Gyöngyi
9 °C
9 °C

Kinek kell 2000 milliárd?

2013.09.25. 10:42 Módosítva: 2013-09-25 11:01:31

Sikeresnek nevezte a jegybank alacsony kamatozású hitelprogramját Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója a Világgazdaság konferenciáján. Szerinte az egyik legnagyobb eredmény, hogy a befagyott kkv-hitelpiacot sikerült felélénkíteni, a bankközi verseny is beindult, a jobb cégekért küzdeni kell. Illetve végre a magyar kiscégek is hozzájutottak hosszú lejáratú hitelekhez, amit eddig a bankrendszer a magas kockázatok miatt nem biztosított ennek a szektornak - inkább az 1-3 éves futamidejű hitelek voltak jellemzőek.

A kiscégek azért szerették a programot, mert az átlagosan 9-10 százalékos hitelkamatokat a jegybank 2,5 százalékra nyomta le. A program első pillérének 750 milliárdja nagyrészt beruházásokra ment el, a hitelkiváltás csak 300 milliárdot emésztett fel. Nagy szerint ez bizonyítja, hogy a kritikusoknak, akik azt mondták, hogy senki nem fog a pénzből beruházni, nem lett igaza. Szerinte pontosan a hitelkiváltás volt az, ami az említett banki versengést beindította.

A programban a 10-50 milliós hitelek voltak túlsúlyban, összesen több, mint 10 ezer vállalat jutott hitelhez. A legtöbb olcsó pénzt a mezőgazdaság és a kereskedelmi szektor szívta fel, az összeg 38 százaléka Budapesten és Pest megyében maradt, de nagyon sok jutott a keleti országrészbe is.

A hitelprogram második hulláma 2014 decemberéig tart, ebben összesen 2000 milliárdot osztanak szét, ebből első körben 500 milliárdot nyitott meg a monetáris tanács. Ebben a pillérben – azért a kritikusokra mégis csak hallgatva – már csak legfeljebb 10 százalék lehet a hitelkiváltások aránya, az új hitel 90 százalék kell legyen. A cégek saját működésük finanszírozására legfeljebb egy évre kaphatnak az olcsó kölcsönből, a beruházási hitelek futamideje viszont továbbra is tíz év lehet.

Nagy a program méretére reagáló kritikákra azzal reagált: a 2000 milliárd azért nem sok, mert Magyarországon a kis- és közepes vállalatok GDP-arányos hitelállománya 14 százalékon van, ez a fejlettebb országokban ennek a kétszerese is lehet, például Belgiumban, de a Baltikumban is 30 százalék körül van ez az arány. Szerinte arra kell vigyázni, hogy a kiscégek mérlegébe ne kerüljenek nagy hitelkockázatok, ahogy ez történt a háztartásokkal, de ettől – ahogy ezt a fenti számok is jelzik – még messze vagyunk.