Sörfesztivált exportáltunk a németeknek

Budapesten dobtunk egy hatost, úgy gondoltuk, húzunk egy merészet, megrendezzük a Főzdefesztet Berlinben is, mondta Bart Dániel, a Braufest szervezője. Szeptember 12–14. között a berlin-fridrichshaini Szimpla Badehaus (a pesti Szimpla leányromkocsmája) udvarán egymás sarkát taposta az újfajta sörök iránt érdeklődő több mint ötezer ember.

Mint Bart elmondta, a pesti szisztémát exportálták elsősorban, de hoztak magyar kézműves söröket is. Berlin két szempontból is jó terep: egyfelől itt van az a hagyományos sörökbe beleunt, multikulturális városi réteg, ami a tapasztalatok szerint ugrik az új szellemű, változatos, érdekes kézműves sörökre (craftbeer). Másfelől az eddigi ilyen jellegű sörfesztiválok Berlinben vagy túl szakmaiak voltak, belépővel, magas árakkal, vagy túl nyitottak és hagyományosak, ezért nem túl sikeresek. Bart szerint a Főzdefeszt és német klónjának a sikere abban rejlik, hogy a kettőt kombinálja.

De mit keresünk mi a német sörpiacon?

Évek óta csökken a sörfogyasztás Németországban: a 2004-es 106 millió hektoliter összfogyasztás 2012-re 96 millió hektoliterre zsugorodott, a következő 10-15 évre pedig további 25 százalékos csökkenést prognosztizálnak a vezető sörgyárak . A visszaesésnek több oka is van, az egyik leglényegesebb, hogy a német fiatalok ráuntak a sörre, divatosabbak a friss nemzetközi borok, alkoholos üdítők (alcopop), röviddel kevert energiaitalok.

A kiutat – mint Amerikában és mint az utóbbi években Magyarországon is – a szakértők az új típusú, innovatív kézműves sörökben (craftbeer) látják. Csakhogy míg Amerikában (és Magyarországon) egy nem túl erős gyökerekkel rendelkező söriparral kell megküzdeni a mikrofőzdéknek, kisüzemi sörfőzőknek, addig Németország ezeréves sörkultúrája szinte teljesen agyonnyomja, lebénítja az új kezdeményezéseket.

Két szakszó határozza meg a jelenlegi német sörhelyzetet: a reinheitsgebot, azaz az 1516-ban bevezetett tisztasági törvény, ami szerint a három alapanyagon kívül (maláta, komló, víz) tilos mást használni sörkészítéshez. A másik pedig a brauereisterben, azaz a főzdehalál, ami a német söripart eddig meghatározó a kis és közepes főzdék multik általi felvásárlását és beolvasztását, elsorvasztását jelenti.

Szakértők szerint az egyébként 1993-ban aktualizált reinheitsgebot még mindig egyfajta kényszerzubbonyként fogja vissza a német söripart az innovációtól. Megindult ugyan már egy folyamat, ami ötvözi az ősi német recepteket az új, nyugatról, főleg az Egyesült Államokból érkező friss irányokkal, de a legtöbb kísérletező nem tud kitörni a szűkebb régiójából.

Peter Eichorn szakújságíró szerint a sörfogyasztás ugyan csökken, de a kézműves sörök arányát növelni lehet, mert újak, érdekesek. A marketinget emelte ki, mint bevetendő fegyvert. Mint mondta, megfordult Kínában is, ahol szintén feltörőben van a kisüzemi sörfőzés, de ott pólókat osztogattak, rajtuk a sör márkájával. Eichorn a kézműves sörökben nagy lehetőséget lát, mert van mögöttük valami, sztorijuk van. A német kisüzemek azonban alszanak, nem akarnak váltani, félnek kilépni a tradíciókból.

Az amerikai, akiről azt hitték, tanulni jött

Pedig a hagyományok és az modern irányok nagyon illeszkedhetnek egymáshoz Harald Steinhausen, a Braumeister's Selection vezetője szerint. Steinhausen azt tűzte célul, hogy a kis német családi sörfőzdék legjobb hat sörét összeválogassa, és azokat népszerűsítse. A válogatás söreinek receptjei ősi múltra tekintenek vissza, amiket ezek a kis főzdék most újra elővettek, és magas minőségben főznek.

Érdekes, hogy az egyik kiválasztott főzde sörmestere, Eric Toft nem is német, hanem amerikai. Toft bevallottan azért érkezett Németországba, hogy a XVI. században rekedt német sörfőzést kirántsa a tespedtségből.

Az amerikai az egyik legsikeresebb bajor független kis főzdével összefogva megmutatta, milyen lehet az igazi német IPA (Indian Pale Ale) típusú modern, de mégis német tradíciókon alapuló sör. A truchtlachtingi Camba Bavaria a német sörös újhullám éllovasa, többek között ezekkel a sörökkel (German IPA, Eric's IPA) vált ismertté és népszerűvé.

Szintén német–amerikai összefogásból született az egyik legmagasabbra értékelt német sör, a Schneider-Weisse Aventinus kistestvére, a Hopfenweisse is, ami a Braufesten is az egyik legnépszerűbb sör volt. Mikor Garrett Oliver néhány éve megjelent a bajor családi sörfőzdénél, azzal fogadták: „Nicsak, itt egy amerikai, aki eljött megtanulni, hogyan kell sört főzni." De a kísérletezés az új ízekkel, komlókkal és módszerekkel végül olyan búzasört eredményezett, amin maga a sörfőzde tulajdonosa is meglepődött.

Prágából is érkezett már felkérés

Mint Sylvia Kopp sörsommelier, a Berlin Beer Academy vezetője lapunknak elmondta, ezt tartja a legjobb útnak: minőséget kell produkálni, és ki kell mozdulni a saját kis régióból, be a városba, elérni a fiatalokat, vendéglőket. A sör ugyanis ugyanúgy illik az ételekhez, mint a bor, de ezt még sokan nem tudják. Ha ebbe a magyarok be tudnak segíteni a Braufesttel, akkor az biztosan használ.

Bart Dániel szerint a Braufest sikere azt mutatja, hogy szükség van rá. Jövőre újra megrendezik, de kétszer ekkora területen. Ebből a magyar főzdék is profitálhatnak, hiszen ezeken a fesztiválokon a németek mellett a magyar kézműves söröket is bemutatják. Arra a kérdésre, hogy más országokba tervezik-e kivinni a fesztivált, azt válaszolta, hogy a berlini kapcsolatai egyedülállóak, ilyen máshol biztos nincs. De Prágából már érkezett felkérés, ezen gondolkodnak. Nagyon kellene egy ilyen fesztivál Kínába és Sao Paolóba, ezek viszont kicsit túl messzinek tűnnek.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!