A nagyhalak névtelenül sem vallanak

Mennyibe kerül egy sikeres forgalmi vizsga? Hány forintért fizethetünk le egy rendőrt? Mennyit csúsztatunk a szülészorvos és a nővér zsebébe? Több mint százan meséltek arról egy új, korrupciós gyűjtőoldalon, hogy milyen volt lefizetni valakit.

A Fizettem.hu névtelen bejelentőoldalt az Átlátszó.hu indította, koncepciója egyszerű. Leírhatjuk, ha sikerült vagy nem sikerült megkenni valakit, vagy éppen ellenálltunk a kísértésnek. Még csak két hete működik, de már létrejött annyi adat, amennyiből közelítő képet kaphatunk a magyarországi korrupciós helyzetről és a tarifákról.

A felmérés persze nem reprezentatív, internetes anonim bejelentésekről van szó, ami ezerféleképpen torzítja a statisztikát. Például nyilván szívesebben mesél, aki kevésbé tartja magát erkölcsileg vétkesnek a történetben. A szürke- és feketegazdaság vizsgálatakor azonban reprezentatív felmérést egyébként sem nagyon lehet készíteni, hiszen mindenki rejtőzködik.

Orvos, rendőr, vizsgabiztos

Lássuk tehát a számokat. A névtelen bejelentők között kevés a hős vagy az áldozat, a legtöbben néha egykedvűen, néha undorral beismerik: ha korrupciógyanús helyzetbe kerültek, akkor fizetéssel oldották meg azt. A 127 bejelentő 78 százaléka számolt be arról, hogy ő fizetett le valakit, és további 4,7 százalék hiába próbálkozott ezzel. Így kevesebb mint 16 százalék dicsekedhet azzal, hogy megállta a kenőpénz átadását.

(Sajnos olyan bejelentési kategória, hogy „nekem fizettek”, nincs – persze nem is valószínű, hogy lefizetős pénzáramlás igazi nyertesei bármivel is ösztönözve lennének arra, hogy beszámoljanak tetteikről.)

Az igazán súlyos eseteket persze azok mesélik, akik lefizettek valakit, de már a nem fizetők történetei között is van néhány egészen erős. Például aki honlapot fejlesztett az egyik önkormányzatnak, de jelezték neki, hogy inkább háromszor akkora összeget számlázzon ki, hadd lopjanak el a közszolgák 2,5 millió forintot. Vagy akitől 80 millió forintot kért egy parlamenti képviselő, hogy megváltoztassa a cégének hátrányos törvényt, ráadásul el is tudta számolni „ügyvédi közreműködésként”. És persze rengeteg a hálapénzes történet.

A többség azonban mégis inkább arról írt, hogyan fizetett le valakit: itt is a hálapénzes történetek vannak túlsúlyban, és sok a forgalmi vizsgás beszámoló is. Ezenkívül nagyrészt megkent rendőrökről, ellenőrökről, lefizetett hatóságokról írnak.

Összesen 7,2 millió forintnyi kenőpénzt vallottak be eddig az oldal bejelentői. Látványos, hogy a kórházak és a szülészeti klinikák milyen sok pénzt elvesznek a magyaroktól.

Betegen és sérülékenyen könnyebben megnyílik a pénztárcánk, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a másik oldalon számítanak is erre (igaz, az egyik masszív, többtételes vallomás csúnyán torzítja az adatot). Ehhez képest elhanyagolható, ami a rendőrök vagy az autós vizsgabiztosok felé áramlik.

A közlekedési ellenőröknél pedig már kifejezetten filléres összegről van szó. Különösen, ha összevetjük, hogy az ő 43 ezer forintjuk tizenegy esetből adódott össze, míg az „üzleti élet” szektor másfél milliója egyetlen történet – de erről később.

A hálapénz kultúrája annyira erősen beleivódott a közös tudatalattiba, hogy volt, aki még magánrendelőben is úgy érezte, húszezresekkel kell meghálálnia orvosa törődését.

Hálapénzes tarifák

Ha pedig átlagoljuk az önbevalláson alapuló bejelentéseket, akkor egészen pontos árfolyamok jönnek ki a különböző szolgáltatásokra, azaz félrenézésekre, bólintásokra, odafigyelésre. Forgalmi vizsgán tíz- és harmincezer forint között lehet biztosítani a sikeres vizsgát, és nagyjából ennyi pénzre lesz szükség, ha egy közúti rendőri intézkedést szeretnénk elsimítani. Buszon már aprópénzzel is simán lehet korrumpálni, igaz, ellenőrnél vagy kalauznál már ezresekre lesz szükség. 

Szülészeten százezer közelébe emelkedik az odafigyelés ára, míg kórházban – ha nem számoljuk a fent említett torzító tömeges vallomást – 33 ezerre jön ki az átlag; persze más-más ára van egy műtét helyes végrehajtásának, mint a nővéri törődés kivívásának.

Van néhány olyan ágazat is, ahol nem volt elég bejelentés ahhoz, hogy átlagos árról beszélhessünk, vagy maga a teendő túl sokrétű ehhez. Ilyenek például a központi hivatali, az önkormányzati vagy a közüzemi ügyek. Érdekes módon nem volt még korrupciós bejelentés az oldalon sem igazságszolgáltatási, sem adóhivatali témában.

Síri csend a magánszektorból

Az persze nyilvánvaló, hogy a hálapénzekkel, az autós vizsgabiztosok intézményesített lefizetésével és a buszvezetőknek adott százasokkal csak a lakossági korrupció felszínét kapargatjuk. Azt viszont mindenki tudni véli, hogy Magyarországon az üzleti életben sem lehet kenőpénzek nélkül érvényesülni. Az adatbázis legnagyobb kenőpénzéről, mintegy másfél millió forintról is egy Komárom-Esztergom megyei ipari beszállító számolt be:

Cégem a ***** beszállítója volt. Két éven keresztül minden beszállított alkatrész, gépelem, kereskedelmi áru (kötőelemek, sprayk, stb) árából min. 10 százalékot vissza kellett adni a beszerzésért felelős személynek, egyedi árképzés esetén még többet.

Bármennyire is elterjedtnek érzik a magyar üzleti szereplők az ehhez hasonló helyzeteket – tehát amikor csak a beszerzők lefizetésével tudnak piacot szerezni –, eddig ez az egyetlen hasonló bejelentés (egy másik bejelentő még a messzi kilencvenes években ugrott ki, mert vevőket kellett volna lefizetnie). Úgy tűnik tehát, az üzleti szférát jól ismerők valamiért kevésbé hajlamosak dühösen billentyűzetet ragadni, mint a magukat tehetetlennek érző kisemberek.

A magánszektor más, agyonszabályozott zugaiban is felütötte fejét a korrupció. Az egyik bejelentő acsigalassúbanki ügyintézést gyorsította fel sikerrel egy húszezres segítségével.  

Az államot csak pénzzel kergethetjük el

A magyar állam nagy hatalmú képviselőivel szemben gyakrabban jön elő a minden kellemetlenséget megoldó boríték. Egy borsodi falu polgármestere például félmilliót zsarolt ki egy EU-s forrásokból fejleszteni próbáló konzorciumból, a bejelentő szavaival élve a következőképpen:

A pályázat szerződésének aláíráskor kérdezi a polgármester: "És mi ezen az én hasznom?". Röviden: nem írta alá, amíg nem kapott zsebbe 500e Ft-ot.

Más a másik oldalról számolt be EU-s pályázatos trükközésről. Az üzletember cégétől csak akkor vettek volna eszközöket uniós vidékfejlesztési pénzből, ha közben más eszközöket is importálnak számukra, illetve visszafizetnek a 23 milliós árbevételből kétmillió forintot. Ugyanő egy idei Nokia-dobozos esetről is beszámol – igaz, állítása szerint mindkét üzletet meghiúsította.

Ügyesen csalt ki kétszázezret egy közigazgatási alkalmazott az óriási munkaügyi bírsággal megrótt cégből. Ugyanennyit szerezett meg egy csongrádi önkormányzati dolgozó, aki megígérte egy másik bejelentőnek, hogy kitelepíti balhés szomszédait. Ők a történetek alapján egyszerű csalónak tűnnek, akik visszaéltek azzal, hogy mivel lefizették őket, úgysem vonhatóak felelősségre.

A legnagyobb bejelentett kenőpénzek közé tartozik az egyik bejelentő által kifizetett 360 ezer forint, amivel a doktori védését tudta zökkenőmentessé tenni, illetve azt anyagilag meghálálni .

Bűnös város

Bizonyára a Fizettem.hu indulása és korlátozott elérése miatti torzítások eredményeként, de úgy tűnik, Budapest tényleg egy velejéig romlott hely. A 101 bejelentőnk közül ugyanis 71-en budapestiek, ami kétharmadnál is nagyobb arány. Ez még ahhoz képest is sok, hogy a főváros egyébként az ország gazdasági súlyán belül sokkal nagyobb részt képvisel, mint népesség alapján.

Ezt a cikket az Index Facebook-oldalán kommentelheti.