Vigyázz, ha hív az Adatnyilvántartó!

Csaknem másfél éve, 2011 végén nem túl nagy hírverés közepette lezárult egy nyomozás. A fővárosi XI. kerületi rendőrkapitányság a Központi Adatnyilvántartó működésével kapcsolatos kifogásokat vizsgálta, de nem talált semmi kifogásolnivalót. Tavaly azonban ismét feljelentették, ezúttal egy céginformációs szolgáltató, szerzői és szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt.

Mielőtt bárki is keresgélni kezdene, hogy milyen állami szerv is ez a nagyon problémás Központi Adatnyilvántartó, hogy ki a vezetője, és hogy a Belügyminisztérium vagy esetleg az igazságügyi tárca felügyelete alá tartozik-e, és hogy pontosan milyen állami adatokat tart nyilván, máris szólunk: ne fáradjon.

Hivatalnak álcázott cég

A Központi Adatnyilvántartó (KA) ugyanis valójában egy magántulajdonú vállalkozás: a 2009 májusában alakult, csomádi családi házban bejegyzett, fővárosi, VII. kerületi címen telephelyet üzemeltető kft egy Jobbágy János nevű vállalkozó tulajdonában van. A mindössze félmilliós tőkéjű társaság, amelynek Jobbágy az ügyvezetője is, prosperáló vállalkozás: 2011-ben 210,6 millió forint árbevétele volt, majdnem tíz százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál.

Csakhogy a sikernek ára van – amit ebben az esetben a társaság partnerei, sokszor figyelmetlen ügyfelek fizetnek meg. A rendőrség már a 2011-es eljárásban is azt vizsgálta többek között, nem megtévesztő-e a társaság neve (amit egyébként az igazságügyi minisztérium is zavarónak tartott). A vállalkozás ugyanis, noha magáncég, magát a nevével álcázva, ügyfelek telefonos megkeresése során olyan látszatot keltett, mintha hivatalos állami szerv lenne.

Egy hivatalos kft

„Több ügyfelem keresett meg a napokban azzal, hogy egy hivatalos szerv, a »Központi Adatnyilvántartó« felszólította őket, hogy fizessenek 62.000,- + ÁFA forintot éves adatszolgáltatási díjként. Elmondták, hogy az ügyintéző nagyon erélyes, ők visszahívták a megadott számon, tényleg ez a »hivatal« jelentkezett be, megnézték a honlapját is” – írja weblapján egy ügyvédnő azokat a tapasztalatokat, amelyekkel információink szerint több száz magyar vállalkozás illetékesei szembesültek az elmúlt hónapokban, években.

Tavaly áprilisban a Figyelő számolt be arról, hogy a cég, miután a rendőrség 2011 végén nem találta aggályosnak a működését, folytatta a tevékenységét. „Egy kedves nő arra kért, hogy egyeztessünk adatokat (...) Miután minden céges adatomat egyeztettük, kiderült, hogy valami hirdetést kéne vennem (...) Valahogy olyan volt, mintha ez egy kötelező dolog lenne. Olyan, mint a nemrég bevezetett kötelező 5000 forintos kamarai regisztráció. Csak ez 62 000 plusz áfáért” – idézett a lap egy kisvállalkozót, aki végül megúszta a dolgot. Amikor ugyanis többször visszakérdezett, hogy kivel beszél, „a Központi Adatnyilvántartó név után az is elhangzott, hogy kft”, és ekkor letette a telefont.

Könnyítés van

Akik viszont nem tiltakoznak elég határozottan, azokkal megeshetett, hogy kaptak egy nettó hatvanezres számát „szóbeli szerződésre” hivatkozva. Ügyes kommunikációs fogás volt a tétovázók megnyerésére az is, amikor az ügyintéző „könnyítésként” belement abba, hogy nyolc nap helyett tizenöt nap legyen a fizetési határidő; mintegy azt érzékeltetve ezzel, hogy olyan opció nincs, hogy ne fizessünk, de szerencsére kaphatunk némi haladékot.

A felületes ügyfeleket könnyen megtévesztő név a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal nevéhez hasonlít. Igaz, ez a hivatal néhány éve átalakult, ma az igazságügyi tárca alá rendelve, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalába beolvadva működik. Aligha véletlen, hogy épp a KIM volt az, amely a korábbi nyomozás során kifogást emelt a cég működése ellen, megtévesztőnek nevezve azt.

Hivatalos látszat

Amely a hivatalosság látszatára még a honlapján is rájátszik: választhatunk, hogy cégekhez vagy intézményekhez lépünk be, de bármelyiket is választjuk, olyan oldalra jutunk, amelynek bal oldali menüjében minisztériumokat és minisztériumi híreket, közleményeket sorolnak fel. Emellett a középső felületen is hivatalosan tűnő közlések vannak (e sorok megírásakor például sertésprogramot felügyelő miniszteri biztosról, akadálymentesítési programról, ipari parkokról), ráadásul mindegyik szöveg fejlécében – a cím helyén – egy minisztérium neve szerepel.

A megtévesztő telefonos szerződéskötések gyakorlata persze nem ismeretlen Magyarországon, épp egy éve írtunk arról, hogy a Magyar Telekom dizájnját idéző, számlának tűnő megrendelőlapot kapnak gyanútlan telefontulajdonosok, és ha nem figyeltek, egy év alatt akár száznegyvenezer forintot is bukhattak. A Telefonkönyv Magyarország Kft. egyébként ez év elején is felbukkant, az elmúlt hetekben több olvasónk jelezte, hogy idén is megkapták a tavalyival megegyező tartalmú levelüket.

A Központi Adatnyilvántartó innovációja az volt, hogy nem közismert szolgáltatóhoz tette magát hasonlatossá, hanem állami szervnek álcázta magát, hiszen az ilyenekkel szemben kisebb az ember ellentmondásra való hajlama. A parlament egyébként egy tavalyi törvénymódosítással elvileg elszánta magát, hogy hivatalosnak tűnő cégneveket ne lehessen adni, de a törvény csak a „nemzeti” és az „állami” kifejezéseket tiltja, a „központi” szó használatát nem (a központifűtés-szerelők nagy örömére).

A telefonos marketing sem volt mentes az apróbb ügyes húzásoktól, derül ki károsultak, vagy legalábbis megkeresett potenciális ügyfelek beszámolóiból. Volt, amikor az ügyintézők azzal kezdték a telefont, hogy folytat-e a vállalkozás valamilyen fejlesztést. És amikor kiderült, hogy igen, akkor valami olyasmiről tájékoztatták, hogy „megváltozott jogszabályi környezet miatt” csak tőlük lehet a cégpapírokat kikérni, illetve céginformációkat igényelni. Annyiban egyébként volt részigazságuk, hogy a cégük egy ideig szerződésben állt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal. Ez a szerződés azonban nem volt kizárólagos, ráadásul már 2011 elején felmondták, és a hivatalos állami cégszolgálat honlapján egy ideig olvasható is volt egy óvatosságra intő tájékoztatás a Központi Adatnyilvántartó megtévesztő magatartásáról.

Jó nevű cégcsoport

Jobbágy Jánost nem törte meg a KIM-mel történő szakítás, sőt profitált az esetből, mivel olcsóbb adatforrást talált magának: egyik cége előfizetőként kötött szerződést az Opten céginformációs szolgáltatónál, majd az onnan lekért adatokat szolgáltatta tovább, amit felhasználói szerződése kifejezetten tiltott.

Az üzleti és jogi  információ szolgáltatásával foglalkozó Opten Kft.-nél lapunk kérdésére megerősítették, hogy volt szerződésük az üzletember egyik érdekeltségével – a KA Kft. mellett ugyanis Jobbágynak tizenöt más cége is van, köztük a felületes tekintet átverésére szintén alkalmasnak tűnő Magyar Céginformációs Iroda Kft., a Magyar Cégbank Kft., a Cégadatkezelő Kft., az Adatbank Kft., vagy például az Európai Uniós Tudakozó Kft. –, ám azt felmondták, amikor észlelték, hogy az ügyfél visszaél az adataikkal. A felhasználói szerződés értelmében az évi néhány tízezer forintos normál végfelhasználói díjért kapott céginformációt a vevő csak saját célra használhatta volna fel.

Olcsón veszi, továbbadja

A Központi Adatnyilvántartó Kft. azonban továbbértékesítette a Jobbágy másik cége által lekért Opten-adatokat, ha a lendületes marketingstratégia keretében sikerült adatkérést kicsikarni az „ügyfelekből”. Arra, hogy az ő adataikat használták, bizonyítéka is van az Optennek, mondták el kérdésünkre.

„Felhívott egy ismerősöm, hogy a mi Kapcsolati Háló szolgáltatásunkhoz hasonló adatokat kínált neki egy ismeretlen cég” – mondta Tóth Tamás ügyvezetője. Miután ilyen jellegű szolgáltatást csak komoly szakmai és informatikai háttérrel rendelkező cég tud nyújtani, próbára tették. „Közjegyző jelenlétében hibás információt helyeztünk egy általunk felkért társaság adataiba, majd egy harmadik cég nevében lekértük tőlük a Központi Adatnyilvántartó adatait, és a hibás adatokat kaptuk vissza” – meséli Tóth.

Emiatt a szerződésbontáson túl az Opten tavaly feljelentést is tett szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt, mely bűncselekmény ügyében jelenleg az adóhatóság pénzügyi nyomozói vizsgálódnak.

Jobbágy János tárgyal

Természetesen szerettük volna megszólaltatni a Központi Adatnyilvántartó tulajdonos-ügyvezetőjét, Jobbágy Jánost is. A céget csak a honlapján feltüntetett 0680-as zöld számon sikerült elérnünk. Itt az ügyintézők, amikor elmondtuk, hogy milyen ügyben keressük, azt mondták: „Jobbágy úrnál vannak, később kellene őt hívni”, vagy azt, hogy még (vagy már) nincs benn az irodában. Amikor már nem volt az irodában, akkor üzenetet nem hagyott, és „ma már nem is jön vissza” – mondták. Többször is próbálkoztunk Jobbágy János elérésével, végül a telefonszámunkat is meghagytuk – jelezve, hogy miért keressük –, de a cikk megjelenéséig nem kaptunk visszahívást.