Szilárda
-2 °C
7 °C

Oszkó: Nem akarok miniszter lenni

Nem tudja átélten pocskondiázni ellenfeleit, így nem akar részt venni a pártpolitikában, mondja Oszkó Péter, aki ugyanakkor tanácsaival szívesen segíti Bajnai Gordont. Szerinte a Fidesz és az MSZP közösen felelős abban, hogy mára hipnotikus állapotba kerültek a választók, de az ígéretektől is csömört lehet kapni, és a rezsicsökkentőket is el fogják kergetni. A volt pénzügyminiszter szerint kerülni kell a demagógiát, de egyszerű magyarázatok kellenek.

Mit keres Oszkó Péter az Együtt 2014-ben?

Nem vagyok benne az Együtt 2014-ben. Kormányzati szerepvállalásomat is szakmai szerepvállalásként fogtam fel, pénzügyminiszterként sem voltam semmilyen párt tagja. Bár a Haza és Haladás szakmai szervezet háttérmunkájában részt vettem, a direkt pártpolitizálás és a kampány nem az én műfajom. Nem tudom átélten pocskondiázni az ellenfelet. Abban a gondolkodásban viszont szívesen részt veszek, hogy mi az a kormányzati munka, ami jó lenne.

Nemrég az a hír jelent meg, hogy az Együtt 2014-PM “reaktiválja” Önt. Akkor ez egy félreértés?

Nem tudtam róla, hogy hibernálva vagyok, és hogy a hibernáló készüléket az Együtt kezeli. Szerintem ez félreértés. Volt okom rá, hogy az energiáimat ne csak közéleti megszólalásokban éljem ki az utóbbi fél évben. Arra a megállapításra jutottam, hogy ezeknek nincs foganatja, csak alacsony színvonalú, egymást pocskondiázó közéleti vitákat eredményez. A kormány sorozótűzzel céloz meg mindenkit, aki nem osztja száz százalékban a véleményét, a szakértői véleményekre nem figyel oda. Ebben a közegben a szakmai megszólalásoknak nincs igazán tere és pozitív hatása. Nem fogok pártzászlókat lobogtatni, de az ország sorsát érintő szakmai beszélgetésekben viszont továbbra is szívesen részt veszek.

Tehát nem lép be a pártba, nem lesz párttag?

Nem, nem lépek be, nem leszek párttag. De arról, hogy melyik pártnak milyen a gazdaságpolitikája, és hogy a jelenlegi kormánynak a politikája milyen mértékben hasznos vagy káros, arról beszélek szívesen, ha erre megvannak a megfelelő fórumok, és nem Magyar Nemzet-szintű pocskondiázásokkal kell foglalkoznom.

Fenn lehet tartani ezt a független szakértői imázst? Az előző kormányban mégiscsak miniszter volt.

A magam számára, a magam lelkiismerete előtt biztos. Azt nem tudom megoldani, hogy ha széles eléréssel dolgozó, pártok által irányított médiumok bizonyos színűre akarnak színezni, attól teljesen mentesítsem magam, de nem idegeskedem. Nem a politikából élek, nem vagyok függésben sem a politikától. Innentől az a legfontosabb, hogy magam előtt, meg azok előtt, akik ismernek, legyek tiszta.

Ez azt jelenti, hogy miniszteri posztot sem vállal, ha úgy alakulnak a választások?

Nem érzem aktuálisnak, függetlenül attól, hogy mik a választási eredmények. A miniszterség után felvázoltam magamnak egy életpályát, tettem vállalásokat üzleti partnerek felé, kis feltörekvő cégekkel foglalkozom, sem őket, sem másokat nem akarok cserbenhagyni. Szemben a politikával itt tényleg olyan partnerekkel dolgozom, akik hálásak, értik a teljesítményt, nem kizárólag önös érdekek alapján dolgoznak. 2014-ben nemcsak azért nem tervezek miniszterséggel, mert riasztó a politikai környezet, hanem azért is, mert a személyes életpályámat nem így terveztem.

Tehát 2014-ben nem szeretne miniszter lenni. Később sem?

Azt nem zárnám ki. De csak akkor vállalnám, ha biztos lennék benne, hogy olyan munkát tudok végezni, ami a szakmai meggyőződésemnek megfelel. Ez nem is csak attól függ, hogy milyen párt van hatalmon, hanem hogy milyenek az erőviszonyok. Hogy alkalmas-e egyáltalán az én személyiségem arra a feladatra, amelyet az adott párt el akar végezni.

Ha még Ön sem lép be ebbe a pártba, akkor ki fog? Az Együtt 2014 azzal az ígérettel indult, hogy nyitott a jobboldal felé, és a jobboldalhoz kötődő szakembereket is csatasorba állít. Eddig nem sok ilyet látni.

Nem arról van szó, hogy nem állok ki Bajnai Gordon mellett, de én nem vagyok politikus. Nem vállalok fel olyan szerepeket, amelyeket soha életemben nem vállaltam fel, a szakmai kiállásom viszont teljesen egyértelmű. A Haza és Haladás gazdasági programját én mutattam be. És jelzem, azon a konferencián jelen volt Chikán Attila, Pete Péter és még sokan mások, akiket nem régi szocialista gazdaságpolitikusnak szokás titulálni. Kétségtelen, a mai kormányzati politikai rendszer nagyon erősen a félelemre épít, ez sokak döntését befolyásolja.

Úgy érzi, hogy valóban a félelem tartja távol a jobboldali kötődésű szakembereket az Együtt 2014-től?

Nem gondolom, hogy mindenkit távol tart. Meg lehet nézni a Haza és Haladás szakértői bázisát. Rengeteg név jelent már meg. Chikán Attilától Urbán Lászlón át sok mindenki.

Politikusként viszont nem jelentek meg.

Az más kérdés. A politikai szerepvállalás egy személyes karrierrel kapcsolatos egyéni döntés. Nem az minősíti az Együtt 2014 melletti kiállást, ha valaki politikai tisztséget is vállal. Sőt, erősíti a kiállást, ha nem vállal tisztséget, hiszen úgymond önzetlenül, értékalapon történik, nem egy felkínált posztért cserébe. Valóban, egzisztenciálisan a politikához kötődő szereplők tekintetében az Együtt 2014 sokkal kisebb garnitúrát épített ki, mint a nagy pártok.

Az előbb azt mondta, üzleti partnereit nem hagyja cserben. De nem érzi-e vajon úgy az Együtt mögött álló politikai közösség, hogy cserbenhagyta korábbi miniszterelnökét, nem áll ki eléggé Bajnai Gordon mellett?

2010 után közéleti kérdésekben messze én vállaltam a legnagyobb szerepet. Én voltam az egyetlen, aki ott maradt a frontvonalban, hogy a teljesen abszurd támadásokat azért verjük vissza. A cserbenhagyást tehát teljesen megalapozatlannak tekintem. Az a cserbenhagyás, ha valaki az ígéreteit nem teljesíti. Én már 2010-ben megmondtam, hogy aktív pártpolitizálást nem akarok végezni. Ennek ellenére vállaltam fel, hogy megvédem azt a szakmai teljesítményt, amit csináltunk. Amikor megérkeztek a reguláris hadtestek, azt éreztem, hogy az én egyszemélyes gerillaakciómra tovább nincsen szükség.

A Haza és Haladás gazdasági programjának kidolgozásában viszont részt vett. Hogyan csiszolható össze ez a program a PM és a Szolidaritás elképzeléseivel? Egyes kérdésekről mintha teljesen eltérően gondolkodnának.

A gazdaságpolitika mindenképpen kompromisszumok halmaza. Aki nem vesz figyelembe minden érdeket, hanem becsukott szemmel megy át a falakon, az biztos, hogy több kárt okoz, mint használ. A jelenlegi kormánynak ez a legnagyobb hibája: meg sem akarja érteni a világot, oda sem figyel bizonyos szempontokra. Egy szempontrendszer szerint halad előre, és észre sem veszi, hogy többet rombol, mint épít. Az Együtt kimondottan szerencsés, hiszen eleve sok szempontot kell figyelembe vennie.

Az Együttel szövetséges PM-es Scheiring Gábor néhány éve blogján még azt írta, Bajnai és Ön a rendszerváltozás simulékony hangján neokonzervatív gazdaságpolitikát ad elő. Ezeket az ideológiai ellentéteket sikerült félre tenni?

Ha Scheiring Gábor meghallgatja azt, amit mi a gazdaságpolitikáról gondolunk, és mi is meghallgatjuk, amit ő gondol, és próbáljuk egymás érveit mérlegelni, akkor egy jó kompromisszumos megoldást lehet kapni. Ez lényegében már februárban összeállt, de csekély mértékű volt a felhajtás körülötte. Nem érzem úgy, hogy a média felkapta a témát. A közös sajtótájékoztatónkon három újságíró volt összesen.

Az újságírók a politikusokat hibáztatják, hogy nem mondanak elég érdekeseket, a politikusok meg a sajtót, hogy nem figyelnek oda. A Fidesz eközben meg tud erőseket mondani gazdasági témákban, amelyekkel a sajtó foglalkozik.

Félreért, nem a sajtót hibáztatom. A két nagy párt, a Fidesz és az MSZP az elmúlt tíz évben ide süllyesztette a közbeszéd színvonalát, a média csak közvetít. Nyilván azt jeleníti meg nagyobb hangsúllyal, amit sokan olvasnak, sokan néznek. A 2000-es évek fordulóján a pártok nem azt kezdték el magyarázni a választóknak, hogy értem, mit akartok, de azt nem így, hanem úgy lehet elérni. Hanem rájöttek arra, hogy a választók azt szeretik hallani, hogy nem kell nagy teljesítmény, minden az ölünkbe fog hullani. Az állami gondoskodás szerepét egyre demagógabb módon lovagolta meg a politika. Kultúra- és civilizációromboló politikai populizmus kezdett eluralkodni. Hipnotizált állapotba került a választók nagy része, ezt zabálják, erre kíváncsiak.

Így jutottunk el a rezsicsökkentésig.

Igen, az ennek a kicsúcsosodása. A rezsicsökkentés valós problémára adott nagyon kártékony válasz. Lehet arról beszélni, hogy az energiaszektor privatizációja jól zajlott-e le. De ha voltak benne hibák, az nem azt jelenti, hogy mindent állami tulajdonba kell venni. Ugyanígy, ha van olyan társadalmi réteg, amelynek problémát jelent a számlák fizetése, az nem azt jelenti, hogy mindenki számára általánosan le kell faragni a fogyasztói árakból. Amelynek a legnagyobb nyertesei ráadásul jómódúak, és tönkretesz egy szolgáltató szektort. A Fidesz nem gazdaságpolitikai vitát folytat, hanem populista politizálást, az embereket alamizsnáért próbálja magához édesgetni.

Láttunk azért már tojásáras kampányt Bajnaitól is. Nem úgy tűnik, mintha nagyon új hang jelent volna meg a lezüllesztett politikai közbeszédben az Együtt 2014 színre lépésével.

Vitatkoznék ezzel. Nyilván az Együtt keresi a hangját. Mégiscsak egy teljesen új, fiatal szervezetről van szó. De a stratégia már most is világos, kifejezetten tartózkodik a demagóg megnyilvánulásoktól. Ugyanakkor azt is feladatának tekinti, hogy közérthetően, leegyszerűsítő eszközökkel elmagyarázza, hogy amit mások mondanak, az miért becsapás. A tojásáras kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy: választók, ne csak azzal foglalkozzatok, hogy a rezsiszámlán mi van, azt is nézzétek meg, hogy az elmúlt három év gazdaságpolitikája mennyi pénzt vett ki a zsebetekből! Ebben előre kell lépni az Együttnek. Az, hogy én kiálljak, és deficitszámokat mutogassak, kevés lesz a választóknak.

Komolyan gondolja, hogy eljön az idő, amikor az emberek leszoknak az ígéretekről?

Az ígéretverseny is okozhat csömört. A társadalom egy idő után nagy lendülettel el fogja zavarni az ígérgetőket, még akár a rezsicsökkentőket is. Itt az időbeliség a kérdés. Hogy kell-e ehhez, hogy 2014-ben is valaki ígéretekkel nyerjen, majd 2018-ban kiderüljön, hogy mind humbug volt. Mert például nem igaz, hogy padlóra szorított árakkal ki lehet tartósan szolgálni a társadalmat. Választást lehet nyerni egy ilyen ígérettel, de ha aztán összeomlás lesz belőle, a társadalom lesz az első, aki azt mondja: aki még egyszer kiejti a rezsicsökkentést a száján, az a közelembe ne jöjjön.

Egyelőre viszont nem mondja, sőt még az ellenzéki pártok sem nagyon mernek nyíltan szembeszállni a rezsicsökkentéssel. Hiteles amúgy a romló gazdasági teljesítménnyel kampányolni, amikor sorra jönnek a javulást mutató makroadatok?

Na egyvalamit tisztázzunk. Én hurráoptimizmusra okot adó makroadatokat nem látok. Az államadósság szintje beragadt 80 százalék körül, a foglalkoztatási adat szinte kizárólag azért javul, mert oly mértékben vándorolnak ki Magyarországról, hogy arányosan kevesebb a munkanélküli. A legutóbbi növekedési adat 0,1 százalékos volt, ezzel azért én nem dicsekednék. Jövő évben a növekedés abból fakadóan nagyobb lehet, hogy arcátlan választási költekezés indul adósságfelhalmozás árán. De ez nem egy fenntartható pálya, leszakadásra kárhoztatja Magyarországot. Én nem érzem a siker közelségét.

Kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, a kormány a hiányt három százalék alá csökkentette. Ez sem siker?

Végezzünk egy egyszerű számítást. Strukturálisan 1,5 százaléknyi hiánycsökkentést kellett elvégezni ahhoz, hogy 3 százalék alatt legyen tartósan a költségvetési hiány. Azzal, hogy a Fidesz-kormány államosította a magánnyugdíjpénztárakat, lényegében elvégezte ezt a 1,5 százalékot. Ha a Fidesz semmi mást nem csinál, csak ezt, minden mást változatlanul hagy, a hiány akkor is három százalék alá csökken. Az ország 12 év alatt felhalmozott megtakarításait eltapsolták, nem gondolom, hogy ez önmagában teljesítmény lenne.

Nem is tudna olyat mondani, amit teljesítményként értékel? Semmi nem tetszett az elmúlt három évből?

A Fidesz populista, cirkuszcsináló, választási eredményekre és közvélemény-kutatásokra fókuszáló logikával dolgozik. Nagyon nehéz olyan területet mondani, ahol jó szempont szerint, megfelelő értékítélettel, jó dolgokat csináltak. Tudok olyan részprogramokat mondani, amelyek jól működnek az országban akár a közszférából, akár a kormányzati szférából, de ezek is általában azért működnek jól, mert a politikusok nem szólnak bele, vagy csak keveset, és kis felfordulást csinálnak.

Az előbb populista és káros dolognak nevezte a rezsicsökkentést. Mit gondol az adósmentésről? Ki kell menteni a bajba jutott devizahiteleseket?

Nem vagyok vaskalapos liberális. Vannak állami feladatok, ezek közé tartozik a leszakadó rétegek segítése is. Például azoké az adósoké, akik önerőből már nem tudnak segíteni magukon. Az eddigi állami intézkedések azonban inkább csak még nehezebb helyzetbe hozták ezeket a rétegeket, és a legújabb csomagnál sem a szegények megsegítéséről van szó, hanem egy általános segítségről.

De ki adja a pénzt a csomagra? Ön szerint ki a hibás azért, hogy a devizahitelesek egy csoportja ilyen helyzetben van?

Mitől vannak nehéz helyzetben a devizahitelesek? Többet kell fizetniük, mint amire eredetileg számítottak, magasabbak a törlesztőrészletek. Miért magasabbak? Az egyik ok, hogy rosszabb a forint árfolyama. A másik ok, kevesebb a jövedelmük, nincs állásuk. Megkérdezném, hogy ezért a két dologért, hogy rosszabb az árfolyam, és rosszak a foglalkoztatási viszonyok, alapvetően ki a felelős? Ezt a bankok csinálták? Az ellenzék csinálta? Vagy a kormányzati politikusok azok, akik ezért bizonyos mértékben felelőssé tehetők? Persze a felelősségben osztoznak az előző kormányok és a bankok is, de a jelenlegi helyzet elsősorban a mostani kormány felelőssége.

Bonyolult összefüggések, és az ellenzék még ennél közérthetőbb történetekből sem tudott érdemben profitálni. Ha a trafikosztás nem rengette meg a kormány népszerűségét, mire várnak, mi jöhet még?

Az eddig feltárt adatok szerint itt komoly visszaélések voltak, és nem gondolom, hogy ez ne égne rá az idők során erre a kormányra. Nem hiszem, hogy lehet ilyen dolgokat következmény nélkül csinálni. De nem mondom, hogy az ellenzék jól kommunikál, a Fidesz évek alatt építette ki azt a kommunikációs hadsereget, amivel szemben most sokkal kisebb bázissal fel kell venni a harcot. És ne titkoljuk el, a média jelentős része is gátlástalan kormány- és Fidesz-kontroll alatt áll.

Tehát úgy áll ki Bajnai Gordonék mellett, hogy nem lesz politikus, illetve miniszteri ambíciói sincsenek, szakmai kérdésekben fog megszólalni. De nyilván tudja, hogy a kormányoldal úgyis politikai ellenfélnek tekinti, és ismét támadni fogja. Akkor miért csinálja ezt az egészet egyáltalán?

A támadások nem érdekelnek, megszoktam. Mindenkinek van egy hobbija.