Tihamér, Annamária
19 °C
33 °C

Demján és Töröcskei bankjába is beszáll az állam

2013.06.25. 16:48 Módosítva: 2013-06-25 23:30:11
Zöld utat adott a felügyelet két olyan több milliárdos tranzakciónak, amivel a kormány megerősíti a magyar tulajdoni hátterű pénzintézeti szektort. Az állam 2,585 milliárd forinttal száll be az elektronikus bankolás területén erősödő Gránit Bankba, és 3 milliárddal a hitelszövetkezetek felfuttatását tervező Széchenyi Bankba. Ezzel mindkét bank 49 százaléka az államé lesz. A Gránit középbanki babérokra tör, és valamikor 2015-2017 között tőzsdére is menne.

Orbán Viktor kormányfő hónapok óta beszél arról, hogya magyar bankrendszerben a hazai tulajdon aránáyt 50 százalékra kell emelni. Az ügyben tavaly év végén született meg az első olyan hivatalos döntés, amelyben a kormány nyíltan kimondta, hogy a kisebb magyar bankokat tőkével is érdemes megerősíteni.

A stratégia első lépéseként az állam a Takarékbankban szerzett 38 százalékos részesedést, ezzel döntő befolyást szerezett a legnagyobb, durván 1600 fiókot számláló takarékszövetkezeti szövetségben, a napokban pedig a kormány döntött a takarékszövetkezeti rendszer 100 milliárdos megtámogatásáról is.

Értesülésünk szerint a sor két viszonylag új, 100 százalékban magyar tulajdonban lévő kisbank feltőkésítésével folytatódik. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rábólintott arra, hogy az állam kisebbségi, 49 százalékos tulajdont szerezzen a Széchenyi Kereskedelmi Bankban és a Gránit Bankban.

Előbbi az Államadósság Kezelő Központ vezére, Töröcskei István érdekeltségébe tartozik, utóbbi Demján Sándorhoz kötődik. Értesüléseinket a Gránit Bank alelnök-vezérigazgatója, Hegedüs Éva, és a Széchényi Kereskedelmi Bank elnök-vezérigazgatója, Szakács Tibor is megerősítették.

Mit szól az EU?

Az EU szabályok szerint bármelyik uniós kormány két markánsan különböző esetben fektethet be a bankszektorba. Az utóbbi időben gyakoribb az olyan eset, amikor az uniós országok a válság miatt csőd közelben lévő bankokat támogatnak meg tőkével. Ezekben az esetekben az állam szerepvállalása csak ideiglenes lehet, a bankok a tőkepótlást előre meghatározott időn belül vissza kell fizessék - mondta névtelenséget kérő, banki felvásárlásokban járatos, de a konkrét ügyet nem ismerő forrásunk.

Annyi azonban biztos, hogy sem a Széchenyi, sem pedig a Gránit Bank nem ebbe a kategóriába tartozik. Ugyan veszteségesek, de a veszteségek hátterében nem a rossz hitelállományuk van. A veszteség az újonnan létrehozott, növekedési fázisban lévő bankoknál mondhatni természetes jelenség, hiszen egy bizonyos szint alatt, általában a bankok életciklusának kezdeti fázisában először beruházni kell a technikai feltételek, folyamatok, személyi háttér megteremtése miatt. Egy olyan portfólió felépítéséhez, ami megfelelő jövedelmet termel, legalább 4- 5 év kell.

Az EU-szabályozásnak megfelel azonban az olyan állami befektetés is, ami piaci alapon történik. Kende Tamás nemzetközi jogász, az ELTE oktatója – aki az ügyletek egyes részleteit is ismeri - kérdésünkre elmondta: "az uniós jog általános jelleggel egyáltalán nem zárja ki, hogy az állam éppúgy, mint bármely másik befektető, piaci alapon, tehát a remélt megtérülés fejében befektessen pénzintézetekbe".

Keskeny pallón

Az állami tulajdonszerzés útja talán pontosan azért is volt lassú és rögös - a folyamat lényegében a kormányváltás óta tart -, hogy mindkét tőkeemelés a piaci befektetésekre vonatkozó uniós irányelvek szerint valósuljon meg. Ehhez az kell, hogy az állam előre láthatólag és nagy bizonyossággal olyan megtérülést realizálhasson, amit más hasonló befektetéssel nem.

Azt persze ma nehéz megmondani, hogy mi fog történni a következő 5 vagy 10 évben, de ha a terveket független tanácsadók keresztbe-kasul átvilágítják és auditálják, akkor az azt jelzi, hogy a tranzakciót a piaci gyakorlatnak megfelelő gondossággal és körültekintéssel előkészítették. A két bank esetén pedig pontosan így történt: az ügyletbe az állam is és a bankok is a legnagyobb tanácsadócégeket vonták be.

Ezek a tanácsadók azt elemezték, hogy a tőkeemeléssel a hosszú távú üzleti stratégia megvalósítható-e, illetve a nemzetközi üzleti benchmarkok szerinti módszerrel vizsgálták és ennek alapján megerősítették a befektetett tőke várható megtérülését is. A tanácsadók által elismert hosszú távú banki üzleti tervek alapján hozta meg az állam a végső befektetési döntést - hallottuk az ügyletre rálátó forrásainktól.

A bankok értékelése tehát pontosan úgy zajlott, mintha a tőkeemeléssel történő tulajdonszerzést egy olyan vállalat valósította volna meg, amelyet kizárólag piaci megfontolások motiválnak. A kormány által megbízott tanácsadók a két bank adatszobáiban gyűjtötték be az elérhető összes és a döntéshozatalhoz szükséges információt. Beszélgettek, interjúztak a banki vezetőkkel, felmérték a lehetséges kockázatokat, illetve a bankok üzleti terveire alapozva közép-hosszú távú pénzügyi, profitabilitási számításokat auditáltak.

A folyamat végén az elemzők arra jutottak, hogyha a két bank az üzleti tervekben felvázolt pályán halad (a Széchenyi és a Gránit egyaránt tíz éves kivetítést készített), akkor az állami tőkeemelés egy kockázatmentes befektetésnél és a várható iparági átlagnál lényegesen magasabb megtérülést eredményez.

"Az EU–jog alapján pontosan az a lényeges, hogy a szektor átlagához, illetve az állampapír hozamához képest az állam, a kockázatoknak megfelelően magasabb megtérülést érjen el. Ha ez a megtérülés adott és a többi feltétel is olyan, mint egy piaci tranzakció esetében, akkor nincs támogatás, ezért nem szükséges bizottsági engedély az állami tulajdonszerzéshez", hangsúlyozta Kende Tamás.

Ahogy fentebb is hangsúlyoztuk, az most ugyan még nem látható, hogy a következő 5-10 év milyen váratlan, akár a konkrét bankoktól független események befolyásolják ezeket a terveket, de az EU ezzel nem is foglalkozik, hanem rendszerint elfogadja az auditált üzleti terveket.

Jó döntés, sok kockázattal?

Három szempont is van, amivel érvelni lehet az állami szerepvállalás mellett. Az életciklusuk legnehezebb első fázisán túljutó bankok előbb-utóbb nyereséget fognak termelni, amiből az állam tulajdoni hányadának megfelelő arányban profitál majd. Ha a tervek bejönnek, akkor a befektetett bő 5 milliárd forintnyi közpénz néhány év alatt megtérül, ettől a ponttól kezdve pedig évről-évre (osztalékfizetéstől függően) nyereség kerülhet az államkasszába.

A tőkeemelés következő pozitív hatása a bankok hitelezésének felpörgése lesz, ami egybeesik a kormány és a jegybank céljaival, illetve az egész magyar gazdaságnak is ez az elemi érdeke. A harmadik hozadék lehet, hogy az elmúlt évekhez hasonló válságok idején ezek a pénzintézetek a forrásaikat itthon fogják tartani, szemben a külföldi hátterű bankokkal.

Ha veszteség van, az is az államé

A válság persze a dolog árnyoldalára is rávilágít: ha egy állami vagy félállami bank veszteséget termel, akkor bizony előfordulhat, hogy az adófizetők pénzéből kell mentőcsomagot adni.

Ezt a szerepet az elmúlt években a külföldi bankok anyabankjai vállalták fel Magyarországon. Ha ők nem lettek volna, akkor az alábbi összegeket a magyar gazdaságból, illetve az államkasszából kellett volna előteremteni, ahogy ez nagyon sok országban meg is történt - tanulságos mondjuk Írország vagy Szlovénia példája.

Nagybanki veszteségek 2011-2012 (milliárd forint)
   
CIB Bank Zrt. 189,2
Erste Bank Hungary Zrt. 163,7
MKB Bank Zrt. 198,4
Raiffeisen Bank Zrt. 144,1
 Forrás: Ceginfo.hu, Napi Gazdaság-gyűjtés

Persze, erre mondják egyes szakértők, hogy nem is a magyar tulajdonú bankok kezdték el a devizahitelezést, ha pedig az nem lett volna, akkor nem keletkezett volna ilyen méretű veszteség a szektorban.

Szintén a kétkedők hangját erősítheti a Magyar Bankszövetség egy korábbi kimutatása szerint az itthoni pénzintézetek tőkearányos nyeresége az 1994-2011 közötti időszakban 3,2 százalék volt - és e cseppet sem erős mutatóban már az iparági adatokat "felhúzó" OTP-csoport nagyon jó számai is benne vannak. Mindez arra mutat rá, hogy a magyar hátterű bankok nyereségtermelő képessége a rendszerváltás óta eltelt időszakban meglehetősen szerény volt.

A hitelszövetkezetek háttérbankja

Értesülésünk szerint a Széchenyi Kereskedelmi Bank üzleti tervében az szerepel, hogy a vidéki hitelszövetkezetek egyfajta háttérbankjaként olyan szolgáltatásokat nyújt majd a szövetkezeti tagoknak - a vidéki gazdáknak és kisvállalkozóknak -, amiket ma ezek a kis hitelintézetek méretgazdaságosan nem tudnak ellátni.

Jelenleg négy hitelszövetkezet van az országban, a zalai, a pécsi a szentesi és a debreceni. Közülük a zalai Széchenyi Hitelszövetkezet a legnagyobb a maga 20 ezer tagjával és 10 milliárd forintot közelítő méretével, de a négy szövetkezet együttes mérete (vagy más megközelítésben mérlegfőösszege) 20 milliárd forint. Összehasonlításképpen, a legnagyobb bank, az OTP mérlegfőösszege (ami egy vállalat gazdasági súlyát is jelzi) 9 ezer milliárd forint fölött van.

Ezek a kis pénzintézetek ma nem sokra képesek: ugyan tudnak számlát vezetni, betétet gyűjteni és hitelt nyújtani a tagjaiknak (de csak nekik, ebben különböznek a takarékszövetkezetektől), viszont – mondjuk - ügyfeleik nagyobb összegű exporttevékenységét már nem tudják megfinanszírozni, vagy mondjuk képtelenek összetettebb devizafedezeti-ügyleteket lebonyolítására. Emellett nem tagjai semmiféle nagyobb, tőkeerősebb szövetkezeti integrációnak, nem tartoznak sehova.

Ezért jön jól az állam pénze

A Széchenyi Kereskedelmi Bank szerint ezek a szervezetek a vidéki Magyarország finanszírozásában kulcsszerepet tölthetnének be, ha megerősödnének. Ezért akar egyfajta háttérszervezetként beállni mögéjük. A végső cél az, hogy az együttműködés akár a külföldi forrásbevonást is lehetővé tegye. Sőt, a bank 50 százalékos tulajdonában lévő kereskedőházat is össze lehetne kötni a gazdák tevékenységével, ami megkönnyítené a külföldi exportot, így végső soron nem csak a hitelintézetek, illetve a Széchenyi Bank, hanem a szövetkezeti tagok is meg tudnának erősödni. A tervek szerint a Széchenyi Bank segítségével a hitelszövetkezetek és a takarékszövetkezetek mérlegfőösszege néhány év alatt többszörösére emelkedne.

Ehhez persze pénz kell, amiben maga a Széchenyi Bank sem dúskál: a nyilvános adatok szerint a bank mérlegfőösszege 26,2 milliárd forint, jegyzett tőkéje pedig 3,2 milliárd forint. Az állam most ezt a tőkerészt egészíti ki 3 milliárd forinttal.

Ez egyébként még így sem túl sok, de az állam megjelenése egy bankban önmagában nagyon erős üzenet a piacnak. Ez nyilván meghozhatja másoknak is a kedvet, hogy beszálljanak, illetve erős lökés lehet a bank további akvizíciós terveinek. Könnyű belátni, hogy egy 49 százalékos állami kisebbségi részesedéssel akár a piaci partnerek is komolyabban vehetik a Széchenyi Bankot, a dolog eddig zárt ajtókat is megnyithat, illetve jelentősebb mértékű refinanszírozási konstrukciókat is elérhetővé tehet. Így a tervezett növekedés lényegesen dinamikusabb lehet, és a szinte félig állami bank iránti bizalom is javulhat.

Gránit bank: megéri a pénzét?

A Gránit Bankba az állam 2,585 milliárd forinttal száll be újonnan kibocsátott részvények lejegyezésével, amivel a bank teljes jegyzett tőkéje 4,8 milliárd forintra nő.

Felmerül a kérdés, hogy az államnak miért csak a részvények 49 százaléka jut? A bank, mint ahogy fentebb is említettük, veszteséges, az állam viszont a kisebbségi részvénypakettért a könyv szerinti értéknél némileg magasabb összeget fizetett. Egy névtelenséget kérő forrásunk szerint többségi részesedésszerzés esetén a magasabb ár sokszor indokolt lehet, de a kisebbségi csomag, ami nem biztosít döntő befolyást a befektetőnek, általában ennyit nem ér.

Magas megtérülést várnak

A Gránit vezérigazgatója, Hegedüs Éva vitatja a megállapítást a konkrét esetben, mert egyfelől az alapító tulajdonos meg akarta tartani a többségi részesedését a bankban, tehát nem akart többségi részesedést adni senkinek, másfelől hangsúlyozta, hogy az ár az állam számára is kedvező, hiszen az elmúlt egy évben hazai üzletemberek a jegyzett tőke 180-190 százalékos árfolyamán vásároltak kisebbségi részvénycsomagot a magyar piacon újszerű működési modellt megvalósító, kiváló minőségű portfólióval rendelkező, dinamikusan növekvő hitelintézetben. 2013 áprilisában a Gránit Bank mérlegfőösszege meghaladta a 60 milliárd forintot, betétállománya megtízszereződött az elmúlt három évben, saját tőkéje pedig magasabb, mint a jegyzett tőkéje.

Kérdésünkre, hogy miért száll be a kormány egy viszonylag transzparens és versengő piacra, Hegedüs elmondta, hogy a Gránit olyan költséghatékony üzleti modellt valósít meg, innovatív technológiai megoldásokra alapozva, amely legalább 20 százalékkal jobb költséghatékonyságot biztosít a nagy fiókhálózattal rendelkező versenytársakhoz képest. "A Gránit Bankba az elmúlt időszakban több üzletember is befektetett, tőkét emelt kizárólag piaci, profitorientált alapon, abból a célból, hogy a részvényesi érték növekedése által megsokszorozódik a befektetett tőke." Szerinte ez az állami befektetésre is igaz.

Megjegyezte, hogy a "bankfiók az otthonában" szolgáltatás, amelyet a bank az elmúlt évben vezetett be, egyszerre újszerű és nyújt kényelmi szolgáltatást  az ügyfeleknek. Azt is hozzátette, hogy a bank úttörő szerepét az ügyfelek növekvő bizalma mellett,  már a piac is elismerte, hiszen a MasterCard Europe tavaly a Gránit Bankot az év leginnovatívabb bankjának választotta.