Nincs mese, csórók vagyunk

Európa tíz legmódosabb országa a teljes európai vásárlóerő mintegy fele fölött rendelkezik, míg a legszegényebb Moldovában az egy főre jutó átlagosan elkölthető jövedelem az európai átlag egytizedét sem éri el. A GfK vásárlóerő-paritás indexe szerint Magyarországon alig több mint harmadannyi pénzt költhetnek el az átlagemberek, mint az egész kontinens átlagában.

Az Európa 42 országában élő 670 millió ember összesen 8,6 ezermilliárd euró fölött rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy egy európai lakos egy évben átlagosan 12 890 euró elméletileg elkölthető jövedelemből él. Ez a legjobban a spanyol átlaghoz áll közel, de az alábbi térképen látszik, hogy az országokon belül hatalmasak a különbségek.

Vásárlóerő az európai kistérségekben. Minél pirosabb, annál több millió euró, minél kékebb, annál kevesebb. Nagyobb méretért kattintson a fotóra!

Fotó: GFK

Észrevehető a térképen a klasszikus európai gazdaságtörténeti alakzat, a „Kék Banán” is, ami Hollandiától a Ruhr-vidéken át Elzászon és Svájcon keresztül Észak-Olaszországig tart. (Annyiban viszont csalóka a térkép, hogy ez nem az egy főre jutó vásárlóerőt, hanem a teljes elkölthető pénztömeget mutatja a kistérségekben. Így hiába lehetnek az ukrán földművesekhez képest gazdagok a lappföldi rénszarvaspásztorok, összesen mégsem koncentrálódik a térségükben olyan nagy vásárlóerő.)

Ennyire azért nem kellene hátul lennünk

Az országok listáját nézve feltűnő, hogy mekkora a különbség az egy főre jutó vásárlóerő tekintetében a két szélsőség, Svájc (évi 36 ezer euró) és Moldova (1284 euró), több, mint 28-szor több pénzük van az átlag svájciaknak.

Magyarország a tavalyi listához hasonlóan továbbra is a 31. helyen áll az európai országok között, amivel Montenegrót és Romániát éppenhogy megelőzi, viszont a balti és a visegrádi országok mellett most már két balkáni ország is előttünk van. Horvátországban és Törökországban átlagosan már több elkölthető jövedelem áll az állampolgárok rendelkezésérére, mint nálunk.

A 2000-es évek elején azt gondoltuk, hogy 2015-re meglesz az európai átlag 75 százaléka, 2020-30-ra pedig sikerül felzárkózni – mondta Kozák Ákos, a GfK piackutató vezetője. A jóslat nem jött be, hacsak nem duplázódik meg két év alatt a magyar vásárlóerő. Ráadásul a '90-es években még a balti országok, Lengyelország és az egész Balkán is jóval Magyarország mögött volt.

Ordító az országos szakadék 

Az egy főre jutó országos vásárlóerő 5009 euró, ami a 9,9 millió fős magyar összlakosságra vetítve összesen 50 milliárd eurónyi pénzösszeget jelent. Havonta tehát 417 eurót költhetünk el, ami a mostani árfolyam mellett 122 ezer forint. Az évi húszezer eurós német átlag alig negyede, de a szlovákok 7473 eurójánál is sokkal kevesebb. És még ez is, mint az alábbi térkép mutatja, egészen egyenlőtlenül oszlik el az országon belül (itt a 100-as érték nem az európai, hanem a magyar átlagot mutatja).

A 25 leggazdagabb magyar járásból 19 budapesti kerület – csak a VIII. nem fért bele –, és a hat vidéki járásból is négy a fővárosi agglomerációhoz tartozik (Budakeszi, Dunakeszi, Szentendre és Pilisvörösvár). Csak Székesfehérvár és Dunaújváros került a leggazdagabbak közé. Ebből is látszik, hogy mennyire fejnehéz a magyar vagyoneloszlás – mondta Dörnyei Ottília kutatásvezető.

A legkevesebből az ország északkeleti határvidékén élő járások lakosai gazdálkodhatnak; a legszegényebb a Baktalórántházai járás, ahol a magyar országos átlag mindössze 62,2 százalékából, az 75 ezer forintból kellene kijönnie az átlagembereknek.

A településeket vizsgálva még nagyobbak a jövedelmi különbségek földrajzi alapon. A megyeszékhelyek szinte mindenhol elérik az országos átlagot, de köztük is leginkább az számít, hogy mennyire vannak közül Budapesthez. A jövedelmi különbségek egyre nagyobbak: a leggazdagabb településben közel 60 százalékkal magasabb, a legszegényebben 70 százalékkal kevesebb az elkölthető jövedelem átlaga.

Viszont még a budapestiek átlagosan elkölthető 6520 eurója sem éri el az európai átlag felét.

Csak az egyes térségek relatív súlya változott Magyarországon az utóbbi években – hangsúlyozták a GfK szakemberei. Zala megye, vagy Székesfehérvár környéke például erősebb volt tíz éve Magyarország többi részéhez képest, mint most. Ez leginkább egy-két nagy ipari üzem beruházásai miatt módosul. A komáromi adatokon például már idén meglátszik a Nokia-üzemben végrehajtott leépítés is.

A GfK számaival kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ezek nem súlyoznak megélhetési költségekkel, és nem számolnak a régiókon belüli jövedelemeloszlás különbségeivel sem. Ebből a szempontból talán érdekesebb lenne a medián értéket látni, mivel azt nem torzítják a kiugróan nagy vagy alacsony jövedelmek, tehát valamivel közelebb állhatnak az "átlagember" keresetéhez. Csupán a vásárlóerőből, tehát az adózás utáni jövedelmek és az állami transzferek összegéből kapott összegek átlagát mutatják. Ebből fizetik aztán a körzetek lakói a lakbéreket, a rezsit, a hiteleket és a többi állandó költséget is – ráadásul köztük is hatalmas különbségek lehetnek egyes esetekben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!