Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Alaposan rászedte a piacokat a Fed

2013.09.18. 17:58 Módosítva: 2013-09-18 20:59:37
Bejelentette a Federal Reserve, hogy mire jutott kétnapos kamatdöntő ülése után: a piacok nagy megkönnyebbülésére nem csökkentette az eszközvásárlási programját. Az eseményt azért várták feszült figyelemmel a tőkepiacokon világszerte, mert a várakozások arra mutattak, hogy mérsékelni fogják az eszközvásárlásokat. A piaci szlengben QE-nek, néha pedig helikopteres pénzszórásnak (vagy -pumpálásnak) nevezett programot imádják a befektetők, ezért féltek, mi lesz, ha tényleg kevesebb pénzt tol a gazdaságba a Fed. A rettegett tapír egyelőre elmarad, a piacokon nagyon örülnek.

A várakozások szerint azt kellett volna bejelentenie a Federal Reserve nyíltpiaci bizottságának a szokásos havi ülésén, hogy a jelenleg havi 85 milliárd dolláros ütemben folyó eszközvásárlási programját 10-15 milliárd dollárral csökkenteni fogja. Ehhez képest nem volt változás. A piacok ezt kitörő örömmel vették tudomásul, a legtöbb eszközosztály árfolyama nagyon ugrott – különösen az arany.

Ezzel rendesen meglepte a piacokat a Federal Reserve; a tét nem lehett volna nagyobb, a válság óta most szigorították volna először az amerikai monetáris politikát. Ráadásul a bizonytalanság is elég nagy volt, az elemzői várakozások nem voltak egységesek, és a piacok szinte egész évben arra vártak, hogy ez tényleg bekövetkezik-e, vagy sem. Magyar idő szerint fél 9-kor Benjamin S. Bernanke, a Fed hamarosan leköszönő elnöke válaszol majd az újságírók kérdéseire.

Havonta 85 milliárd dollár értékben vásárol a Fed értékpapírokat a bankoktól, ez közel 19 ezermilliárd forint, majdnem annyi, mint az egész magyar GDP. De ha csökkentik a havi vásárolásokat 10-15 milliárddal, akkor is nagyobb értékben költ a Fed, mint a magyar költségvetés.

Fenyeget a tapír

Az elemzők az utóbbi hetekben inkább csak azon vitatkoztak, hogy mennyire, és milyen módon fog kevesebb értékpapírt vásárolni a Fed. Tehát hogy milyen módon érkezik meg a fenyegető tapír. (Azért tapír, mert Bernanke angolul a "tapering" szót használta a mérséklésre, a magyar brókerek pedig így magyarították ezt; de angol nyelvszférában is kreatívak, a szeptember hónapot például a nagy várakozás izgalmában elnevezték Septaper-nek).

Makacsul tartotta magát viszont az az elképzelés is, miszerint a Fed csak a várakozások lángjának letekerésére terjesztette el, hogy mérsékelni fogja az eszközvásárlási programot. Mivel a piacok ezt már beárazták – szól a gondolatmenet –, ezért kitörő örömmel fogják tudomásul venni, hogy mégsem történt meg a Nagy Csökkentés.

A szavazás meglehetősen szoros lehetett, a 11 Fed-kormányzóból 5 inkább "galambnak" számít, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy nem félnek az inflációtól, viszont a munkanélküliségtől és a deflációtól annál inkább. Ellentétükből, a héjákból csak kettő van.

A piacokat sikerült feldobni

Végül a második elképzelés, tehát a várakozások félrehangolása vált be. Az arany azonnal több, mint 40 dollárt erősödött, a fő amerikai részvényindex, az S&P 500 pedig mínusz 0,2 százalékról plusz 0,9 százalékra ugrott egy pillanat alatt. Gigantikusat gyengült a dollár az euróval szemben: a korábbi 1,3353-ról 1,3475-re mozdult a keresztárfolyam, ami szokatlanul nagy mozgás. Ezzel párhozamosan a forint is erősödött az euróval szemben, 297 forint alá bukott az euró jegyzése.

A Fed QE-programja általában a kockázatos eszközöknek, valamint az árupiaci termékeknek kedvez. Az előbbiek közé tartoznak a részvények és a feltörekvő piaci devizák (köztük a forint), utóbbiak esetében pedig különösen az arany az érdekes, mivel azt a befektetők egy része az infláció elleni védezkezés miatt veszi.

    15 perccel késleltetett adatok. Forrás: portfoliofinancial.hu

    A piacon korábban csak kivártak a döntés előtt. A dollár a nap folyamán kissé gyengült az euróval szemben, de nem mozdult ki a sávjából; az amerikai részvényindexek pedig nagyjából ugyanott voltak, mint keddi záráskor. A BUX korábban közel 1 százalékos eséssel zárta a napot, a forint pedig az euróval szemben pedig viszonylag erős szinten, 297,4-nél állt a döntés előtt.

    Mi az a QE egyáltalán?

    A monetáris politika hagyományos eszköztársa a válság után kimerült, ezért az utóbbi öt évben nem a kamatot, hanem a mennyiségi lazításról (quantitative easing, QE) szóló hírekre figyelnek igazán feszülten a befektetők.

    A QE az program, aminek keretében a Fed elképesztő mennyiségű értékpapírt – amerikai államkötvényeket, jelzálogleveleket és egyebeket – vásárol a bankoktól. Jelenleg havonta 85 milliárd dollár értékben vesznek pénzügyi eszközöket, nagyjából felerészben államkötvényeket és a jelzálogleveleket. Mint a lenti grafikonon látható, a program bejelentése óta havonta 85 milliárddal nő a Fed már eleve sem kicsiny mérlegfőösszege.

     

    A QE program megítélése finoman szólva ellentmondásos. A bankok és a pénzügyi rendszer egésze életben maradt, a részvényárfolyamok új történelmi rekordokat döngettek, és az utóbbi időben már az ingatlanpiac is kezdett magára találni. De több jelből is úgy tűnik, hogy a program hatásai messze nagyobb mértékben kedveznek az értékpapírokkal rendelkező módosabbaknak, mint az inkább csak ingatlanokat tulajdonló szegényebbeknek.

    Néhány hónapja arról ötletelnek nyilvánosan a Fed vezetői, hogy hogyan lassítsák le az új értékpapírok vásárlását, és már ez is elég volt ahhoz, hogy nagyobb riadalom bontakozzon ki a legtöbb tőkepiacon – különösen a feltörekvő piaci kötvényeknél. Gyorsan visszakozniuk is kellett emiatt. Ez is mutatja, hogy a piacok függő helyzetbe kerültek a Fed politikájának fenntartásától. A pénznyomtatás mellett a másik legnépszerűbb hasonlat a QE programra a morfium: a nagy pénzbőség csillapítja az egyébként meglévő feszültségeket, viszont sokat nem lendít a valós állapotokon, és kemény függőséget alakít ki.

    Mi és mit csinál a Fed?

    A jegybankok általában állami intézmények, de az amerikai Federal Reserve legfeljebb kvázi-állami. Tulajdonosai a magánkézben lévő tagbankok, közel 3600-an, viszont a kormány több ponton szigorúan irányítja az intézmény működését. Ráadásul nem is egy intézményről van szó, hanem egy lazán összefogott rendszerről, ami összesen 16 ezer embernek ad munkát. Van 12 regionális Fed, amelynek vezetői különböző eljárásokkal meghatározott rendben ülnek össze a kamatokról és egyéb eszközökről döntő Nyíltpiaci Bizottságban (FOMC), illetve a kormányzótanácsban.

    A Fednek létrehozása óta három fő feladata van, de ebből az első kettőt szokták kiemelni. Úgy kell szabályoznia a pénzkínálatot, hogy 1. a lehető legmagasabb legyen a foglalkoztatottság, 2. árstabilitás legyen, tehát ne legyen túl nagy infláció vagy defláció, 3. mérsékeltek legyenek a hosszú kamatlábak. Ezen kívül feladata, hogy pénzzel lássa el a kereskedelmi bankokat, megelőzze a bankpánikokat (igazából ezért hívták életre száz évvel ezelőtt), és a néhány éve elfogadott pénzügyi reformok óta megnövekedtek a szabályozói feladatai is: folyamatosan követnie kell az egész rendszert fenyegető kockázatokat, és összhangot kell találnia a bankok és a fogyasztók érdekei között.

    Az árstabilitás és a teljes foglalkoztatottság gyakran áll szemben egymással, és általában ez a konfliktus van a monetáris politika központjában. Ha nincs több munkanélküli, akkor a munkavállalók könnyebben követelhetnek fizetésemelést, ami az ár-bér spirál beindulásával fenyeget. A magasabb infláció viszont gyakran arra kényszeríti a tőke tulajdonosait, hogy beruházásokat valósítsanak meg, ami elvileg jó a foglalkoztatásnak. A két, néha ellentmondó cél közötti ingadozás mutatja meg az amerikai jegybankárok preferenciáit.

    A Fed rendelkezésére áll egy sor külön-külön is nagy erejű eszköz. Az irányadó kamatláb (ezt a Fednél federal funds rate-nek hívják) a monetáris politika fő eszköze normális esetben, de ez a válság óta nullán ragadt, ezért nincs sok jelentősége. Ezért került előtérbe a mennyiségi lazításról (quantitative easing, QE).