Készül a csődre az USA

Nem tárgyalunk túszszedőkkel! Ha megszavazzátok az adósságplafon emelését és legalább egy rövid távú költségvetést, akkor leülhetünk tárgyalni – mondják a demokraták.

Persze, adjuk meg magunkat az összes vitatott kérdésben, hogy elkezdhessünk tárgyalni. Soha! – mondják erre a republikánusok.

Ennyire csak nem lehetnek hülyék! Úgyis meg fognak állapodni valami félmegoldásban az utolsó pillanatban – ezt gondolják a politika iránt nem annyira érdeklődő amerikaiak, a higgadt külső megfigyelők, az eseményeket egyre feszengősebben figyelő befektetők.

A baj csak az, hogy most már egyáltalán nem lehet látni, hogy miben is tudnának megállapodni az Egyesült Államokban egymással kiabáló ellenfelek. A republikánusoknál teljes a fejetlenség és egyre gátlástalanabbak a követelések, de a demokraták is beásták magukat. Viszont amíg nem találnak valami kiutat, addig teljes sebességgel száguldanak a szakadék felé.

Fejjel a falnak

Két válságot toltak össze az amerikai politikusok erre a hónapra. Lassan két éve nem tudott semmiféle kompromisszumban megállapodni a két nagy párt, a republikánusok és a demokraták. Ha a törvényhozás két házában nem lenne megosztott a többség, akkor ez nem lenne baj. De sajnos a képviselőházban a republikánusok, a szenátusban pedig a demokraták vannak többségben. Ennek eredményeként:

• Október 1. óta leállt az államigazgatás egy része. A megoldáshoz egy új költségvetés kellene.
• Október 17. és november 1. között valamikor csődbe fognak menni, ha semmi nem változik. A megoldáshoz meg kellene emelni az adósságplafont.

Az Egyesült Államoknak tulajdonképpen már most nincs pénze. A szövetségi kormány gyakorlatilag már beleütközött az adósságplafonba, az államadósság elérte a 16 699 milliárd dollárt. Csak trükközéssel, különféle tartalékok felszabadításával érték el, hogy maradjon némi pénz mostanra az államkasszában. De a pénzügyminisztérium számításai szerint október 17-én 30 milliárd dollárra fog apadni a pénz, ami annyira kevés, hogy vannak napok, amikor ennél többet kell kiutalni. November 1-jén például vagy 60 milliárdot.

Ha addigra nem szavazza meg a szenátus és a képviselőház, majd az elnök nem írja alá az adósságplafon emelését, akkor csődbe megy a szuperhatalom, már ha egy ilyen diszfunkcionális döntéshozó rendszerrel rendelkező országot így lehet nevezni.

Általában országok azért mennek csődbe, mert nem akarnak nekik a befektetők hitelt adni. Az USA-t viszont, mint a világ legerősebb országát, szívesen teletömnék pénzzel a befektetők (legyen szó kínaiakról vagy amerikai, európai vagy japán nyugdíjalapokról), ezért itt – a történelemben először – egy szándékosan választott államcsődről lenne szó.

Ehhez képest elhanyagolható probléma, hogy az állam október 1-je óta leállt. Rengeteg hátrányos helyzetű csoport, állami alkalmazott, tudós, valamint természet-, múzeum- és statisztikakedvelő jár rosszul a leállással, de kiküszöbölhetetlen tragédia nincs. Az adósságplafon viszont már az „alapvető fontosságú” dolgokat, tehát a nyugdíjrendszert, a katonaságot és az államadósság után fizetendő kamatokat is veszélyezteti.

Képzeljük el Hieronymus Bosch Utolsó ítélet című festménye a pokolról szóló részének pénzpiaci megfelelőjét! Nagyjából ilyen lenne, ha egyszer csak kiderülne, hogy a világ legbiztonságosabb eszköze, az amerikai államkötvény egyáltalán nem biztonságos – mondta még néhány hónapja JP Morgan vezető elemzője.

Már érződik az idegesség

Az amerikai államkötvények biztonságával kapcsolatos kételyeknek már meg is vannak az első jelei. A rövid lejáratú állampapírok hozama meredek emelkedésnek indult a héten, és ami különösen fenyegető jelzés: az egyéves papírok hozama már alacsonyabb, mint az egy hónaposoké. Tehát átfordult a hozamgörbe.

Ez azt jelenti, a befektetők szerint rövid távon nagyobb veszélye van az államcsődnek, mint hosszabb távon, pedig normálisan ez fordítva szokott lenni. Sőt, a nagyobb amerikai bankok egy hónapos adósságait is biztonságosabbnak tartják már egyes befektetők, mint az USA-ét. Csúnyán emelkedésnek indult az amerikai CDS felára is – ez gyakorlatilag az államcsőd esetére kötött biztosítás –, és ami különösen fájhat az amerikaiaknak: tegnap már aktívabban kereskedtek az USA adósságára kötött csődbiztosítással, mint Franciaországéval.

A részvénypiacokon nincs pánik, de azért feltűnő, hogy közel egy hónapja csorognak le a fő amerikai részvényindexek. A vezető amerikai részvénykosár, az S&P 500 például 4 százalékot esett azóta.

Idegeskednek az amerikaiak, de akkor mit tegyenek azok a külföldi befektetők, akik az amerikai államadósság nagyjából felét birtokolják? A kínai, japán és európai politikusok egyre nagyobb nyomást próbálnak gyakorolni az USA döntéshozóira, de nincs sok esélyük. A törvényhozást zsaroló kisebbségi republikánusok ugyanis nem érzik úgy, hogy a hazai, betonbiztos választókörzeteiken túl bárki számára is felelősséggel tartoznának.

Őrültek klubja

Egyszer rá kell jönnünk, hogy többet költünk, mint amennyi adót beszedünk. Szóval szerintem stabilitást hozna a rendszerbe! – mondta Ted Yoho floridai republikánus képviselő, amikor arról kérdezték, hogy mi lenne, ha nekimenne az USA az adósságplafonnak. Egyre több republikánus képviselő próbál ehhez hasonlóan úgy érvelni, mintha az adósságplafonnal kapcsolatos ijesztegés csak Obama és a demokraták manipulatív eszköze lenne.

Ezért a republikánus képviselőcsoport túlnyomó többsége egyre keményebb követelésekkel áll elő. Ezek közé tartozik a már elfogadott és törvénybe iktatott egészségügyi reform visszavonása, valamint az adók és a kiadások csökkentése. Az elnöki pozíciót, valamint a szenátusi többséget birtokló demokraták számára viszont ezek teljesen elfogadhatatlan követelések.

A republikánusok furcsa viselkedését a legtöbb szakértő az államellenes jobbszárnyuk utóbbi években bemutatott erősödésének eredményének tulajdonítja. A Tea Partyhoz tartozó republikánusok ugyan még mindig csak egy kisebbségét alkotják a republikánus képviselőházi csoportnak, viszont nagyon erős a szervezettségük.

Sok mérsékeltebb republikánus azért csatlakozik hozzájuk, mert attól tartanak, hogy ha túl engedékenyek lennének, akkor a hazai választókörzetükben vereséget szenvednének egy Tea Party-jelölttől. Ezért aztán a szélsőségesen államellenes konzervatív jobbszárny befolyása alá hajtotta az egész republikánus frakciót, ők pedig a törvényhozás másik két ágát bénították meg.

Foglyul ejtett vezér

A lehetséges megoldásban a legfontosabb szerepet John Boehnernek, a képviselőház republikánus vezetőjének kellene játszania. Elvileg ő dönti el, hogy milyen törvényeket terjesztenek be szavazásra a képviselőházban.

Ha csak benyújtana egy olyan törvényt, ami legalább néhány hétre emelné az adósságplafont és finanszírozná a költségvetést, az minden bizonnyal megkapná az összes alsóházi demokrata, valamint a mérsékeltebb republikánusok szavazatát, ami valószínűleg elég lenne a többséghez.

A baj csak az, hogy a Tea Party befolyása alá hajtott képviselők most már többségben vannak a republikánusok csoportján belül. Így hiába hajlana magától kompromisszumra Boehner, képviselőcsoportjának többsége lenyomja a vezető akaratát.

Mindenki sarokba van szorítva

Az amerikai politikusok oda jutottak, hogy most már mindkét oldalnak teljes vereséggel érne fel, ha akár csak egy kicsit is engedne a korábbi álláspontjából. Bár ez nem teljesen igaz, a demokraták ugyanis nagyon sokat engedtek már eddig is. A szövetségi kormány kiadásait már most is akaratuk ellenére szinten tartották, amióta márciusban hatályba léptek az automatikus kiadáscsökkentések.

Az utóbbi időben csak annyi változott, hogy mindenki még keményebben kezdett beszélni. Obama elnök továbbra sem hajlandó tárgyalni, és a demokrácia kiforgatásának tartja a republikánus zsarolást. Ezzel szemben a republikánusok egyértelműen elköteleződtek az eddigi politikájuk mellett.

Tegnap érkeztek arról hírek, hogy a képviselőházi demokraták és republikánusok titokban leülnek tárgyalni egymással, ma pedig a Fehér Házba mennek az elnökkel is beszélni. Vannak riportek, akik szerint ez már az enyhülés első jele is lehet, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem valószínű, hogy sok jó kisülne belőle. Egyelőre az is pletyka, miszerint a republikánusok kezdenek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy mostantól néhány hetente emelgetnék az adósságplafont és hosszabbítanák meg a költségvetést.

Mi lesz a csőd után?

Jobb híján most arról ötletelnek az amerikai szakértők, hogy mi lesz, ha tényleg nekimennek az adósságplafonnak. Ilyen nem volt még, ezért sok a nyitott jogi kérdés. Mégis van egy-két trükk, amivel talán elkerülhető a teljes káosz.

Elképzelhető például, hogy az USA kihagy egy-két kamatfizetést az államadóssága után. Ebben az esetben azonnali és brutális piaci reakcióra számíthatunk, ami már minden kicsit is felelősségteljes politikust észhez térít. A HSBC elemzői szerint így az USA néhány napig „szelektív államcsőd” (SD) minősítést kapna a hitelminősítőktől, de miután – remélhetőleg mielőbb – megemelik az adósságplafont, utólag kompenzálhatnák a hitelezőiket, és gyorsan újra megkapnák a lehető legjobb, AAA besorolást.

Elvileg lehetőség az is, hogy a Fehér Ház rangsorolja a pénzügyminisztériumi kifizetéseket, igaz, ezt hivatalosan tagadják. Ez azt jelentené hogy az összes többi költést a kötvényeseknek fizetendő kamatok utánra helyeznének.

Lehet-e a kínaiaknak fizetendő kamatokat az amerikaiak nyugdíjának vagy katonák és rendőrök fizetésének folyósítása elé helyezni? Tegyük fel, hogy ennek nyilvánvaló politikai lehetetlensége ellenére Obama meglépi ezt, hogy elkerülje a globális pénzügyi pánikot. Ebben az esetben a kiadásokat az éppen beérkező adóbevételekhez kellene igazítani.

Ez sem lenne túl jó, mivel azonnal több száz milliárd dollárral kellene csökkenteni a szövetségi kormány költekezését. Ennyivel kevesebb pénz áramlana a gazdaságba, ami óriási, nagyjából 4 százalékos recessziót okozna. Egy ilyen brutális megszorításnak már akkora világgazdasági következményei lennének, hogy mi is csúnyán megéreznénk azt.