A kormány beleáll a 98%-os különadóba

2013.08.15. 15:24
Májusban marasztalta el Magyarországot a strasbourgi bíróság a közszférában dolgozók végkielégítéseire kivetett 98 százalékos különadó miatt, mert a testület szerint ez a tulajdonhoz való jogot sérti. A kormány továbbviszi az ügyet, a bíróság Nagykamarájához fordul jogorvoslatért, tehát akik eddig nyertek a kormány ellen, még nem kapnak kártérítést. Október-november környékén derülhet ki, hogy a Nagykamara akar-e foglalkozni az üggyel. Ha igen, az eljárás még sokáig eltarthat.

A kormány a strasbourgi bíróság Nagykamarájához fordul a 98 százalékos különadó ügyében, értesült az Index. A fellebbezéshez hasonló eljárásban a kormány azt szeretné elérni, hogy változtassák meg a bíróság májusi ítéletét, amelyben kimondták, hogy ez az adó sérti a tulajdonhoz való jogot, és a bíróság 3,2 millió forint kártérítést ítélt meg az N. K. M. monogramú felperesnek.

Az első, májusi döntés óta a strasbourgi bíróság több másik, 98 százalékos adó miatt megindított ügyben is elmarasztalta Magyarországot, a kormány most három ügyben fordul a Nagykamarához.  A kormány a határidő utolsó napján, szerdán döntött az eljárás megindításáról.

A döntés szerint

A strasbourgi bíróság korábban elmarasztalta Magyarországot, mert szerinte a különadó a felperes N. K. M. tulajdonhoz való jogát sértette. A bíróság 3,2 millió forint kártérítést, plusz az eljárás költségeit ítélte meg N. K. M.-nek. Nem csak ebben az ügyben mondta ki a bíróság a különadó jogszerűtlenségét, a precedens értékű döntés után máskor is megállapították a magyar szabályozás hibáját.

A volt köztisztviselő hölgy azért fordult a bírósághoz, mert a különadó szerinte sérti a tulajdonhoz való jogát, valamint a diszkrimináció tilalmát is, mivel csak a közszférában dolgozókra érvényes. Érvelése szerint a különadó azért is jogszerűtlen, mert annak indoklása (az ilyen magas végkielégítések szembemennek a társadalom igazságérzetével és a jó erkölccsel) sérti a jó hírnevét. A bíróság szerint a különadó a tulajdonhoz való jogot sértette meg.

Az alperes kormány többek között azzal érvelt, hogy a 98 százalékos különadó csak a volt köztisztviselő fizetésének 3,5 millió forint feletti részére vonatkozott, az az alatti összeget csak tizenhat százalékos adó terhelte. Érveltek ezenkívül azzal is, hogy ez az összeg „tizenhat havi magyar átlagfizetésnek felelt meg 2010-ben”, és a felperest sem hozta nehéz helyzetbe, nem veszélyeztette az egzisztenciáját a különadó.

Kihasználták a három hónapot

Giró-Szász András kormányszóvivő a döntés meghozatalakor azt mondta, hogy a kormány még mérlegeli a Nagykamarához való fordulás lehetőségét. A strasbourgi bíróságnál ugyanis van lehetőség egy fellebbezéshez hasonló eljárásra. A bíróság nem minden bírája vesz részt minden döntésben, hanem első fokon hét bíróból álló kamarák döntenek az ügyekről. Ha valamelyik félnek nem tetszik az ítélet, fordulhat a bíróság Nagykamarájához, ahol tizenhét bíró vesz részt a döntésben.

Ez a lehetőség viszont nem fellebbezés, sokkal inkább egy „alázatos kérelem”, a bíróság ugyanis indokolás nélkül dönt arról, hogy a Nagykamara foglalkozni akar-e az üggyel: ha nem fogadják el a kérelmet, az eredeti döntés véglegessé válik. A nagykamarai eljárások ennek megfelelően nagyon ritkák (az eljárás ábrán). A nagykamarai eljárás megindítására három hónap áll a felek rendelkezésére, ez a határidő szerdán, a kormányülés napján telt le, tehát a kormány kihasználta a rendelkezésére álló időt.

Karsai Dániel, a hölgy ügyvédje szerint október-november környékén derülhet ki, hogy a Nagykamara befogadja-e a beadványt, és foglalkozni akar-e az üggyel. Ha elutasítja a kormány kérését, akkor a májusi döntés válik véglegessé, ha viszont foglalkozik az üggyel, az eljárás még hosszú ideig eltarthat. Amíg a döntés nem válik véglegessé, a felperesek nem kapják meg a kártérítést.

„Csak némi hezitálás után szavaztam a jogsértés megállapítása mellett” – írta a májusi döntéshez csatolt párhuzamos indokolásában a dán bíró. Szerinte már májusban a Nagykamarához kellett volna utalni a 98 százalékos különadó ügyét, mert komoly mérlegelést igénylő jogi kérdések merültek fel. Ennek alapja az, hogy ha az első fokon eljáró kamarák úgy gondolják, hogy az előttük fekvő kérdés alapvető fontosságú, ők maguk is a Nagykamara elé utalhatják a döntést. Ez N. K. M. ügyében nem történt meg, de a különvéleményt csatoló dán bíró szerint erre lett volna szükség, véleményéhez másik két bíró is csatlakozott.

A döntés véglegessé válása esetén, tehát ha a Nagykamara is megállapítja a különadó jogszerűtlenségét, Magyarországnak valószínűleg módosítania kell a 98 százalékos különadóról szóló törvényt. Ha ezt nem teszi meg, újabb ügyek indulhatnak az ország ellen, ahol a döntés már előre borítékolható.

Harmadszorra sikerült

A különadót először 2005-ig visszamenőleg vezették be, ezt azonban az Alkotmánybíróság elkaszálta, mondván sérti a visszamenő hatály tilalmát. Az alkotmánybírósági döntés után nem a kifogásolt törvényt módosította a kormánytöbbség, hanem az alkotmányt: jelentősen korlátozták az AB jogköreit, abban bízva, hogy a testület ezután nem fogja elmeszelni az ismételten, csaknem változatlan formában benyújtott különadó-törvényt. Az AB azonban ismét elkaszálta a törvényt, arra hivatkozva, hogy a visszaható hatály a legalapvetőbb jogot, az emberi méltóságot sérti. Lázár János, a törvény benyújtója szerint a döntés „szembement az ország érdekeivel”, a rendelkezés célja az, hogy "az érdemtelen, pofátlan végkielégítéseket felvevők ezeket 98 százalékkal adózzák le”. Az AB nem találta ugyanakkor alkotmányellenesnek azt, hogy a különadót 2010-től vezessék be, ami valamelyest azért mégis visszaható hatályú jogalkotás volt, hiszen a törvényt 2010 végén fogadták el.

A törvényt végül, harmadszorra, úgy fogadta el az Országgyűlés, hogy csak a 2010 utáni végkielégítésekre vonatkozzon. A törvény sokakat hozott nehéz helyzetbe, hiszen a végkielégítés összegét többnyire felélték az érintettek.