mennyiségi lazítás, amit a Fed csinál, vagy amibe az EKB kezdett, nem szerencsés, ugyanakkor vannak gyakorlati kihívások, amelyekre pragmatikus válaszokat kell adni.

Barcza úgy véli, nem a hitelesség a jegybankár legfontosabb tulajdonsága, hanem a teljesítmény. Nem az érdekes, hogy valakit a közgazdászok, vagy a média hitelesnek állít-e be, vagy hogy szeretik-e a piacok. Az számít, hogy milyen az infláció. Szerinte az új vezetéssel kapcsolatban a legnagyobb kérdés nem az, hogy ki lesz az elnök, hanem hogy a jegybank operatív menedzsmentjét az alelnökök közül valaki el tudja-e majd látni, lesz-e olyan valaki, akinek jegybanki múltja van, komoly gyakorlata a banküzemtanban.