Ez az államosítás nem olyan, mint 45-ben

"A homokzsák szerepét fogom eljátszani, hiszen ma csak ilyen szerepbe kerülhet, aki az oktatáspolitikai döntésekhez közel van", vezette fel magát Kaposi József, az Oktatáskutató Intézet igazgatója a gyöngyösi FIKOT-on.

Kaposi a jelenlegi tendenciákról elmondta, hogy egyre jobban lemarad az oktatásunk színvonala, a mindennapi életben nem különösebb használhatók az iskolában szerzett ismeretek, és a legjobb és legrosszabb iskolák közti egyenlőtlenség is egyre növekszik.

Természettudományi szakokat akarnak segíteni

A jelenlegi eseményekről úgy vélte, hogy "a mostani iskolaállamosítás nem olyan 1945-ben, inkább az állami felelősségvállalás kiterjesztésének mondanám". A pedagógus-béremelésről elmondta, hogy ez kifejezetten a következő hónapok pénzügyi fejleményeitől függ, a nemzeti alaptantervet pedig a "közös kulturális kódrendszer világossá tétele" miatt kellett komolyan átalakítani.

Kaposi József az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója

Fotó: Illyés Tibor / MTI

Kiemelte, hogy úgy látják, hogy 2010 közepétől megjelentek a diplomás munkanélküliek is, és azt is hozzátette, hogy a jelenlegi felsőoktatási szakok felére nincs piaci igény. Azt is fontosnak megjegyezte, hogy némileg uniós átlag felet vagyunk a társadalomtudományt tanuló hallgatók számában, míg természettudományt hallgatók aránya az uniós átlagnál alacsonyabb. "Nem véletlen, hogy utóbbi területek erősítésére történtek kormányzati szándékok", lépni kell szerinte ugyanis, hogy "jobban érvényesüljenek a gazdaság és a munkaerőpiac szempontjai", mondta Kaposi.

Kaposit megelőzően egyébként megelőzően az uniós pénzek elosztásáról beszélő Túróczy László, az NGM versenyképességért felelős helyettes államtitkára is szólt pár szót az oktatásról. "A gazdaságunk versenyképességénél a soft tényezők a legfontosabbak", emelte ki Túróczy. "Itt arra kell gondolni, hogy üzleti környezet mennyire stabil, milyen a szabályozás minősége vagy milyen az oktatási rendszer."

Az oktatási rendszerrel kapcsolatban kérdésre válaszolva azt is hozzátette, hogy a következő időszakban inkább több figyelmet kell fordítani a felsőoktatás minőségének javítására, mint a diplomások arányának növelésére.

Amit egy kamarai elnök nem tud felfogni

Csapó Benő, a Szegedi Egyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportjának vezetője szerint nem nagyon lehetne még olyan országot mondani, ahol kivonják a pénzt az oktatásból. A megfelelő oktatásnak ugyanis mind a személyes, mind társadalmi hasznai olyan magasak, hogy jellemzően inkább fejleszteni akarják az országok ezt a területet.

Ő a korai iskolai lemorzsolódás megelőzését, illetve a diplomások arányának növelését hangsúlyozta. Magyarország ugyanis mélyen az EU átlag (40 százalék) alá tervezi a diplomások arányát 2020-ra, míg például Lengyelország igyekszik az uniós átlag fölé jutni.

Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban nagyon erősen megemelkedett az egy tanárra jutó diákok aránya  a felsőoktatásban. Magyarországon ez ugyanis egy oktatóra átlagosan 23-25 diák jut a világ élvonalába tartozó Stanfordon ez az arány 8, a Harvardon 10, az MIT-n 11. Ilyen oktató-hallgató aránynál szerinte sokkal jobb minőséget nem nagyon lehet kihozni.

Szerinte a nemzetközi felmérések alapján azért nem jelentkeznek a magyar gyerekek kellő számban természettudományi szakokra, mert már alsó tagozatban elrontjuk ezen tantárgyak oktatását. A tanítási módszereink is rosszak, a Pisa felmérések alapján például világelsők vagyunk a legkevésbé hatékony tanulási formában, a memorizálásban. Emellett jó eséllyel olyan absztrakciós szintet követelünk meg a kisdiákoktól, ami sokak számára örökre elveszi a kedvét mondjuk a matematikától, ez egyébként az eredményeiken is hamar látszik.

"Persze ezek sokkal bonyolultabb összefüggések, mint amit egy átlagos képességű kamarai elnök fel tud fogni, aki mondjuk a bölcsészszakok bezárásában látja a megoldást", szúrt oda Csapó.

Magas személyes és társadalmi haszon

Magyarországon bőven megtérül a diploma, körülbelül 230 ezer dollár (54 millió forint) az átlagos nettó személyes haszna az életpálya során ahhoz képest, mintha csak érettségije lenne az embernek. De van számos, pénzben kevésbé kimutatható életminőségbeli haszna is, mint például hogy a diplomások például kimutathatóan elégedettebbek az életükkel, kevésbé fenyegeti őket az időskori elbutulás, vagy hogy jellemzően tovább is élnek, mondta Csapó.

Emellett a diploma társadalmi haszna is hatalmas nálunk az OECD szerint a társadalomnak 13-szorosan térül meg minden diplomásra költött forint, (bár hozzá kell tenni, hogy ez még a 2013 előtti adóviszonyokkal lett kiszámolva). Még az úgynevezett "büfészakokat" elvégzőkre is igazak olyan kevésbé közvetlenül forintosítható hasznok, hogy például a következő generációt átlagosan jobban tudják nevelni a nem diplomásoknál: "elég lehet a fejlettebb szókincset vagy a sokkal jobb induktív, azaz az egyedi jelenségből az általános gondolkodásra való képességet felhozni", érvelt a diploma mellett Csapó Benő.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!