Drágán nyert csatát a kormány a rezsiháborúban

Fogynak az asztalon a felhalmozott, befizetetlen rezsiszámlák, egyre kevesebb pénzzel tartozunk az energiaszolgáltató cégeknek. Abban, hogy törleszteni tudtuk a tartozások egy részét, számos gazdasági körülmény közrejátszott, többek közt, hogy januártól tizedével kevesebbet fizetünk a fűtésért és a világításért.

Hogy közgazdaságtanilag indokolt-e a rezsicsökkentés, hosszú távon miért és kinek káros, nem fenntartható, arról írtunk korábban. Sok szó esett arról is, az ösztönzőket milyen szerencsétlenül alakítja, és arról, hogy hogyan veszi el a kormány a pénzügyi műveleteket terhelő, nyáron megnövelt tranzakciós adóval a rezsin megspórolt összeg egy részét.

De ezeket a kérdéseket most egy pillanatra tegyük félre, és koncentráljunk arra, segítette-e a rezsicsökkentés a kormány eredeti szociálpolitikai célkitűzéseit. Elvileg ugyanis ilyen is volt.

Azt mondták, nagyon sok embernek jelent elviselhetetlen terhet a közüzemi számlák kifizetése, rajtuk kell segíteni. Mint azonban utóbb kiderült, a kormány meglehetősen tágan értelmezi a rászoruló fogalmát, mindenkire kiterjesztették a rezsicsökkentést. Így akik valóban bajban voltak, nem kaptak fókuszált segítséget.

Fotó: Marjai János

Fogy a tartozó

A szocialisták idén és tavaly is megkérdezték a nemzeti fejlesztési minisztert a tartozások alakulásáról, ezeknek az éveknek az adatait a válaszából tudjuk. A 2003-as és 2009-es állapotról pedig egy néhány évvel ezelőtti tanulmányban találunk adatokat. A tendencia a négy év adatait összevetve jól látszik.

A harminc napnál régebben tartozók száma 2003 és 2009 között jelentősen megnőtt, de nagy volt az ugrás 2009 és 2012 között is. Tavaly eljutottunk oda, hogy már 837 ezren tartoztak egy hónapnál régebben a villanyszámlával, ez az összes lakossági fogyasztónak majdnem az ötöde. A friss adatok szerint azonban úgy tűnik, javult a helyzet. A növekedés nagyjából megállt, kevesebb az eladósodott áramfogyasztó és távős. Csak a fizetni nem tudó gázfogyasztók lettek kicsit többen.

Még máshogy is jobb lett volna

Csökkent a tartozások összege is. Itt, mivel a minisztérium is így közölte, mi is az összes be nem fizetett számlát vettük figyelembe, vagyis nem csak a késedelmeseket. A tendencia azonban a grafikonról így is látszik: majdnem 20 milliárd forintot fizetett be a lakosság tartozásaiból tavaly nyár óta.

Ez egyfelől jó hír, hiszen úgy tűnik, a rezsicsökkentéssel párhuzamosan, részben annak hatására valóban kevesebb lett a tartozó. Másfelől viszont mutatja az intézkedés pazarlását is.

Utánaszámolva: az, hogy január óta tíz százalékkal kevesebbet kell befizetni, nagyjából 37 milliárdos segítséget jelent a lakosságnak. Ha ezt a pénzt nem szétterítjük a gazdagok és szegények között – ráadásul kicsit a gazdagok javára –, hanem csak a rászorulókra szánjuk, a nehéz helyzetben lévők közel kétszer annyi tartozást tudtak volna befizetni, mint így egy teljes év alatt. Gondoljunk bele, a teljes 20 százalékos rezsivágás egy évre számítva annyi pénz, amennyiből ki lehetne fizetni a jelenlegi tartozók összes be nem fizetett számláját.

(Ez természetesen pontosan annyi gazdasági kárt okozna hosszú távon, mint az általános rezsicsökkentés, inkább csak arra példa, hogy ha a cél valóban a leszakadó réteg megsegítése lett volna bármilyen áron, még ezzel a megoldással látványosabb sikert lehetett volna elérni.)

A szakadék szélén már nem segít

Az első grafikonon a harminc napnál régebb óta tartozók számát mutatjuk, az igazi problémák azonban hatvan nap után kezdődnek. Ennyi elmaradás után kapcsolhatják le az áramot. Kikerülni a szolgáltatásból persze elvileg nem olyan könnyű, az energiaszolgáltatókat jogszabályok kötik, hogy ne lehessen valakit csak úgy minden bejelentés nélkül lekapcsolni. Az energiacég a határidő lejárta után első körben fizetési felszólítást küld, haladékról vagy a részletfizetési lehetőségről, fizető mérőóráról egyeztet. A cég legalább három felszólító levelet küld, ha valaki egyik megkeresésre sem reagál, kikapcsol.

A második grafikon ezeknek a kikapcsolt fogyasztóknak a számát mutatja. A tavalyi és idei adatokat összehasonlítva úgy tűnik, a legszerencsétlenebb áram- és távhőfogyasztókon nem segített még a rezsicsökkentés sem. 3872 fogyasztóval nőtt a kikapcsolt áramfogyasztók száma, a kikapcsolt távhősök tábora 3220 családdal gyarapodott.

Jelentős viszont a javulás a gázfogyasztóknál, tavaly nyáron még több mint 100 ezren voltak kikapcsolva, idén már alig 70 ezren. Egyelőre tehát legfeljebb részsikerről lehet beszélni.

Részsiker nagyon drágán

A helyzet javulásának a rezsicsökkentésen kívül természetesen más okai is lehetnek, összességében azonban az, hogy olcsóbb az áram, a gáz és a távhő, kétségkívül hozzájárul a legszegényebbek fizetőképességéhez. Tavaly még 3 035 911 darab tartozás volt, idén már csak 2 294 426.

Ha tehát az a kérdés, hatott-e a rezsicsökkentés, csökkentette-e a számláikkal elmaradók számát, a válasz igen, legalább részben biztosan ennek köszönhető, hogy megállt a növekedés.

Ha viszont az a kérdés, hogy az általános rezsicsökkentés volt-e a legjobb eszköz arra, hogy a bajba jutottakon segítsünk, a válasz: egyértelműen nem. Annyi pénzből, mint amennyit nemzetgazdasági szinten erre rááldozunk, jóval nagyobb hatású segítséget is lehetett volna nyújtani. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben már egyre ritkábban hallani szociálpolitikai érveket a rezsicsökkentés megindoklására, felerősödtek a multiellenes, profitellenes, kapitalizmusellenes szólamok.

Pedig a helyzet még mindig nem túl rózsás, hiába okoztunk elég nagy veszteséget az egyik oldalon, a nyereség a másik oldalon nem ilyen szembetűnő. Megállt ugyan a számláikkal elmaradók számának növekedése, de ez sajnos még mindig azt jelenti, hogy több százezer ember van ma Magyarországon, akinek gondot a számlák fizetése. Őket pedig a 20 százalékkal alacsonyabb rezsi sem rántja ki a gödörből, ha az eddigi módszert követjük.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!