Levente, Irén
17 °C
27 °C

Offshore cégeknél landoltak a rezsimilliárdok

2014.01.27. 08:07
A távhősök támogatásának árnyékában offshore cégeket juttatott olcsó gázhoz az állami MVM kereskedőcége, a szálak kajmán-szigeteki, ciprusi, svájci cégekhez vezetnek. Hogy levigye az árakat, a kormány rátenyerelt a nyugati irányból érkező olcsó gázforrásra, azt ígérve, hogy abból majd közintézményeket, megszorult távhőtermelőket segít. Ezzel egy időben viszont helyzetbe hozott egy homályos tulajdoni hátterű magáncéget is, amelynek egy év alatt elképesztő mértékben, tízmilliárdokkal ugrott meg a nyeresége. A szerződések felkerültek az internetre.
  • A távhős cégek árat akartak emelni.
  • Hogy ne emeljenek, a kormány segítségül olcsó gázt ígért.
  • A kormány megbízta az állami MVMP-t, hogy adjon gázt a távhősöknek a tartalékból, majd pótolja vissza szabad piaci olcsó gázból.
  • Hogy vissza tudja pótolni, a cégnek hozzáférést biztosított az olcsó, szabadpiaci gázhoz.
  • Sokkal több gázt biztosított, mint amennyi a visszapótláshoz kellett, hogy juttassa el azt is olcsón a fogyasztókhoz.
  • Az olcsó gáz elég nagy részét viszont az MVMP olcsón továbbadta egy offshore hátterű magáncégnek, a MET-nek (korábbi nevén Mol Energiakereskedőnek).
  • A helyzetbe hozott cég lefölözhette a hasznot.

Feszült pillanatok

A történet messziről indul. Az Orbán-kormány 2011-ben úgy döntött, hogy kizárja a támogatott erőművek köréből (KÁT) azokat, amelyek egyszerre termelnek hőt és áramot, szerintük a rendszer igazságtalan és költséges volt. A döntést ugyan sokan támogatták, az első pillanattól világos volt, hogy ez nagy érvágás lesz a távhős cégeknek, a döntés miatt 30-40 százalékkal kellett volna árat emelni.

Bár a kormány akkor még nem lépett a rezsicsökkentés útjára, a drasztikus áremelés politikailag már akkor sem tűnt vállalhatónak. Lehetett tudni, hogy valamilyen mentőövet kell dobni a távhősöknek. Hosszas gondolkodás, belharc és huzavona után előálltak a megoldással. A javaslat két lábon állt.

Támogatás és olcsó gáz

Az egyik egy új, direkt a kizárt erőművekre szabott támogatási rendszer volt, az áram árába beépítettek egy mindenki által fizetett, úgynevezett kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási díjat, az ebből befolyó évi durván 70 milliárd forintot megkapják a távhős cégek, akik így el tudják kerülni az áremelést.

A megoldás másik – és számunkra most fontosabb – lába az volt, hogy a kormány olcsóbb földgázzal látja el a távhőtermelőket, és a lakosságot, közintézményeket ellátó szolgáltatókat, így kerülve el az áremelkedést.

Hogyan szerez a kormány olcsó gázt? Úgy, hogy megbízza az állami MVM-et, vegyék ki a biztonsági földgázkészletekből, adják oda olcsón a fogyasztóknak, majd pótolják vissza az alacsony árú, szabadpiaci gázból. A nyugati gázár, holland gáztőzsdei ár (TTF) ugyanis az utóbbi években jelentősen olcsóbb volt, mint amit a hosszú távú szerződésben rögzített képlet alapján az oroszoktól kaptunk.

 

HAG-vezeték

A magyarországi gázfelhasználás 11 milliárd köbméter körüli, 2010–2012 között ennek nagyjából 20-25 százaléka származott hazai kitermelésből, a többi import. A Magyarország az importált földgáz valamivel kevesebb mint a felét egyetlen, Ukrajnán keresztül érkező vezetéken keresztül kapta, az oroszokkal kötött hosszú távú szerződésben rögzített árképlet alapján, valamivel kevesebb mint a fele jött a HAG-on keresztül, nyugati irányból a szabad piacról. Az olajtermékek áraihoz kötött gázár az utóbbi időben rendszerint a piaci ár (TTF) fölött volt, az előrejelzések azt mutatják, hogy a következő évtizedekben ez így is marad.

Csakhogy hiába volt olcsó a nyugati gáz (TTF), ha nem fértünk hozzá olcsón. Ugyanis az osztrák-magyar HAG-vezetéket, az egyetlen csatornát, ahol behozhattuk volna a piaci árú gázt, az E.On Trade mesterséges szűkület alatt tartotta. Mert ők a keleti irányú orosz gáz eladásában voltak érdekeltek.

Az árelőny bár sok kereskedőt csábított volna HAG-os importra, a szűkös kapacitás miatt ebből a gázból csak aukción lehetett vásárolni, ami sokat dobott az áron.

A kormány terve az volt, hogy – szabályozói és tulajdonosi szerepét némiképp összemosva –, szabad, aukció nélküli hozzáférést enged az állami MVM-nek a nyugati forráshoz, az pedig majd eljuttatja az olcsó gázt a fogyasztókhoz.

Jóval többet kaptak a pótlásra

Az elgondolást tettek követték. 2011-ben a fejlesztési minisztérium 285 millió köbméterrel csökkentette a biztonsági földgázkészletet, a készlet visszapótlására pedig 2,2 milliárd köbméter kapacitást biztosított a HAG vezetéken az MVM Partnernek, és – hogy nekik is jusson valami – az E.On Földgáz Trade-nek (EFT).

Előbbi cég 1,47 milliárd köbméter, utóbbi 0,7 milliárd köbméter éves kapacitást kapott. Vagyis aukció nélküli, közvetlen hozzáférést az olcsó gázhoz. Aztán végül a miniszteri rendelet többszöri módosításával a mennyiséget és az időtartamot is növelték, nemcsak a 2011–2012-es gázévre terjedt ki, hanem a következő háromra is, a visszapótlás határidejét pedig kitolták egészen 2015-ig.

Az, hogy a visszapótláshoz szükséges mennyiségnél lényegesen többet kaptak az olcsó forrásból, és így a kapacitás jelentős részére rátenyereltek, a verseny szempontjából önmagában is kifogásolható, sokan kifogásolták is. (update: a linkelt dokumentum azóta itt érhető el.) Még akkor is, ha egyébként ezzel egy fennálló rossz helyzetet próbáltak megoldani.

De nem is ez a legérdekesebb a történetben. És még csak nem is az, hogy azóta az MVM még az E.On Trade-et is megvette, vagy az, hogy folyamatosan tologatták a visszapótlás idejét. Hanem az, hogy az MVMP az így olcsón szerzett gázának jelentős részét végül olcsón eladta egy nagyrészt offshore tulajdonú magáncégnek, a Mol Energiakereskedő Zrt.-nek (MET), akik aztán ezt szabadon értékesíthették.

Így működik az üzlet

Az MVMP már olcsó gázt is a Mol Energiakereskedő svájci leánycégén, a Mol Energy Trade International AG-n keresztül vásárolt a HAG-ból, majd azt egy tükörszerződéssel (ugyanazon a napon megkötött, ugyanolyan mennyiség, határidő stb.) továbbadta a Mol Energiakereskedőnek.

Az ügyleten már a svájci leánycég sem kereshetett rosszul, de még jobban járhatott a Mol Energiakereskedő. Az állami MVMP ugyanis egészen minimális profittal adta tovább a gázt, amit aztán a Mol Energiakereskedő már szabadon értékesíthetett tovább a piacon. Az MVMP az adásvételi szerződések megkötésével együtt ráadásul tároltatási szerződést is kötött a Mol Energiakereskedővel, amely a tároltatási szolgáltatásért kapott díjjal tovább csökkentette az MVMP-nél maradó minimális profitot.

Hol a pénz?

Az, hogy az ügyleten nem az állami MVMP kaszált nagyot, az jól látszik a cég beszámolóiból is, 114 milliárd forintos tetemes árbevétele ellenére mindössze 1,37 milliárd forintos adózás előtti eredményt ért el 2012-ben a földgáz-értékesítésen.

Beindult viszont a szekér a Mol Energiakereskedőnél: a cég beszámolója szerint a leánycégekkel együtt számolva 2011-ben még csak 82 millió euró (akkori árfolyamon kb. 22,4 milliárd forint) volt a konszolidált adózás előtti eredménye, ez 2012-ben 165 millió euróra (kb. 49 milliárd forint) ugrott. Magának az anyavállalatnak, Mol Energiakereskedőnek az adózás előtti eredménye 58 millió dollárról (akkori árfolyamon kb. 11,6 milliárd forint) 229 millió dollárra (51 milliárd forintra) ugrott. A tulajdonosok 245 millió dollár osztalékot (55 milliárd forint) vettek ki a cégből az év végén. Hogy a növekedés mennyiben köszönhető az MVMP-ügyletnek, nem tudjuk, a MET erre vonatkozó kérdésünkre nem adott választ.

Mennyi olcsó, aukción kívül szerzett gáz jutott végül 2012-ben a beszerzési árhoz közeli szinten az államtól közvetlenül a felhasználókhoz, a távhős cégekhez és a lakosságot ellátó szolgáltatókhoz? Valamennyi egészen biztosan, ez az MVM éves beszámolójából is kiderül. Az viszont a most nyilvánosságra került szerződésekből jól látszik, hogy mennyi nem.

A behozott napi 206 millió MJ-ból a 2012/2013-as gázévben 75 millió MJ-ra, egy évre rá már 102 millió MJ-re szerződtek a Mol Energiakereskedővel. A szerződésben pedig már nem olvasható olyan kitétel, hogy a gázt az árelőnyt továbbadva kell eljuttatni a felhasználókhoz. Az MVM ezzel együtt állítja, az alapvető célok megvalósultak, csökkenésnek indultak a gázárak. Kérdés ugyanakkor, mennyivel csökkenhettek volna még, ha nem iktatnak közbe még egy magáncéget.

MVMP fontosabb gázkereskedelmi adatai Mm3 2011 2012
Összes beszerzett gáz 552 1173
kereskedőtől 12 24
tárolóból 165 102
importból 375 1047
Összes eladott gáz 552 1173
kereskedőnek 548 1085
felhasználónak 4 88

Volt, aki furcsállta

Egyébként már önmagában az is egy érdekes kérdés, miért volt szüksége az MVMP-nek egyáltalán a Mol Energiakereskedő Zrt.-re, különösen annak tároltatási szolgáltatásaira. A két társaság ugyanis elvileg ugyanazokkal a földgáz-kereskedelmi engedélyekkel rendelkezik, vagyis bármelyikük jogosult közvetlenül tárgyalni és eljárni a tároló üzemeltetőjével. Ráadásul az MVMP a tároltatási szolgáltatásokért majdnem annyit fizet ki a Mol Energiakereskedőnek, mint amennyi haszonra szert tesz a földgáz adásvételi szerződéssel.

Túl korai feladat

Kétségtelen, az állami cégnek éppen csak ekkor indult a gázüzletága, az államtól kapott hirtelen nagy feladat az MVM-ben többeknek inkább tűnhetett tehernek, mint jól előkészített lehetőségnek, és sokan félhettek attól is, megismétlődik az orosz–ukrán gázvita, a tárolóból kölcsönvett gázt pedig villámgyorsan vissza kell majd pótolni. Állítólag sokan örültek, hogy ki tudták szervezni a dolgok egy részét, és eredménynek fogták fel, hogy nem buktak semmit az üzleten, miközben az árak megindultak lefelé.

„Ha 6 millió köbméter/nap behozatali jogunk van, ebből 4,4 millió köbméter/nap mennyiséget miért adunk át a Mol csoportnak, miért nem adjuk el a piacon?” – tette fel a kérdést az MVM egyik részvényese egy 2012-es közgyűlésen. Megjegyezte azt is, hogy azért itt valami profitnak kellene lennie.

A kereskedelmi vezérhelyettes magyarázta a helyzetet. Az MVM-et sürgette az idő, gyorsan kellett lépni, félő volt, hogy nem tudják eladni már az adott gázévben, a Mol Energiakereskedő pedig jó ajánlatot adott. Több lehetőséget megvizsgáltak, több kereskedővel tárgyaltak – állítólag az E.On is szívesen beszállt volna –, végül a Mol Energiakereskedő mellett döntöttek.

„Ez egy 100 százalékban Mol tulajdonú cég?” – hangzott a következő kérdés. A vezérhelyettes csak annyit mondott, nem, csak a fele a Mol tulajdona. A részletekbe nem ment bele.

Rejtélyes cég

Kik a Mol Energiakereskedő tulajdonosai? A helyzet az, hogy ezt igazából nem is tudjuk: a tulajdonosok többsége ugyanis offshore cég. Magát a céget egyébként már nem is teljesen így hívják, 2013 szeptembere óta MET Magyarország Energiakereskedő Zrt. a hivatalos neve.

A vállalat tulajdonosa a svájci MET Holding AG, ebben csak 40 százalékban a Mol a tulajdonos, 50 százaléka van a kajmán-szigeteki RP Explorer Liquid Fundnak, 10 százalékban pedig a svájci MET ManCo AG a tulajdonos. Az RP Explorer Liquid Fund 50 százalékos tulajdonosa a ciprusi székhelyi Westbay Holdings Ltd.

 

A cég 2007-ben még 100 százalékban a Mol tulajdonában állt, majd 2009-ben a felét megvette egy Normeston Trading Ltd. nevű belize-i cég, amely mögött a legtöbben orosz köröket sejtettek. Az orosz sajtó szerint a Normeston Trading Limited egy bizonyos Mihail Arusztamov (aki 2012-ig a Transznefty igazgatóhelyettese volt) és egy meg nem nevezett Lukoil-igazgatóhelyettes biznisze.

2012-ben aztán a Normeston kiszállt, részét megvette a kajmán-szigeteki RP Explorer Liquid Fund és a svájci ManCo. 2013-ban került a képbe közvetett tulajdonosként a ciprusi Westbay, valamint a szintén ciprusi Inather Trading Ltd., amely 10 százalékos közvetett tulajdont szerzett a cégben.

A legjobb ajánlat

Lapunk megkereste az MVM-et és a MET-et. A cégeknél többek között arról érdeklődtünk, miért, mire és mikor kötöttek szerződéseket. Az MVM azt írta, a földgáz-kereskedelem területén is transzparens módon jár el, valamennyi jogszabályi előírásnak megfelelően. Kereskedő társasága, az MVM Partner a kapacitásokat aukción keresztül, illetve pályáztatással értékesíti évek óta.

„Az MVM Partner tevékenysége kapcsán a HAG-kapacitás hatékonyabb kihasználtsága biztosított. Ez a tevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy a hazai fogyasztói gázárak folyamatosan csökkentek, ellentétben a nyugat-európai tendenciákkal. Az MVM Partner minden esetben a piacon elérhető legkedvezőbb ajánlatot fogadta el” – írták.

Válaszolt a MET is. Ők azt írták, a csoport leányvállalatai révén hét európai országban van jelen, kereskedelmi tevékenységet 10 nemzetközi gázpiacon és további hét európai kereskedési ponton (HUB) folytatja. „Eddig elért sikereink alapja a felkészült szakembereken túlmenően a piaci alapon hozott üzleti döntések voltak. Kihasználva a regionális jelenlétünkből eredő szinergiákat és üzleti kapcsolatainkat, az MVM csoporttal kötött szerződéseink minden esetben mindkét fél érdekeit szolgálták, azokat a piaci lehetőségekhez mérten kölcsönösen előnyösen kötöttük meg” – írták.

A tranzakció részleteit, a kiszivárgott szerződéseket és annak értelmezését valaki egy wordpresses weboldalra is feltöltötte, a MET válaszában erre utalva azt írta, az ott szereplő információk üzleti titoknak minősülnek. Az oldalon található következtetések szerintük nem helytállóak, „nyilvánosságra hozataluk manipulatív és rosszindulatú”, sérti cégük reputációját.

Akárcsak az MVM, a MET is hangsúlyozta, a szerződések üzleti titkokat tartalmaznak, ezáltal nem nyilvánosak, így nem áll módjukban azok tartalmáról bővebb információt szolgáltatni, azzal megsértenék a vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor szerintük szerződéseik megfelelnek a mindenkori jogszabályi követelményeknek.