Magdolna, Léna
17 °C
30 °C

Egyszerű vagyok, de én hiszek ebben

2013.12.06. 09:08
Németh Szilárd rezsibiztos nem tudja, hogy ő mennyit spórolt eddig a rezsicsökkentéssel, de biztos hogy többet, mint aki kis lakásban él. Szerinte mégis azok jártak a legjobban, akik rászorulnak. Münchenben sincs áramszünet, itt sem lesz, aki pedig a parlamentben azt mondja, hogy szakértője valaminek, az hiteltelen. Sokan próbálták már meggyőzni arról, hogy nem ez a helyes út, de ő nem befolyásolható.

Számon tartja, hogy mennyit spórolt a rezsicsökkentéssel?

Nem tartom számon, a feleségem vezeti ezeket a számlaügyeket.

Nemrég azt mondta, az a cél, hogy mindenki rezsije csökkenjen, és hogy mindenki tudja azt is, hogy mennyivel csökkent. Éppen a rezsibiztoshoz nem jutott el a pontos szám? 

De eljutott, a feleségem ezt otthon pontosan tudja, az nekem annyi, mint ha én tudnám.

A felesége otthon nem hirdeti ki?

Lehet viccelődni, nem bánom, ha van ennek egy kis humoros arcéle, és egy kis iróniával közelítünk az egészhez; az a gáz, ha cinizmussal. Azt amúgy meg tudom mondani, hogy egy viszonylag kis kertes házban lakunk Királyerdőben, és még az első, januári rezsicsökkentéssel havonta 4700 forintot spóroltunk meg. Ehhez jött aztán még hozzá a többi. De nem magam miatt csináltam ezt az egészet, mint ahogy a szocialisták próbálják beállítani. Abba az élethelyzetbe kell belegondolni, ami a lakótelepeken van. Érdemes odamenni, megnézni. Tízéves koromig egy 9 négyzetméteres lakásban éltem a szüleimmel, utána lakótelepre költöztünk egy tízemeletes házba 47 négyzetméterre, majd egy négyemeletesbe 64 négyzetméterre. Édesanyám még mindig ott lakik.

És mit gondol, hol maradt most a rezsicsökkentéssel több pénz az embereknél? A családi házban, a 64, a 47 vagy a 9 négyzetméteren?

A legtöbbet a kilenc négyzetméteres lakásban élőknek segít a rezsicsökkentés. Mert ott a rezsiköltségek is alacsonyabbak, viszont sokkal nagyobb a rezsiköltség százalékos aránya.

Készítettek arról felmérést, hogy tényleg a kiskeresetűeknek jött-e a legjobban a rezsicsökkentés, és hogy mennyit takarítanak meg a nagy rezsis gazdagok?

Szerintem a KSH-nál vannak ilyen adatok.

És ez alapján mondja?

Azokkal, akikkel beszélek, mind ezt mondják. Egy szerényebb körülmények között élő ember valószínűleg azért él szerényebb körülmények között, mert vagy nincs jól fizető munkája, vagy épp munkát keres, vagy nincs jó érdekérvényesítő képessége a munkahelyszerzésben. Tehát például nem újságíró vagy politikus. Rajta segít a legtöbbet a rezsicsökkentés.

A legtöbb pénz mégsem nála marad.

Nominálisan a megtakarítás nyilván nem a 9 vagy a 47 négyzetméteren, hanem nálam jelentkezik. Bár, édesanyámnak a távfűtés miatt komoly költségei vannak, a téli hónapokban a nyugdíja jelentős része elmegy rá, támogatnom kell őt, hogy kijöjjön a pénzéből.

Ha ön szerint is ennyire fontosak a szociális szempontok, nem lett volna ésszerűbb csak a rászorulókat, vagyis például az édesanyját támogatni újságírók és politikusok helyett?

Ezt a vonalat már egyszer kipróbáltuk. Ezt a vonalat űzte a Gyurcsány–Bajnai–Mesterházy-éra. Ja és ugye a Demszky. Egy Hálózat nevű alapítványba tolták bele a pénzt, milliárdokat.

Ha jól értem, amit mondani akar, itt akkor nem az ötlettel voltak gondok, hanem a megvalósítással.

De az ötlettel is. Ha olyanba teszem bele a pénzt, amiről biztos vagyok, hogy nem arra megy el, amire kéne, vagy a nagy része nem arra megy el, akkor szerintem ott más motivációk is lehetnek. Amikor elvégezte az ÁSZ a vizsgálatot, kiderült, hogy a Hálózatba tolt hatmilliárdból négymilliárd különböző kötvényekben volt. Persze lehet azt mondani, hogy azért kellett kötvényekbe rakni, hogy még több embert tudjanak támogatni, de ez nem volt igaz, nem támogattak még több embert.

De ennek még mindig semmi köze a célzott támogatás elvéhez.

Szerintem az elv sem működött. Hiszen ha folyamatosan emelem az árakat – márpedig ők bőven infláció felett emelték az árakat –, és egy részét támogatom az embereknek, azzal totálisan elszegényítek mindenkit. Ez be is következett, 2010 előtt óriási lett az emberek adóssága. Amióta rezsicsökkentés van, a fennálló tartozásállomány jelentősen csökkent.

Valóban csökkent. De ugyanebből az adatsorból az is kiderül, hogy a legrosszabb helyzetben lévő áram- és távhőfogyasztókon nem segített még a rezsicsökkentés sem. Majdnem négyezerrel több a kikapcsolt áramfogyasztó, mint tavaly, a kikapcsolt távhősök is több mint háromezerrel többen vannak.

Mindenki megkapta a rezsitámogatást, azok is, akik hatvan napon túli tartozást felhalmoztak. Nekik valószínűleg választani kellett aközött, hogy a mindennapi betevőre fordítják a megspórolt összeget, vagy kifizetik a tartozásukat. Mi egyébként úgy változtattuk meg a jogszabályokat, hogy ne tudják kikapcsolni az áramot. A legszegényebbek fával, szénnel fűtenek. Nekik is programot indítottunk el, idén kétszer annyi támogatás jut szociális tűzifára, mint tavaly.

De ha visszatérünk az alapkérdésre: ha az én megtakarításomat és az ön megtakarítását inkább azoknak adjuk, akik egyébként gondban vannak, nem léptek volna túl könnyebben a problémáikon?

Nem ez volt a cél. Az volt a cél, hogy minden háztartást megszabadítsunk ettől a rezsipénztől. Európában a legnagyobb százalékban a magyar családoknál jelentkezett a rezsikiadás. Az inflációnál jóval nagyobb mértékben nőttek az energiaárak, a magyar családok nem is a gáz árát fizették meg, hanem a cégek hasznát. Egy átlagos magyar család a fizetése 35 százalékát lakásfenntartási rezsire fizette ki. Ezt a rezsit kellett megtörni.

Csakhogy azt, hogy százalékosan magas a jövedelemhez képest a lakások fenntartásának a költsége, nem a relatíve magas magyar energiaár, hanem az alacsony magyar fizetés okozza.

Ezt a relatíve összehasonlítást nem teljesen értem. Ezt vásárlóerő-paritáson szokták nézni.

Nem ott szokták nézni.

Dehogynem. Vásárlóerő-paritáson adta ki, mégpedig az Eurostat ezeket az adatokat. Európában a legtöbb pénzt vásárlóerő-paritáson a magyarok fizették a gázért, áramban a másodikok voltunk.

Én csak arra gondolok, hogy annak megítélésében, hogy túlárazott-e a magyar energia, nem sokat segít, ha az árakat vásárlóerő-paritáson mérjük össze. Az áramszolgáltatás költségeinek felét a hálózat költségei adják, negyede az erőművi berendezések költsége, a maradék a tüzelőanyag költsége. A költségek jelentős része importált földgáz, illetve berendezés, ezeknek van egy listaára, euróban vagy dollárban, piaci árfolyamon kell kifizetni. Ha tisztán euróban összemérjük az energiaárakat, kiderül, hogy a középmezőnyben voltunk. Szóval egy kicsit torzít az az összehasonlítás, amit ön említ.

Én meg azt gondolom, hogy nem torzít. Hiszek a rezsicsökkentés politikájában. Én azt látom, hogy amerre megyek, odaköszönnek az emberek, és drukkolnak nekem, hogy minél több ilyen ügyet el tudjak intézni. Én ezt jó útnak látom. Persze lehet azt mondani, hogy azért volt nálunk a legdrágább a rezsi, mert keveset keresünk, mi is ezt mondjuk: keveset keresünk, sokat fizetünk, legdrágábban éltünk ebben az országban. De most megtörtük a monopóliumát a szolgáltatóknak.

Milyen monopóliumot törtek meg?

Az árképzési monopóliumot.

A monopol szereplőknél korábban is az Energiahivatal szabta meg az árakat.

Persze, csak eddig az volt a szokás, hogy így mentek fölfelé az árak.

De közben a világpiaci árak is így mentek fölfelé.

Nem mentek így fölfelé a világpiaci árak. 2009-ben már olcsóbban lehetett hozzájutni a gázhoz. De megnézheti azt is, hogy ezek a cégek mennyi pénzt vittek ki az országból. Amit ki lehetett talicskázni az országból, azt kivitték.

Mennyi pénzt talicskáztak ki?

1064 milliárdot vittek ki összességében.

Én csak az előző évek beszámolóit néztem át, ott azt látni, hogy profit a lakossági szolgáltatásban lényegében nincs, csak mínuszok, az elosztócégek nyeresége pedig néhány milliárdos, már ahol van egyáltalán.

Ugye, nem várja tőlem, hogy itt összesírjam magam. De egyébként az előbb említette a béreket, nos azok is nőni kezdtek. Nem érdemes ecsetelni, hogy milyen állapotban vettük át ezt az országot 2010-ben. Már akkor megállítottuk a lakossági rezsi emelkedését. Nagyon pozitív, hogy egy magyar család most a 2008. júliusi árakat fizeti a gáznál, és a 2007. februári árakat fizeti az áramnál. Ez tényleg rendkívül pozitív.

Tényleg rendkívül pozitív lenne, ha nem egy egyszeri kormánydöntésnek lenne köszönhető, hanem a piaci viszonyok alakulásának.

A kormány azért van, hogy hozzon egyszerű döntéseket. Egyszerű döntéseket pedig a magyar emberek érdekében kell hozni.

Hasonlóan egyszerű döntéseket meghoztak már Szenegáltól Bolívián át Venezueláig. Folyamatosan fellépő áramszünetek kísérik ezt az egyszerű döntést.

Nincs folyamatos áramszünet.

Caracas néhány napja teljesen elsötétedett, az elmaradt fejlesztések miatt rossz állapotban van rendszer.

Nem azért sötétedett el véleményem szerint. Nem sötétedett el München sem.

Ez igaz, de hogy jön ide?

Ugyanaz az E.On a szolgáltató, mint itt nagyon sok helyen Magyarországon. Ott az E.On csak nagy kopogtatások árán tud bejutni a polgármesterhez, ugyanis ott nem adták oda neki az összes vasat, hanem csak a lehetőséget az üzemeltetésre. Az árakat a müncheni városi tanács határozza meg, még azt is megengedhetik maguknak, hogy olyan idényjellegű árakat határozzanak meg, hogy téli ár és nyári ár. Ha nagyon vissza akarunk kaparni, akkor nálunk a 95-ben szétprivatizált rendszernek köszönhető minden, ami kialakult. A külföldi cégek mindenhez üveggyöngyökért jutottak hozzá, és még meg is sarcolták a lakosságot. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok azt mondták a cégeknek, hogy emeljetek, amennyit akartok, mindent el lehet számolni költségként. Az Orbán-kormány ennek véget vetett, és most a kétharmad birtokában van egy olyan terv is, hogy az új közműtörvényt sarkalatos törvénybe tegyük.

A rezsialkotmányról beszélünk?

Szeretem az Index sok cikkét, meg az iróniát, meg a jó vicceket is, de ezt szerintem nem érdemes elviccelni. Ez nem rezsialkotmány, annál egy kicsit több. Egy óriási rendszer átalakításáról van szó. Ebben a rendszerben az állam szerepet akar vállalni. Azt mondja a kormány, hogy a rendszert úgy alakítjuk ki, hogy kifizethető legyen a magyar családoknak. Az irány jó, meg jó felé haladunk, de aki nem hazudozik, az látja, hogy az elkövetkező tíz évben még nem lesznek német szinten a fizetések. Amíg pedig nincsenek német szinten a fizetések, addig a magyar fizetésekhez kell szabni az árakat. Annak csökkentjük az árát, aminek tudjuk.

Az élelmiszernek nem tudják?

Én most a közműszolgáltatásokról beszélek.

Csak azért kérdezem, mert az élelmiszer is a megélhetés része.

Majd szívesen beszélek erről is, jó? Bár ez nem az én asztalom, ezt inkább a Fazekas miniszter úrral kéne megbeszélni. De az azért érdekelne, hogy megkérdezték-e az elvtársakat, hogy amikor ők hatalmon voltak, akkor minek csökkent az ára. Visszatérve a rezsicsökkentésre, az árcsökkentést úgy lehet biztosítani, ha közösségi tulajdonba kerül a közműcégek egy része. Ezt szabályozással fogjuk biztosítani. Nincs itt szó államosításról. Amit az állam bevásárolt, piacon vásárolta be, bocs. Ha azt mondják a mostani tulajdonosok, hogy köszönik szépen, nekik elég volt, akkor belép az állam vagy az önkormányzat.

Akkor ezt fordítsuk le úgy, hogy az állam a szabályozói hatalmával élve eladásra kényszerít cégeket, hogy tulajdonossá válhasson.

Nem, nem ez a cél. Az a cél, hogy megfizethető legyen a szolgáltatás, és ahhoz ez az egyetlen út vezet. Az előző utak üzemképtelenek voltak.

Azért az sem bizonyított, hogy ez az üzemképes út, és majd a közösségi tulajdonba vett cégek megfizethető árat garantálnak, nem?

De, azért erre van sok jó példa.

A kommunizmusra gondol?

Az egy alávaló rendszer volt annak gazdasági mutatóival együtt. Nem kívánunk kommunizmust. Furcsa is lenne engem ezzel vádolni.

Megnyugtatott. Térjünk vissza az élelmiszerre és az áfára. Itt nem lehetne csökkenteni?

Az áfacsökkentés többnyire a kereskedőknél, szolgáltatónál marad 4:1 arányban. Gyurcsány ott tornázott az öt százalékkal csökkentett kulccsal, és akkor mindenki bólogatott, hogy igen, igen. De egy ilyet úgy érdemes csinálni, hogy hosszú távon gondolkodunk. És a rezsicsökkentés az hosszú távú gondolkodás.

Hosszú távú? Ön szerint hány évig lehetne a mostani árszintet tartani?

Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy érjük el az európai átlagot a vásárlóerő-paritáson mért rezsiárakban. A mostani csökkentésekkel még csak a középmezőnybe jutottunk, az átlagot nem értük el. A rezsicsökkentés politikáját a választások után is fenn fogjuk tartani, ez számonkérhető lesz rajtunk. Még van csökkentési lehetőség, az ellenérvek szerintem nem elég erősek.

Úgy tűnik, mintha a Fidesz ráépítette volna a 2014-es kampányát a rezsicsökkentés témájára, a kampány árát pedig megfizettetné az energiacégekkel.

Én ezt nem így látom. Szerintem ez nem kampány. Még jobban kellene ezt terjeszteni, nincs annyira pozitívan kommunikálva a történet.

Mire gondol? Az emberek 99 százaléka hallott erről a Századvég felmérése szerint.

Nagyon helyes. Azért itt arról szól a fáma, hogy az emberek rájöttek arra, hogy nem babra megy a játék. Akkora a megkeresések száma hozzánk, mint ami soha nem volt. Elhiszik az emberek, hogy értük dolgozunk.

A Századvég egyébként azt is felmérte, hogy a felnőtt lakosság 80 százaléka támogatja a rezsicsökkentést.

Nyolcvanhárom.

Lehet, hogy jobban emlékszik.

Igen, és tizennégy ellenzi.

Akkor legyen tizennégy. Nem gondolja, hogy ez még mindig magas arány? Hogy lehet az, hogy ennyi ember még mindig nem tud örülni annak, hogy kap évente 100 ezer forintot?

Ez egyértelmű. Ha megnézzük, hogy ezek közül ki melyik pártra szavazna, akkor jól látszik, hogy miért nem támogatják. Az MSZP se kiköpni, se lenyelni nem tudja a rezsicsökkentés politikáját. Bár látszólag mindent megszavaznak. Szóval a politikai hovatartozással korrelál ez a történet.

Akkor mondok önnek néhány olyan nevet, akik korábban nem támogatták a rezsicsökkentésnek ezt a módját, és baloldali elfogultsággal biztosan nem vádolhatók. A fideszes, volt energiaügyi államtitkár Bencsik János, a kormánynak is rendszeresen tanácsokat adó REKK vezetője, Kaderják Péter...

Igen, ő alapítója is a Fidesznek, jó barátom.

Na, hát ő például a rezsicsökkentés második fordulójától határozottan óvta a kormányt. Azt mondta, „a spanyolcsizmát nem lehet tovább szorítani, mert a többletkötelezettségek miatt így is nagyon szétfeszül a rendszer”. Bencsik pedig az Indexnek már két évvel, vagyis jóval a rezsicsökkentés előtt úgy fogalmazott: „ha pőrére vetkőztetjük a szereplőket, tönkre mehetnek a rendszerek.”

De azt nézte, hogy hogyan szavazott Bencsik János?

Gondolom a pártfegyelmet betartva megszavazta.

Az a helyzet, hogy az úgy nehéz. Én például úgy szavaztam igennel, hogy egyetértek ezzel az üggyel. Ebben a szakmában én nem vagyok olyan jártas, mint Bencsik János vagy Kaderják Péter, egyáltalán nem vagyok jártas úgymond a szakmai berkekben. De ez nem is egy energiapolitikai kérdés, hanem egy szociálpolitikai kérdés.

Ez azért valahol egy nagyon fontos energetikai kérdés is.

Nem.

De igen. Hiszen itt éppen az az állítás, hogy annak ugyan nyilván lehet örülni, hogy az embereknek több pénze marad, de közben elmaradnak a fejlesztések, a beruházások, és le fog romlani a rendszer. Az egyébként alacsony 2010-es szint óta is 40 százalékkal estek az energiaipar beruházásai.

Jó, tudom, Chikán Attilát, meg mindenkit lehetne most idézni, ismerem őket, és nagyon figyelek arra, amit mondanak, és szerintem a kormányfő is figyel arra, amit mondanak, meg a parlament is figyel rájuk. De a döntés másképp zajlik. Mert mások meg mást mondanak. Vannak olyan energiapolitikusok, szakértőink, akik egyértelműen azt mutatják, hogy ez még belefért. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egy elég komoly helynek mondható ebből a szempontból. Azt szeretnénk, hogy mindenkinek csökkenjen a rezsije. A rezsicsökkentés egyébként csak a lakossági fogyasztókat érinti.

Áttételesen a nagyfogyasztókat is, csak őket negatívan, hiszen az áramnál például a csökkentés egy részét velük fizettették meg.

Én nem látom ezt az átterhelést, szeretnék egyszer egy ilyen átterhelést látni.

Bocsánat, ez ténykérdés. Az első körös csökkentés után erről kimutatást éppen a REKK készített, amit mondjuk ön ezek szerint annyira nem tart komoly szervezetnek.

Ilyet nem mondtam.

Rendben, akkor csak nem hallgat rájuk.

Ez sem igaz. Nem szeretném Pétert megsérteni, azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerében ott legyenek. Rájuk rendkívül figyel mindenki, főleg a Kaderjákra.

Mégsem győzte meg önöket.

A döntésben mindenkit figyelembe veszünk, de a döntések másképp működnek. Ezt önök is pontosan tudják. Ha a főszerkesztőjük kiadja, hogy mit kell csinálni, akkor ugye ő meghallgatta a szerkesztőségben, hogy mi lesz az irány...

Viszont ha ezek után olyat kér, ami a szakmai meggyőződésemmel ellentétes, akkor azt nem fogom végrehajtani.

Világos, ezt meg lehet tenni, és akkor az ember utána feláll, és elmegy egy másik szerkesztőségbe. Ezt én is így gondolom, egy pártnál ez ugyanígy van, lehet keresni másik pártot is, mint a Fidesz. De én el tudom magam itt képzelni. Én hiszek ebben. Az emberek között forogva látom, hogy ennek milyen pozitív hatása van. Gazdaságilag is. A japánok pislognak, hogy nálunk milyen alacsony az infláció. A kiskereskedelmi adatok – Amerikában ezek a mutatók a legfontosabbak – folyamatosan nőnek.

Ezek nagyrészt rövid távú hatások. A probléma a hosszú távval és a fenntarthatósággal van.

Nem gondolom, hogy rövid távú hatások lennének, a rezsicsökkentés tartható.

Az előbb mondta, hogy nem ért hozzá, hogy nem energetikai szakember.

Politikailag viszont meg tudom hozni azokat a döntéseket, amelyek ezt a területet elősegítik. A Parlamentben, aki azzal vagánykodik, hogy valamilyen szakterületnek a vezetője, az a hiteltelen ember.

Tehát ön mögött áll egy komoly szakmai stáb?

Igen, úgy hívják hogy Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, úgy hívják, hogy Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium. Most egy rezsimegbeszélésen 35-40 szakértő vesz részt.

És az Energiahivatal vezetője hívta már fel, hogy „kiszámoltuk, belefér, mehet a harmadik tíz százalék.”

Ebben az ügyben még nem beszéltünk.

És mással beszéltek már róla? A választások előtt becsúszhat-e még egy újabb csökkentési forduló?

Persze, beszélünk erről rengeteg emberrel, de nincs még az ügyben döntés.

De azt lehet tudni, hogy sikerült-e már lefaragni az extraprofitot? Végre kiderülne, hány százalék után extra egy profit.

Nem az extraprofit lefaragása a kérdés. A lényeg, hogy a szolgáltatás megfizethető, fenntartható, biztonságos legyen, és akár még a minőségen is tudjunk javítani.

Németh Szilárd
Németh Szilárd
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az előbb mégis tisztességtelen profitokról, kitalicskázott pénzekről beszélt. Nem árulja el, hogy mit ért tisztességes profit alatt?

Tisztességes profit az, ha nem terhelem agyon az embereket. Az nem volt tisztességes, ami ezen a rendszeren fogható volt.

A rezsiharc önnél világnézeti kérdés is? Szembemenni a multikkal...

A multikat nem bántja senki, nézze meg, hány stratégiai megállapodást kötött velük a kormány. Mindössze arról van szó, hogy ez a mi hazánk, itt mi alakítjuk ki a szabályokat. Ide lehet jönni, lehet munkát végezni, autót gyártani, szolgáltatni, senki ne mondja, hogy nem lehet. A folyamatosan dráguló energia egyébként gátja a gazdaságnak. Amerika erre a legjobb példa, az olcsó energia pörgeti a gazdaságot.

Azért az egy nagy különbség, hogy míg az amerikai olcsó energia a palagáz és a szén felfutásának köszönhető, addig Magyarországon Németh Lászlóné személyes döntésének.

Nem Németh Lászlóné, hanem a parlament döntésének. Van egy szabadon választott parlament elég nagy felhatalmazással.

De ez még azért így sem Amerika. Egy parlamenti döntésre épített mesterséges árcsökkentés nem teljesen ugyanaz, mint egy természeti erőforrásra épülő piaci csökkenés.

Mondjuk az Egyesült Államok egy európai nagyságú ország 340 milliós népességgel, a világ vezető hatalma, ezt is tegyük hozzá. Meg azt is tegyük hozzá, hogy mi itt vagyunk Közép-Európában, egy kis ország vagyunk.

Bocsánat, én csak arra próbáltam meg rávilágítani, hogy...

Értem én, értem, csak tegyük hozzá.

Hozzátehetjük. Egyébként árulja már el: miért éppen a rezsi? Miért nem a tej, a kenyér, a benzin vagy bármi más?

Mert erre van a kormánynak lehetősége. Ez a legnagyobb falat az emberek kiadásában. Teljesen jó úton vagyunk. Hogy miért nem ez, miért nem az, arról kár vitatkozni. Ez van, ezt nyomjuk, és ez sikeres. Ez a helyzet.

Amikor rezsiharcról beszélnek, néha úgy tűnik, mint ha a rezsicsökkentő üldözött lenne ebben az országban.

Nagyon sok ellensége van a rezsicsökkentésnek, kijáró emberek megpróbálnak befolyásolni rengeteg helyről, szerencsére nem vagyok befolyásolható.

Pénzt kínáltak önnek, megfenyegették?

Semmi ilyen nem történt, de megpróbáltak befolyásolni, meggyőzni.

De ön kitart.

Hiszek ebben. Lehet hogy én egy nagyon egyszerű ember vagyok, mint ahogy sokan lefestenek, én ezt be is merem vállalni. Hiszek ebben a politikában, ezért merem megcsinálni. Ha más lesz kormányon, akkor visszajön a régi rend. Ez a fáma, ez a szkandernek a lényege, ez a 2014-es választásnak is tétje.

Az előbb azt mondta, a rezsicsökkentés nem a kampány része.

Én nem kampányként értékelem ezt a történetet. Azt mondom, hogy ha nem a Fidesz-KDNP lesz kormányon, akkor vissza fogják fordítani az egészet. Ez nem kampány kérdése.

Akkor miért kell Fidesz-narancssárgával feltüntetni a számlán a csökkentést?

Nem kell narancssárgával, ez egy tévedés. Mindössze ezzel a színnel jelölték a mintalapot a Magyar Közlönyben. Véleményem szerint valakinek a túlbuzgóságából, vagy éppen azért, hogy betegyen egy bodicseket. De a szolgáltatóknál volt, ahol szürkével, és volt, ahol citromsárgával jelölték, senkit nem vontunk érte felelősségre.