A válság leépíti a nacionalizmust

A természetes emberi mohóságból csak ideiglenesen zökkent ki minket egy-egy katasztrófa, a válságok után pedig csak átmenetileg jövünk rá, milyen fontos a mértékletesség – mondta Tomáš Sedláček az alapblognak adott interjújában. A szakember, aki tavaly az Indexnek beszélt a jó és a rossz közgazdaságtanáról, a közgazdaságtan filozofikus-morális megközelítésének híve, egyben az egyik legismertebb nem konvencionális elveket hirdető közgazdász. Sedláček szerint Görögországtól ugyanúgy nem szabad elvenni az eurót, ahogy Borsodtól a forintot.

Tomáš Sedláček

Fotó: Ránki Dániel

Sedláček azért nem tartja magát ortodox közgazdásznak, mert a számadatokon kívül nagy jelentőséget tulajdonít az emberi esendőségnek, a szokásoknak és a kulturális gyökereknek a gazdaság fejlődésében, olyan nagy elődöket követve, mint Adam Smith vagy akár Soros György. A közgazdász szerint a filozofikus és morális megközelítésnek nagy hagyománya van: már a bibliai teremtéstörténet is azt példázza, hogy az emberiség nem tud mértéket tartani, mindig a valós szükségleténél többet akar fogyasztani. Ilyenkor katasztrófákra van szükség, hogy újra jó útra térjünk, amit persze újabb bűnbeesés követ.

Bár ez a túlzott vágy Sedláček szerint a fejlődés motorja, ha nincs morális gát, akkor akár az egész emberiságet elpusztító válságok jöhetnek létre. A piac kordában tartása az állam feladata, amely azonban szintén esendő emberekből áll. Az ő fékük elméletileg a demokratikus választás, de Sedláček emlékeztet: ilyen választásokon került hatalomra Hitler és egy sor kommunista párt is a negyvenes években.

Sedláček elmondta: a fékek és ellensúlyok akkor igazán megbízhatóak, ha a politikától erkölcsileg és pénzügyileg is független maradhat például a sajtó és a tudomány, mert egyébként a törvényhozás saját hatáskörében akár le is építheti a demokratikus ellensúlyok rendszerét. Ezt a rendszert állandóan gondozni kell, a véleményvezérek akkor hitelesek, ha nem korruptak, és ha ők és a politikusok nem ellenségekben, hanem vitapartnerekben gondolkodnak. Mindez közgazdász szerint abban is megragadható, hogy milyen filmeket adnak a tévékben, milyen színvonalú riportok és viták jelennek meg a médiában, mennyire tárgyilagos vagy inkább manipulatív a tájékoztatás.

A manipulációval kapcsolatban Sedláček kifejtette: az EU és a vele létrejött széles európai nyilvánosság optimistává teszi, mert a kölcsönös egymásra utaltság az emberekből várhatóan a jót fogja kihozni. Példaként Görögországot hozta fel: a közgazdász szerint hetven évvel ezelőtt szinte észrevétlenül csődbe mehetett volna, míg ma minden józan gondolkodású európai polgár a helyzet mielőbbi megnyugtató rendezését várja, az együttérzés mellett önös érdekből is. Ugyanígy Kína és Amerika is felfogja, hogy egymásra vannak utalva, csakúgy mint az egyes EU-tagállamok. Sedláček úgy látja, a válság éppen ezért világszerte segít leépíteni a nacionalizmust.

Az euró népszerűtlensége a közgazdász szerint manipulált közvélemény, az emberek egyszerűen elfelejtették, hogy néhány éve mennyivel egyszerűbb volt kezelni a válságot a közös valutával. Sedláček szerint nem az euró van válságban, csak néhány tagállam gazdasági irányítása, és Európa csak a közös valutával tekintheti magát Amerika, Kína és Japán méltó versenytársának. Magyarország a közgazdász szerint sokkal kisebb válságot élt volna át, ha tagja az eurózónának 2008-ban.

Sedláček elmondta: az euró nincs veszélyben, mivel az euróövezet adósságproblémája nem mérhető Amerikáéhoz vagy akár japánéhoz. Szemléletes példaként azt hozta fel, hogy a dollárövezetből senki sem akarja kidobni Kaliforniát, amiért csődbe ment, és Északkelet-Magyarország is forinttal fizet továbbra is, hiába elmaradottabb Budapestnél. A közgazdász szerint tehát általában mindenhol az egység a megoldás a válságra, nemcsak az egyes nemzetállamok és régiók reformjára, hanem a többiek szolidaritására is szükség van.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!