Gyöngyi
9 °C
9 °C

JFK, az adócsökkentő

2013.11.22. 12:12

John F. Kennedyre inkább a karizmája, a társadalompolitikai programja és a kubai rakétaválság miatt szoktak emlékezni rövid elnöksége alatt, így az szinte feledésbe merült, hogy mit is tett a gazdasággal.

Pedig JFK leginkább gazdasági témákkal kampányolt 1960-ban, az egyik szlogenje az volt, hogy ő majd „újra mozgásba hozza Amerikát”. A munkanélküliség az ötvenes évek végére szokatlanul magasra, 7 százalék fölé emelkedett, a világháború utáni eszeveszett fellendülést követően az ötvenes években volt két recesszió is az Egyesült Államokban, majd éppen az ő elnöksége elejére érkezett egy, mint az a lenti grafikonon is látható.

 

A mérlege viszont nem volt rossz: a hatvanas években egy nagyon kiegyensúlyozott növekedésnek ágyazott meg, fokozatosan csökkent a munkanélküliség, és az infláció is csak az évtized végére indult be. Autókból negyven százalékkal többet adtak el elnöksége alatt, mint a korábbi időszakban. Gyakorlatilag a hatvanas évek volt az utolsó igazi vitathatatlan aranykora az USA gazdaságának.

Az elnököt 1960-ban választották meg, 1961-ben iktatták be, így gyakorlatilag csak két költségvetéshez volt közvetlenül köze, az 1962-eshez és az 1963-ashoz.

Kereslet vagy kínálat?

Gazdaságtörténészek máig vitatkoznak azon, hogy mi volt JFK sikerreceptje. A kampányában leginkább a keynesi üzeneteket küldte a választóknak, tehát költségvetési hiány felfújásával indította volna be a gazdaságot. Amikor viszont megválasztották, állítólag elbátortalanodott, és beiktatási beszédében már kiegyensúlyozott költségvetést ígért.

Végül azonban rábeszélte az elnököt a költségvetési hiányra tanácsadója, Walter Heller. A deficit, amit Kennedy gazdasági főtanácsadója javasolt, mai szemmel nézve egészen nevetséges, 10 milliárd dolláros volt (jelenleg majdnem 600 milliárd a különbség a kormány éves bevételei és kiadásai között).

Kennedy egyszerre próbálta a szokásos liberális ötleteket áttolni a kongresszuson: ígért magasabb munkanélküli-segélyeket, magasabb minimálbért és több pénzt autópálya-építésekre – ezek jellemzően nem mentek át a kongresszuson, ahol a konzervatívok voltak többségben. Viszont emellett az adókat is csökkenteni akarta. Ez nem is meglepő, akkor még a legmagasabb adókulcs 91 százalékos volt. Kennedy ezt 70 százalékra csökkentette.

Konzervatív vagy liberális ikon?

Kennedyt adócsökkentései miatt évtizedekkel is később felhozták az amerikai konzervatívok, mint Reagan szellemi elődjét. De valójában bonyolultabb a kép: az elnök nem a kínálati oldalt akarta élénkíteni elsősorban, hanem arra törekedett, hogy a fogyasztók zsebében legyen több elkölthető pénz. Tehát inkább a keresleti oldalt pörgette volna.

Az adócsökkentéseket már csak utódja, Lyndon B. Johnson alatt fogadta el a kongresszus, 1964 elején. JFK gazdasági örökségét ezért nehezebb értelmezni, mivel az általa elkezdett reformok csak később valósultak meg.

Az üzleti szférával egyébként sem volt túl jóban Kennedy. Egyrészt adóreformjában becsukott néhány népszerű kiskaput, másrészt pedig lecsapott az acélkartellre, amivel az egyik legjelentősebb érdekcsoportot haragította magára.