Mennyi pénzünk van az árvíz ellen?

Akár 1000 milliárd forintot is spórololhatnánk 50 év alatt, ha nem lennénk ennyire rövidlátóak az árvízi védekezésben. Ha nagy a baj, tízmilliárdokat emészt fel a közös kasszából a gátak építése, helyreállítása, az emberek kitelepítése, kártalanítása. Ha meg éppen nincs árvíz, alig haladnak előre a dolgok.

Fotó: Hernádi Levente Haralamposz / Index

Most, hogy Magyarországon újra a 2002-es rekordárvíz idején mért szintekre készülnek, ismét megnyílt az állami pénztárca, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint ha kell, pénzt csoportosítanak át a költségvetési tartalékokból, előteremthető a védekezés költségeinek fedezete.

Mélyen a zsebünkbe

A Belügyminisztériumnál felülről nyitott keret áll rendelkezésre a természeti csapások kárainak enyhítésére, de az önkormányzatok számára is rendelkezésre áll egy nyolcmilliárd forintos vis maior keret. Ezen kívül az Európai Unió is fenntart egy szolidaritási alapot, amiből szükség esetén kaphatunk pénzt. Giró-Szász András kormányszóvivő arról beszélt, az árvíz elleni védekezésre szánt összegek adottak, bármilyen nagyságrendű probléma megoldását lehetővé teszi a magyar költségvetés.

Pénz csakugyan van, 2013-ban 100 milliárd forintra tervezeték a rendkívüli kormányzati intézkedések című tartalékot. A Portfolio.hu összegzése szerint a kormány ebből eddig 28 milliárd forintot elköltött, további 22 milliárd forintot pedig már más célokra lekötött. MIndez tehát azt jelenti, hogy az alapban van még 50 milliárd forint szabadon felhasználható pénz, ráadásul a 400 milliárdosra tervezett általános tartalékhoz is hozzá tud nyúlni a kormány, ha akar. A konvergenciaprogramban ugyan ennek a felét már lekötötték, de még így is maradt mozgástér.

De ha valahogy a pénzt össze is lehet szedni idén innen-onnan az árvíz elleni védekezésre, felmerül a kérdés, hogy kerültünk egyáltalán ekkora bajba – megint? Magyarország vízügyi nagyhatalom, halljuk gyakran, miért nem tudunk elbánni az időről időre visszatérő áradással? Országszerte már csaknem 760 kilométernyi töltésszakaszon védekeznek, ebből 192 kilométeren rendkívüli az árvízvédelmi készültség, és Orbán Viktor kedden veszélyhelyzetet hirdetett.

Elúszó tízmilliárdok

Bár részletes kimutatást nehéz készíteni, becslések szerint az elmúlt tíz-tizenkét évben az árvízi védekezés költsége nagyjából ötven, a töltések helyreállítása harminc milliárd forintba került, a károk becsült értéke pedig meghaladta a százötven milliárd forintot.

Pedig hosszútávú gondolkodással sokat megtakaríthatnánk. Hozzávetőleges kalkulációk szerint az árvízi védekezés országos kiépítése 250-350 milliárd forintba kerülne, a tervszerű árvízvédelmi fejlesztés 50 év alatt 500-1000 milliárd forint spórolást jelentene az országnak.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Mint ahogyan annyi más esetben, a politika itt is inkább a rövid távú megoldások híve. Az elmúlt évtizedekben főleg csak azokra a területekre jutott pénz, ahol nagyon nagy volt a baj. És hiába toldozgatták a százéves gátrendszert, az árvízvédelmi fővédvonalak harmada nem elég magas. Jellemző, hogy a nagyobb árvízzel sújtott években rendszerint 25-30 kilométernyi szakaszt építenek, vagy állítanak helyre, míg az árvízmentes időszakokban néhány kilométer épül.

Jobb, ha van katasztrófahelyzet

A rövidlátás, úgy tűnik, törvényszerű. Még a márciusban közzétett Nemzeti Vízstratégiában is kifejtik: könnyebb forrást szerezni árvízvédelmi célokra a költségvetésből akkor, amikor baj van. Ilyenkor nagyobb a társadalmi támogatottsága az elköltött milliárdoknak, mint ha hosszútávú, végiggondolt stratégia mentén minden évben sokat költene a kormány megelőzésre.

Kevésbé tudjuk értékelni azt, ha nincs katasztrófa, mint azt, ha van, de elhárítják. Főleg a beruházások első időszakában - amikor még kevésbé érezhetőek a hatások - lenne nehéz lenyomni az emberek torkán, hogy gátépítésre mennek a milliárdok.

Egyre drágább lesz

Ennek a gondolkodásnak azonban nagy hátránya, hogy a védművek állapota romlik és a rendkívüli árvízek gyakorisága nő. A védekezés fajlagosan is egyre drágább, ráadásul kiszámíthatatlan időszakokban terheli meg a magyar költségvetést, nehezebb előre tervezni.

Jól érzékelteti a nagyságrendeket, hogy például 2001-ben a Tisza menti Beregi öblözet településeinél a gátszakadás miatti helyreállítások csaknem 60 milliárd forintjába kerültek az államnak. 2006-ban csak a védekezés 25 milliárd forintba került a Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint. Akkor még az a lehetőség is fennált, hogy a 38 milliárd forintos általános tartalék teljes összegét el kell költeni az árvízi védekezésre. Vessük össze ezeket az összegeket azzal, hogy például a januári 10 százalékos rezsicsökkentés 53 milliárdos megtakarítást jelentett a háztartásoknak éves szinten.

Szétzilálva

Az, hogy mindig csak akkor költünk, ha baj van, megviselte az árvízvédekezés intézményeit is. A vízstratégia szerint a többszörös szervezeti átalakítás a vízügyi ágazat létszámának több mint 70 százalékos csökkenéséhez vezetett, a védekezéshez, és különösen annak irányításához nem elegendő az ember.

Hiába a sok önkéntes, mindent nem lehet rájuk bízni, az árvízvédelem több, mint egyszerű homokzsákolás. A védekezés egyik nagy része a műszaki feladatok szervezését, irányítását, ellenőrzését foglalja magában, másik része a védekezés államigazgatási feladatainak szervezése, irányítása.

Ki kell vezényelni a gépeket, összefogni a munkásokat, biztosítani, szállítani a zsákokat, felszereléseket, eszközöket. Másfelől a veszélyeztetett lakosság mentéséről, kitelepítéséről is gondoskodni kell, el kell látni élelemmel a lakosságot és a védekező erőket, megelőzni a járványokat, felmérni a keletezett károkat, helyreállítani az összedőlt épületeket. Ilyenkor az általános társadalmi összefogásnak, a számos önkéntesnek és a hatóságok munkájának köszönhetően legalább a komolyabb sérüléseket, halálos áldozatokat sikerül elkerülni, kérdés, mennyi víznek kell lefolynia a Dunán ahhoz, hogy kialakuljon a hosszú távú szemlélet, és ne legyen ok pánikra, ha árad.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!