Neveljen csirkét az interneten!

A városi ember elvágyódása a lefóliázott mellfilék világából az istállószagba nagyjából akkor kezdődhetett, amikor városi ember először találkozott lefóliázott mellfilével; különösen ha az a mellfilé – és ez már csak otthon, a főzés előtti ihletett pillanatban derült ki – romlott volt.

Ha nem is öröm minden hajnalban kakasszóra kelni, időnként jó lenne átérezni, milyen felszabadító érzés atlétatrikóban, nagy késekkel rohangálni a baromfiudvaron, szemes takarmányt szórni, napos csibét nevelgetni. Mindezt persze úgy, hogy közben azért a laptop elől se kelljen felkelni.

Legyél te is gazda!

A vidékszimulátorok piaca évek óta pang az ötlettelenségtől, a traktoros játékok, virtuális farmok, bekamerázott madárfészkek, online állatgondozók egyre kevésbé oltják a természetből kiszakított irodai álmodozók faluszomját: hiába arat le valaki tíz kattintással egy hektárnyi kukoricát, a tétnélküliség hamar egyhangúvá teszi a játékot.

A piac valódi húst, izzadó gazdákat, trasht és drámát követelt, most pedig végre megkapta. A Legyél te is gazda nevű magyar kezdeményezés csaknem maradéktalanul tölti be az űrt, egyesítve a gasztronómiát, a webkettőt, a nemzeti érzéseket és a civil aktivizmust.

A kerettörténet egy kedves ökobalos fantasy egy értékeit vesztett, profitéhes világról, ahol a „zsaroló tőkepiac” és a „tőke hatalmával pusztító kereskedelmi rendszerek” ipari hulladékokkal etetett állatokat kényszerítenek a fogyasztókra, egy olyan világról, ahol „a termelők és a fogyasztók egymással versenyeznek”. Ezen az elidegenedett Magyarországon működik kis szigetként „a szeretet gazdasága”, ahol háttérbe szorul az önérdek, a magántulajdon, a város és a falu pedig egy nagy boldog közösségben él.

Csirke a neten

„Vásárolj napos csibéket és a takarmányát a felnevelésükhöz 5500 forintért, ezért négy igazi kapirgálós rántani való csirkét kapsz vissza feldolgozva, előhűtve, konyhakész állapotban a nevelési időszak végén” – hirdeti magát az interneten a vállalkozás.

A rendszer lényege: segítenek megvenni az állatokat, eljuttatják vidéki családokhoz, akik udvarokban felnevelik. Beszerezik az egészséges fejlődéshez szükséges takarmányt, a felhasználó pedig az interneten végigkövetheti a csibe fejlődését, megismerheti a befogadó családokat, a végén pedig ki is szállítják neki a feldolgozott csirkéket.

Összesen kilencven csibe kerül egy gazdához, egy fogyasztó pénzéből összesen kilenc csirkét nevelnek fel. Ebből hármat megkap a gazda, kettőt a közvetítő, négy pedig visszakerül a fogyasztóhoz, így a tervek szerint nagyjából 800-1200 forintért jut egy kiló csirkehúshoz.

A gazda a csirkékért cserébe megőrli a kukoricát, a jószágait minden nap megeteti, megitatja, figyeli a növekedésüket, esetleges sérüléseket, betegségeket ellátja. A már erre megfelelő korú csirkéket naponta kiengedi legelni, füvet kaszál nekik, szükség szerint naponta pótolja az almot, és hetente kitrágyázza a helyüket. A veszteséget, elhullást, hiányt a gazda viseli a saját kockázatára, de csak a nála lévő csirkék 30 százalékáig. Ha az egyik gazdánál betegség, vagy kár keletkezne, ami meghaladja a 10 százalékot, akkor azt a programban résztvevők közösen viselik.

Ha ennek mértéke indokolja akkor négy csirke helyet csak hármat tart meg a támogató, a negyediket értékesítik, a károkat abból rendezik, a maradvány összeget pedig jóváírják a következő programban, vagy kérésre visszautalják, esetleg adományozásra fordítják. A program honlapja szerint a koordinátorok a gazdákat hetente szóban, kéthetente személyesen ellenőrzik, a kiosztásnál, átvételnél jelen vannak, fotó dokumentációt készítenek és jegyzőkönyvezik az eseményeket, amit elküldenek a rendszergazdának, kapcsolatot tartanak a támogatókkal.

Nem megy könnyen

Hamvas Gábor, a Legyél te is gazda egyik kiötlője az Indexnek elmondta, a program egyelőre kísérleti fázisban van, és mint minden ilyennek, számos gyermekbetegséggel kell megküzdenie. A gyakorlatban ugyanis számos dolog nem úgy működött, mint ahogyan eltervezték. Bár az ötlet, hogy a tőkehiányos, munkanélküli, vidéki gazdákat úgy segítsék, hogy közben a városi, egészség és környezettudatos fogyasztók is jól járjanak, önmagában jónak tűnt, a rendszer azonban még számos finomításra szorul.

Kiderült például, hogy azok a csibék, amelyhez a gazdákat hozzájuttatták, kimondottan tápra voltak ráállítva, más takarmánnyal etetve őket a tervezettnél kétszer lassabban és csak fele akkorára nőttek meg, a jobb fejlődéshez saját keltető is kellene, vagy minőségi táp, ezek azonban önmagában sokat dobnának a költségeken. Kiderült az is, hogy ugyan vidéken megvan a háztáji tenyésztés hagyománya, a gazdák tudása nem elégséges, szükség lenne legalább egy jó szakemberre, aki a folyamatot felügyeli, betanítja a gazdákat. Ez szintén a végterméket drágító tényező.

Azok között, akiknek az lett volna a dolguk, hogy a nevelés folyamatát fényképekkel dokumentálják, a gazdákat látogassák, többen csak ímmel-ámmal végezték a dolgukat, az egész rendszer ugyanis nem érte el azt a méretet, amely mellett ezt teljes állásként végezhették volna.

Létező igény

„Számos gazda jelentkezett az ország minden pontjáról, hogy szívesen részt vennének a programban, de ha a gazdák földrajzilag nagyon szétszórt helyeken vannak, nem lehet hatékonyan megoldani a szállítást, és ugyanez igaz a fogyasztókra is” – mesélte Hamvas. Szerinte az ideális az lenne, ha a városokban komplett háztömbök alakítanának ki testvérkapcsolatot falvakkal, így gazdaságosabban meg lehetne oldani a fuvart, sőt idővel csirkén kívül más állatokat, vagy terményeket is lehetne rendelni.

A jövőben tenyésztenek majd kacsákat is, kísérletként pedig megpróbálkoztak már malacokkal is, de be kellett látniuk, hogy egy-két malaccal rendkívül rossz hatékonysággal lehet gazdálkodni. Ebbe csak akkor lenne érdemes belevágni, ha több gazda összefogna.

Pedig érdeklődőből a fogyasztói oldalon sincs hiány, bár egyelőre még a honlap is csak kezdetleges állapotban van, Hamvas szerint a magánembereken kívül több étterem is jelezte, hogy szívesen hozatna csirkét a programon keresztül. Itt azonban ugyanaz a probléma: országos, kiépült rendszer nélkül a szállítást és az ügyintézést nem lehet gazdaságosan megoldani, ráadásul a megfelelő informatikai háttértámogatás is hiányzik.

Amikor kiderült, hogy a csirkék ebben a formában csak lassabban fejlődnek, ráadásul fele akkorára nőnek meg, mint a bolti, néhány fogyasztó háborgott, de a többség nem kifogásolta a dolgot. Sokan ugyanis inkább a szociális, vidéket támogató funkcióját méltányolták a programnak, és beletörődtek, hogy ilyen körülmények között kicsit drágább csirkéhez jutni.

Végső csapás

Ennél jóval nagyobb problémát jelentett, hogy mintegy 200 csirkét elloptak. „Elvi szinten ugyan számoltunk a problémával, többen jelezték, hogy eleve azért nem tartanak baromfit, mert félnek, hogy ellopják, a gyakorlatban azonban ez nagyon nagy érvágást jelentett” – mondta Hamvas. Szerinte a csirkelopás olyan méretet öltött, amit már nem tudtak kezelni konfliktusok nélkül, több fogyasztó is végül csirke nélkül maradt. Az őrzés persze a gazdák dolga lett volna, a teljes kárt mégsem tudják a tenyésztőkre hárítani, a kiindulópont ugyanis végső soron éppen az volt, hogy ezeknek az embereknek annyi pénzük sincs, hogy önerőből csirkét neveljenek.

A Legyél te is gazda program egyelőre tehát még több sebből vérzik, bármennyire is a piaci mechanizmusok ellenében próbált meg létrejönni, láthatóan éppen a legalapvetőbb piaci jelenségekkel találta magával szemben, megfelelő logisztikai, informatikai, marketingeszközök nélkül, végiggondolt árpolitika, tőke, stratégia hiányában nincs sok esélye a túlélésre.

Pedig a jelek szerint a kereslet és a kínálat is adott, sok városi ember áldozna több pénzt arra, hogy ellenőrzött helyről vásároljon, lássa a fejlődő csibéket, a tenyésztő gazdát, és a faluban is sokan vágnának bele tenyésztésbe. Ha a gazdák vállalják, a következő vásárlási kör várhatóan márciusban lesz, az Index.hu például biztosan vásárol magának néhány kapirgálós csirkét mondjuk Hajdúdorogon, és ha nem lopják el őket, sikerül felnőniük és még a szállítással sem lesz gond, beszámolunk a tanyasi szárnyas ízéről is.