Huba
18 °C
34 °C

Honnan lesz pénzünk az államosításra?

2013.09.20. 12:10
Visszaszerezzük a privatizált energiacégeket, és nonprofittá tesszük az energiaszolgáltatást. A kormány régóta dédelgetett terve állítólag egyre közelebb van a végkifejlethez, Orbán Viktor azt mondta, hat-hét komoly közműcéggel tárgyal a kormány. Nehéz elképzelni, hogy honnan lesz ennyi pénzünk.

A 90-es években részben az energiacégek eladásából sikerült elkerülnünk az államcsődöt és nagyjából egyensúlyba hozni az országot. Ha ezeket mind vissza szeretnénk szerezni, nehéz anyagi helyzetbe kerülhetünk.

Vissza a közműcégeket!

„Hat-hét nagyon komoly, korábban privatizált közműcég visszavásárlásáról, állami kézbe vételéről folyamatosan tárgyal a kormány” – mondta Orbán Viktor pénteken, konkrét cégneveket azonban nem említett. Az ötlet megvalósításának egyik gyakorlati akadálya alighanem a gyakorlati akadályok egyik legősibb típusa: nincs elég pénzünk. Persze vehetünk néhány teljesen jelentéktelen vagyonelemet olcsón, a valóban fontos cégek megvásárlása sokba kerül.

Bár történtek eladások 2000 után is, ha csak az 1998 előtt privatizált áram és gázcégeket nézzük, a Privatizációs Kutatóintézet kimutatása szerint azért is 2340 millió dollárt kaptunk – akkori árfolyamon nagyjából 500 milliárd forintnak, az akkori GDP öt százalékának megfelelő összeget.

A Privatizációs Kutatóintézet 1998-as mérlege a magánosításról:

 Befektetô  Összeg M $  Profil  Város
RWE-EVS (Németo.) 750 energiatermelés, -elosztás, gázelosztás Bp, Miskolc, Gyöngyös
Electriciti de France (Franciao.) 300 áramszolgáltatás Győr, Szeged
Ruhrgas-VEW (Németo.) 210 gázszolgáltatás Bp, Pécs
Gaz de France (Franciao.) 190 gázszolgáltatás Gyôr, Szeged
Powerfin (Belgium) 190 erőmű Százhalombatta
ITALGAS (Olaszország) 190 gázszolgáltatás Hajdúszoboszló
Bayernwerk (Németo.) 170 áramszolgáltatás, gázszolgáltatás Pécs, Dunántúl
Isaar Ampwerke (Németo.) 130 áramszolgáltatás Debrecen
Aes Summit (USA) 110 erőmű Tiszaújváros
Gazprom (Oroszorszg) 100 gázszolgáltató Budapest, Nagykanizsa

Ha a kormány 51 százalékos részesedést szeretne szerezni ezekben a cégekben vagy más, hasonló áron eladott közműcégekben, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, vagy még több hitelt kell felvennie.

Sokba kerül

„Fillérekért adtuk el a közműcégeket a külföldieknek” – halljuk gyakran a privatizációt ostorozó politikusoktól, pedig még ezeket a „filléreket” is komoly teher lenne visszafizetni. Durva becslések szerint ha csak a felét szeretnénk kifizetni a cégek inflációval felszorzott akkori értékének, 7-800 milliárd alatt akkor sem jönnénk ki, pedig ez inkább lefelé torzító kalkuláció.

De ha csak a négy-öt, kevésbé értékes cégben gondolkodunk, legalább 300 milliárdot akkor is ki kellene fizetnünk. Gondoljunk bele, csak az E.On két cégéért közel ennyit adunk, a Mol-pakett pedig 510 milliárd forintnyi összeget emésztett fel.

Persze egy cég jelenlegi értéke, eladási ára számos tényezőtől függ, bárhogy is számolunk, a GDP több mint egy százalékát jó eséllyel rá kellene költeni egy ekkora vásárlásra, úgy, hogy közben a kormány egyébként is már a végsőkig fellazította a büdzsét. Egy ilyen akcióval vagy a három százalék alatti költségvetési hiánynak, vagy a GDP-arányos államadósság kordában tartásának mondhatnánk búcsút. Pedig nagyrészt ez az a két mutató, amelyet eddig a kormány a gazdaságpolitika sikereként emlegetett.

 

A grafikonról szembetűnő, mennyi pénz áramlott a költségvetésbe a 90-es években a sok magánosításból. A terv, hogy visszafordítjuk a dolgot és hosszú távon állami kézbe veszünk újra mindent, több mint ambiciózus. Ha néhány céget még vissza is vesznek, várhatóan nem a reprivatizáció lesz az igazi megoldás, amelyen keresztül a kormány nonprofittá teszi a teljes energiaszektort.

Az utolsó ábrán az látható, hogyan csökkentették az államadósságot a 90-es évek közepétől befolyó bevételek. Az 1995-ös 85,4 százalékos szintről 2001-re 51 százalékra csökkent a GDP-arányos adósságunk.