Külföldi egyetem? Így lehet bejutni

2013.12.13. 08:40
Pár éve még nagy szám volt, ha valaki külföldre ment tanulni, ma már rengeteg fiatal próbál szerencsét Európában vagy akár messzebb. Szakértők szerint a főbb okok az EU felsőoktatási rendszereinek elérhetősége és a magyar rendszer átalakítása: míg régen sokan megkötések nélkül, ingyen tanulhattak itthon, sőt, még ösztöndíjat is kaptak az eredményeikért, ma sokkal tudatosabb tervezésre van szükség ahhoz is, hogy itthon egyetemre menjünk, és sokaknak jobban megéri külföldön tanulni. Összeállításunkban a két legnagyobb felsőoktatási tanácsadót faggattuk a külföldi továbbtanulás műhelytitkairól.

Szakértők szerint nem lehet pontos számot mondani a külföldön tanuló magyarokról. A népszámlálásból és az államigazgatási formanyomtatványokból nem derül ki, ha valaki külföldre megy tanulni, mert az emberek paradox módon abban érdekeltek, hogy minél kevesebb hivatal tudja meg, hogy elmentek: „Ha valaki kimegy Angliába elvégezni egy kétéves kurzust, jó eséllyel nem jelenti be sehol, nehogy bármilyen szociális jogosultsága elvesszen vagy vissza kelljen fizetni valamit. Egy ilyen gyorsan változó jogszabályi környezetben érthető is ez a bizalmatlanság” – nyilatkozta az Indexnek Soltész Béla migrációkutató.

Annyi biztos, hogy a két nagy oktatási tanácsadó mentoráltjai közül jelenleg 400-an tanulnak külföldön, és várhatóan további 200 diák megy utánuk szeptemberben, az összlétszám pedig feltehetően ennek sokszorosa. A legnépszerűbb célpontok az angol nyelvű országok, Angliával és Skóciával az élen.

Vécét pucolt Skóciában

Fontos tudni, hogy a külföldi tanulás nem csak úri huncutság: sok helyen ösztöndíjakkal, kedvezményes diákhitellel segítik a rászorulókat, és általában dolgozni is lehet a tanulás mellett. Léderer Dániel, a Milestone Intézet egyik alapítója például többek között vécépucolásból tartotta fenn magát Skóciában, társa, Zeitler Ádám pedig saját példájából tudja, milyen az, amikor valaki későn kap észbe, hogy el kéne dönteni, mivel is szeretne hosszú távon foglalkozni.

Tanácsadó intézetüket azért hozták létre, hogy saját tapasztalataikkal segítsék a hasonló cipőben járó fiatalokat. A Milestone egyetlen nagyobb versenytársa az Engame, ennek társalapítója és igazgatójam Lévai Balázs érdekes módon nem is tanult huzamosabb ideig külföldön – de ez csak látszólag ellentmondás, a diákokkal személyesen foglalkozó mentoroknak náluk is releváns külföldi tapasztalata van.

Ezer meg egy oka lehet annak, hogy valaki nem itthon szeretne továbbtanulni, az Engame szerint sokan a világhírű elitegyetemekre vágynak, mások egyszerűen önállósodni szeretnének. Emellett sokan elégedetlenek a magyar felsőoktatással, mert a legtöbb szak nem elég gyakorlatorientált, túl sok a lexikális tudás és kevés az alkalmazás – Lévai szerint vannak kivételek, de saját tanulmányaira is vegyes érzésekkel gondol vissza.

Komfortzónán kívüli siker

Zeitler Ádám azt emelte ki, hogy a külföldi tanulás egyben külföldi szocializáció is, ahol a komfortzónánkon kívüli sikert érhetünk el. Az angolszász egyetemeken az alapképzésen a vitán, csapatmunkán és kritikai gondolkodáson van a hangsúly, a számonkérés tipikus formája az esszé, melyben a diákok saját véleményüket fejtik ki.

Zeitler szerint azok az emberek, akik ebben nőnek fel, később felelősségteljes társadalmat építenek fel: tájékozódnak, mielőtt elmennek szavazni és kiállnak a számukra fontos társadalmi kérdések mellett. Emellett érdemes túlnézni az itthoni slágerszakokon: kint a kemény munkát akkor is megbecsülik a munkaerőpiacon, ha klasszika-filológiát vagy vallástörténetet tanult az ember alapszakon.

Greskovits György, Léderer Dániel és Zeitler Ádám (Milestone)
Greskovits György, Léderer Dániel és Zeitler Ádám (Milestone)
Fotó: Huszti István

Az alapképzésen nem is szakembereket próbálnak képezni az iskolák, hanem tanulni és alkalmazkodni tudó embereket: lehet, hogy mire kitanulja valaki a turizmust, a szakma már rég átalakult, de ha tud alkalmazkodni, meg fogja találni a helyét a világban.

Zeitler szerint ez a hozzáállás képes kifejleszteni a hallgatókban a vállalkozói szellemet és az önállóságot, önbizalmat is. Érdekes módon az angolszász egyetemek közvetlenül érdekeltek abban, hogy sikeresek legyenek a diákjaik, mert nemcsak a renoméjuk nő ezzel, hanem a költségvetésük is, a legtöbb egyetemnek ugyanis több bevétele van az öregdiákok adományaiból és befektetésekből, mint a tandíjból.

Mi kell a sikeres felvételihez külföldön?

Lévai Balázs Engame-társalapító szerint egy külföldi egyetemi jelentkezés összerakásához több idő kell, érdemes akár évekkel az érettségi előtt elkezdeni végiggondolni a teendőket – több egyetemen januárban, Oxfordban és Cambridge-ben még korábban van a jelentkezési határidő például.

Motiváció: komolyan meg kell tudni indokolni, hogy miért szeretnénk az adott tárgyat tanulni. Például hiába nem tanultunk közgazdaságtant a középiskolában, át kell látni az alapösszefüggéseket és azt, hogy minket mi érdekel.

Nyelvtudás: nem egy nyelvvizsgán kell átmenni, hanem valódi nyelvtudás kell a motivációs levélhez és az interjúhoz is (ez nem minden helyen van).

Anyagi háttér: már a felvételi jelentkezés előtt el kell kezdeni keresni forrást, például ösztöndíjakat, diákhitelt, munkalehetőséget.

Eredmények: nemcsak a tanulmányi eredmények számítanak: a versenyhelyezések, sportsikerek, zene is fontos, ezzel is azt közvetíti a felvételiző, hogy motivált és sokoldalú.

Gyakorlati tapasztalat: gimnazistaként nehéz megszervezni, de ha összejön, jól fog mutatni az önéletrajzban.

Önkéntesség: az angolszász világban szinte kötelező: szinte mindegy, hogy mit csinál az ember, de jó, ha kötődik egy olyan társadalmi problémához, ami foglalkoztatja a jelentkezőt.

Hogy miben segít pontosan egy mentor?

Ezt sokan nem értik elsőre: „Először kissé bizonytalan voltam, aztán elég hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs olyan, amivel ne kereshetném meg a mentorom. Úgy éreztem, tényleg érdekli, hogy mi lesz velem″ – mondta mentoráról egy Engame-diák.

„Nagyon sok segítséget kaptam tőle abban, hogy pontosan melyik szakot válasszam, és melyik egyetem lenne a legjobb erre″ – emlékezett vissza egy másik. A mentorálás egyébként mindkét tanácsadó cégnél rendszeres személyes figyelmet jelent, emellett mindkét hely kínál nyelvi és egyéb önképzési lehetőségeket.

Az Engame tájékoztató előadásaira eddig 1500 fő jelentkezett idén, közülük nem mindenki komoly érdeklődő persze. A cég mindenkinek segít, aki motivált és elérhető célt tűz ki maga elé, utóbbit egy ingyenes szóbeli konzultáción mérik fel, 300 komoly érdeklődő közül végül idén több mint 100-an kerültek be a mentorprogramba, ami 254 ezer forintba került idén. Az alapszak mellett mesterképzésre, PhD-ra vagy MBA-re jelentkező diákokkal is foglalkoznak. A jelentkezésre való felkészítés mellett szakmai angolt, prezentációs készségeket is tanítanak és önkéntes lehetőségeket is szerveznek a résztvevőknek.

Az elit a cél

Míg az Engame diákjainak körében is az top egyetemek a legnépszerűbbek, a Milestone kizárólag ezekre koncentrál. Zeitler Ádám szerint bármilyen egyetemre nem is érdemes elmenni: kint tanulni akkor jó, ha elit helyre kerülünk, tehát az USA vagy 4000 egyeteméből 50-55, a 300 brit egyetemből 20 egyikére (a Milestone diákjai néhány kivételtől eltekintve brit egyetemekre jelentkeznek). Náluk 1500 érdeklődőből 2-300 diák jut el a felvételiig, és 100-an kerülnek be a programba, melynek sikerrátája 100 százalékos, ára pedig 200 ezer forint + 300 ezer forint sikerdíj, bár szociális és teljesítményalapú ösztöndíj is van. A rendszer jövőre átalakul egyébként, és sikerdíj már nem is lesz.

Greskovits György, a Milestone mentori programjának vezetője szerint a háromrészes felvételin olyan diákokat keresnek, akik az „angolszász értelemben vett tehetségesek”, tehát képesek lesznek kiemelkedő eredményeket elérni a vitára, csoportmunkára és önálló kutatásra épülő rendszerben. Van, hogy ezek a diákok a magyar iskolákban nem is tűnnek tehetségesnek, nemrég például egy olyan diákjukat vették fel Cambridge-be, aki itthon nem is számított kimondottan jónak töriből, és messze nemcsak elitgimikben találnak tehetségeket. Ezért bárkinek érdemes jelentkezni, aki tud legalább középfokon angolul, legalább körülbelül 4-es az átlaga és hajlandó sok energiát fektetni a felkészülésbe. „Nagyot lehet fejlődni rövid idő alatt” – mondta Greskovits.

Közösséget építenek

A Milestone filozófiájához tartozik, hogy egy közösséget szeretnének létrehozni, melynek tagjai leendő elitként az egész ország javára válhatnak. Azért fontos, hogy a diákoknak sok közös programjuk legyen a tanuláson kívül is, például szerezzenek önkéntes tapasztalatot már itthon, hogy legyen minél erősebb a kötődésük a közösség és az ország felé:

„Rengeteg hasonló gondolkodású diákkal hoztak össze, összejövünk karácsonyra, síelésre, nyári táborra, avagy ha bármiben kérdése van az embernek, valaki mar biztos nézett szembe hasonló szituációval” – írta Angliából az Indexnek egy Milestone-diák, aki a mentorálás közben jött rá, hogy mégsem orvos szeretne lenni. „Sok tehetséges diák összefűzése sok ötletet eredményez, és sok ilyen ötletből mindig van egy pár, ami az egész országnak vagy akár a világnak a hasznára válhat” – magyarázta egy ifjú zenész, aki azért ment Angliába, hogy kombinálhassa zenei tanulmányait filozófiai és társadalmi érdeklődésével.

A Milestone-ban a mentorálás és a 18 különböző modulban indított szemináriumok mellett társaságokhoz is lehet csatlakozni, idén például film-, gasztro- és vitorlásklub is volt. A tanulás itt olyan, mintha máris egy brit egyetemen lenne az ember: a történelemórán nehéz szövegeket olvasnak és értelmeznek, a leendő mérnökök nemrég egy szakember segítségével tésztából építettek hidat, pontos számításokat végezve a penne és a fusilli szakítószilárdságáról.

Egy pilot programban idén kezdtek el 15 évesekkel foglalkozni, hogy négy éven keresztül tudják őket felkészíteni a világ legjobb egyetemeinek elvárásai szerint. A program sikerét jelzi, hogy Léderer amerikai útja során Amerika legjobb középiskolái közül többen érdeklődtek partneri együttműködés kialakításáról.