Bokros-csomag utáni szinten az egyenlőtlenség

Az elmúlt években újból jelentősebben növekedtek a jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon, és már a népesség 14 százaléka tekinthető kimondottan szegénynek, ez az arány 2000-ben 9 százalék volt. A foglalkoztatottság tavaly látott növekedésével a munkaerőpiac a válság előtti szintet közelítené, ami biztató, csakhogy a növekedés nagy része a közfoglalkoztatáshoz köthető, míg kisebb része köthető lehet már a migrációhoz is, ismertette a portfolio.hu a Tárki Társadalmi riport 2012 című kötetét.

Nőtt az egyenlőtlenség

Míg az OECD 2011-es tanulmánya azt mutatta, hogy Magyarország azoknak az országoknak a csoportjába tartozik - Franciaországgal és Belgiummal együtt -, ahol az egyenlőtlenségek 1991 és 2007 között csak kismértékű változást mutattak, a Tárki hosszabb idősort vizsgáló tanulmánya arra jutott, hogy 1987 és 2005 között jelentősen nőttek az egyenlőtlenségek, amit a 2000-es évek végén az egyenlőtlenségek csökkenése követett, az elmúlt években azonban újból erősebben növekedésnek indult. A jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére szolgáló Gini-index értéke a 2009-es 27,2-ról 2012-ben 29,3-ra emelkedett.

Az egyes jövedelmi csoportokban felül is és alul is jelentős volt a változás. A jövedelmi egyenlőtlenség most körülbelül olyan szinten van, mint a Bokros-csomag után - mondta Tóth István György a Tárki Társadalmi riport 2012 című kötetének bemutatóján. A magyar népesség 14 százaléka tekinthető szegénynek, azaz kevesebbet keres, mint a medián átlag fele. Ez az arány 2000-ben 9 százalék, 1992-ben pedig még csak 6 százalék volt. Az alsó középosztályba még szélesebb réteg tartozik, 21 százalék, az ő jövedelmeik a medián 50-80 százalékát érik el. A középosztályba (medián 80-120%-a) a népesség 30 százaléka tehető, felső középosztály (medián 120-200%-a) 27 százalék, a gazdagok, azaz a medián több mint kétszeresét kitevő jövedelemmel rendelkezők aránya 8 százalék.

Javul a foglalkoztatás

A ma már sokat hallott megállapítás, miszerint Magyarország az utóbbi 10 évben leszakadt, beleértve a munkaerőpiaci folyamatokat is, a Tárki kutatói szerint alapvetően több hosszú távú folyamat eredménye. A rendszerváltás után a munkapiaci reformok rossz kombinációja valósult meg, később az ösztönzési politika helyett fontosabb volt az egyes társadalmi és gazdasági csoportok védelme, ami a munkaerőpiaci aktivitás zsugorodásában jelent meg. A Tárki kutatói szerint végzetes a Magyarországon tapasztalható politikai polarizáltság is, ez szerintük akár gazdasági adatokban is, GDP száz-ezer milliárdokban mérhető lehet.

Az idősoros adatokat vizsgálva 2006-ig stagnáló foglalkoztatottság egyben ugráló reálkereseti index volt jellemző. 2006 után a munkaerőpiaci adatok romlottak, ugyanakkor már a válság időszakában megindult az aktivitás növekedése. A 2012-ben látható foglalkoztatás-bővüléssel afelé haladunk, hogy a foglalkoztatottság kimásszon a válság során tapasztalt visszaesésből, bár a foglalkoztatás-bővülés nagyobb része a közfoglalkoztatáshoz köthető, mutatta be Hárs Ágnes. Szerinte a foglalkoztatás bővüléséhez kisebb mértékben a migráció is hozzájárulhatott. A külföldön dolgozók aránya a hazai népességhez viszonyítva a válság óta 1 százalékról 1,5 százalék fölé ment. Aktív népesség arányában pedig 0,5 százalékról 1 százalékra. A KSH munkaerőfelmérésében definíció szerint foglalkoztatottnak minősülnek azok is, akik más országban dolgoznak. Ez növelheti kicsit a foglalkoztatottságot, de nem nagy mértékben, tette hozzá Hárs Ágnes.

Lemaradtak a nyugdíjasok

A foglalkoztatottság lemaradása bizonyos társadalmi csoportokban jól körülhatárolható és kiemelkedő. llyen például az 55-64 éves népesség, amelyben a magyarországi foglalkoztatottság Magyarországon mindössze 32 százalék, míg az OECD átlag 52 százalék, mutatott rá Kézdi Gábor, a CEU docense. E sorban Magyarország mögött csak Lengyelország van, illetve Törökország. Az 50+ népesség alacsony foglalkoztatottsága mögött meghúzódó okok a tanulmány alapján jól körüljárhatók. Az egyik fő tényező, hogy a magyar nyugdíjak tipikusan nem alacsonyabbak, mint az 50 év felett elérhető bérek, ez a tényező mindenesetre nem ösztönzi a munkavállalást.

A másik fő tényező, hogy a magyar 50-69 éves népesség készségszintje az európai eloszlás alsó közepén található. A tesztek a memóriát, a gondolkodási sebességet és a számolási készséget mérik. Miközben az alsó középszint még talán nem kimondottan rossz, ezzel ellentétben a magyar 50-69 éves népesség egészségi állapota a legrosszabbak között van európai összehasonlításban. Az egyes szubjektív tesztekben a magyar eredmények rosszabbak, az objektív tesztekben (tüdőkapacitás, általános erőnlét) pedig a magyarok a legrosszabbak. Depresszió tekintetében is a legrosszabbak között vagyunk.

Mindezt összegezve elmondható, hogy a magyar 50+ népesség készségszintje részben magyarázza a foglalkoztatásbeli lemaradást, miközben az iskolai végzettség nem magyarázza; az egészségügyi állapot jelentős mértékben magyarázza, ez igaz a szubjektív tesztekre is. A foglalkoztatás lemaradás jelentős a rossz egészségügyi állapotú és lemaradó készségszintű népességnél. Míg a jó készségszintű és egészségügyi állapotú 50-59 éves férfiak foglalkoztatottsága Magyarországon ugyanúgy, mint az EU átlagban is 80 százalék körüli. Ha a foglalkoztatásbővítés politikai cél, akkor itt lehet tartalékokat találni, de ezeket a folyamatokat csak lassan, hosszú idő alatt lehet alakítani.