Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

Itt az Index Adósságnyomás-mérője

2013.09.02. 11:28 Módosítva: 2013-09-02 12:31:00
Pénzügyi okokra hivatkozva megszüntette a nemzetgazdasági tárca az állam eladósodottságát mutató Adósságnyomás-mérőt (bár a döntésben szerepe lehetett annak is, hogy az adósság nem akart úgy alakulni, hogy szépen mutasson a mérő). Az Index, ahol tud, segít: úgy éreztük, az ország nem élhet úgy, hogy nem tudja, mekkora az adósság nyomása, itt a saját erőből készített Adósságprés.

A hétvégén terjedt el a híre annak, hogy augusztus közepén a kormány, pontosabban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úgy döntött: megszünteti a kormányzati honlapon működő, az államadósság GDP-arányos szintjét mutató Adósságnyomás-mérőt. Mint megírtuk, a nyomásmérő oldalán a döntést azzal indokolták, hogy

A tárca technikai okokból, magas szoftver-karbantartási igénye miatt az adósságmérőt a jövőben nem üzemelteti tovább. Szeretnénk továbbá elkerülni az adatszolgáltatásban előforduló párhuzamosságokat is.

Ha azt nem is lehet elhinni, hogy egyetlen webes alkalmazás működtetése adott az államkasszának akkora pofont, mint Gyurcsány segítő felbukkanása bármelyik balos jelöltnek, a döntésnek pénzügyi okai bizonyára lehettek, erről később írunk még. De azért érdemes azt is megjegyezni, hogy az Adósságnyomás-mérő korántsem töltötte be azt a feladatot, amit az elindításakor a kormány remélt: hogy majd szépen megmutatja, hogy nyerjük meg az államadósság elleni háborút.

Így nem nyertük meg

Ezt a háborút néhány hónappal a számláló indítása – és a parlamenti államadósság-bizottság létrehozása – után, 2011 júniusában hirdette meg Orbán Viktor. Akkor, amikor a magán-nyugdíjpénztári vagyon einstandolásával és abból 1350 milliárd forintnyi állampapír „elégetésével” egy csapásra sikerült az államadósságot 21 307 milliárd forintra csökkenteni, miközben 2010 eleje, tehát a Bajnai-kormány búcsúzása óta nem volt ilyen mélyen ez a szint.

Csakhogy a későbbre remélt látványos sikerek elmaradtak. Az adósság nem hagyta magát ebben a háborúban: a hirtelen és meredek forintgyengülés miatt 2011 nyarának végén 22 956 milliárd forintra ugrott a szintje (tehát nagyobb lett, mint amekkora a nyugdíj-államosítás elszámolása előtt volt), a legutóbbi, idei június végi adat szerint pedig az adósság 23 250 milliárd forintra rúg.

Persze az adósságnak nem az abszolút értéke, hanem a GDP-arányos szintje (adósságráta) számít. Miért? Mert például ha az adósság összege nő, mint a fenti példában, az adósságráta akkor is csökkenhet. Hogyan? Hát úgy, hogy ha az infláció és a GDP-bővülés hatása ellensúlyozni tudja az adósság növekedését.

Ráadásul megtévesztő lehet rövid távú értékekből hosszabb távra szóló következtetéseket levonni, mert az adósság szintjében éven belül is lehetnek komoly kilengések. Az Államadósság Kezelő Központ most is ezzel érvel, hogy a mutató (összegszerűen és GDP-arányosan is) azért olyan magas, mert a tervezettnél több állampapírt értékesítettek, amikor olcsón lehetett vevőket találni, viszont így később a tervezettnél majd kevesebb kell. A hivatalos várakozás mindenesetre most az, hogy idén év végére az adósságráta a tavaly decemberi 79,2 százalék környékére eshet, vagy akár kicsit még lejjebb is.

Ingyen legyártottuk

A lényeg, hogy a GDP-arányos államadósságszintet mutató Adósságnyomás-mérő a remélt 75-77 százalék körüli szintek helyett mostanában már ismét 81-82 százalék körüli (bruttó) értékeket mutatott – ezért sem elképzelhetetlen, hogy az NGM – állítólagos borsos ára mellett – egyáltalán nem is akarta megőrizni az alkalmazást.

Az Index azonban úgy gondolja, hogy egy ilyen hasznos dolgot ezután sem nélkülözhet az ország. Ezért ahelyett, hogy az Adósságnyomás-mérő kitörlésén búslakodtunk volna, létrehoztuk az Index Adósságprését, erősen bízva abban, hogy ha az egymilliómunkahely-számlálót tudjuk nagyjából három éve működtetni, akkor ennek a szoftver-karbantartási igényei sem vágják haza a költségvetésünket. Sőt, a dolgot még kicsit tovább is gondoltuk, a statikus ábrázolás helyett interaktívvá tettük a mutatót: a legördülő negyedéves idősorból mindenki ízlése szerint válogathat, és még a mutató is mozogni fog.

Sem a programozási, sem a látványtervezői, sem pedig az adatbázis-készítői feladatok nem vittek el egy-két óránál többet. Utóbbiról annyit: bárki készíthet hasonlót, ha az MNB adattábláiból kigyűjti a (maastrichti, bruttó, névértékes) államadósságra vonatkozó számokat, a KSH-tól pedig hasonló módszerrel beszerzi a folyó áras, negyedéves GDP-adatokat, aztán picit számolgat velük. A végeredmény nagyon hasonló lesz az NGM-féle mutatóhoz.

Az adósság forintban és devizában fennálló részét az alábbi grafikonon külön is mutatjuk. A különböző devizák, köztük az euró ára az adósság devizarészére van hatással, jól látszik, hogy amikor a forint rövid idő alatt nagyot gyengül, akkor a devizában fennálló államadósság forintban számított összege is megugrik.

 

Mi emeli az adósságot?

Például a költségvetés hiánya. De rengeteg olyan tényező van, ami módosíthatja az adósság alakulását. Az egyik ilyen az EU-transzferek beérkezése, ami ha a tényleges kifizetéseket megelőzi, akkor a GDP akár 1 százalékával is kevesebb vagy több adósságot kell kibocsátani az adott időszakban.

A másik fontos tényező az árfolyamnyereség illetve az árfolyamveszteség, ezek a hatások az egyik évben kedvezőtlen, a másik évben viszont kedvező irányba módosíthatják a nominális adósságszintet. Emellett még léteznek egyszeri, tőke jellegű bevételek (ilyen lehet a privatizáció), illetve változhat a Kincstári Egységes Számla egyenlege is, ami a kormány rövid készpénztartalékait tartalmazzák.

Az viszont tény, hogy az államadósság tartósan és látványosan csak akkor csökkenhet, ha a költségvetésben tartósan többlet keletkezik.


Nem értettük, kikértük

Hogy az NGM egyébként mennyi spórol az alkalmazás megszüntetésén, azt nem tudni. Arról, hogy a 2011 tavaszán elindított alkalmazás pontosan mekkora kiadást is jelentett a költségvetésnek – egy devizahiteles-mentést ígérő zugügyvéd egyszerűségével fogalmazva: mennyivel növelte az adósságot az adósságmutató –, hogy milyen konstrukcióban milyen szervezet havi hány munkaórában üzemeltette, és hogy a „magas szoftverkarbantartási” költség pontosan mit is jelent, arról természetesen már vasárnap megkérdeztük az NGM-et, illetve közérdekű adatigénylést is benyújtottunk a minisztériumhoz.

Amit tudni lehet: az alkalmazást 2011-ben 875 ezer forintért készítette el a Borg-s 2007 Kft. – ez az összeg egyébként módfelett soknak tűnt az Index által akkor megkérdezett szakértők szerint is, és az alapján is, hogy nagyjából ugyanakkor a foglalkoztatottságmérőt (amit azóta szintén megszüntettek) már 361 ezerből is ki tudták hozni.

Szakértőink szerint az NGM-féle alkalmazás frissítéséhez nem feltétlenül kellett programozó, „egy adminisztrációs felületen akár a titkárnő is tudta volna módosítani a nyomásmérőt. Tehát a fenntartási költségek egy darab ember öt perces munkáját jelenthették havonta. (Ha feltételezzük, hogy havonta frissült a mutató.)”