Megint pert bukott egy devizahiteles

A Kúria jogegységi döntését követő első jogerős döntések között van az az ítélet, amelyet a Debreceni Ítélőtábla hozott egy csaknem 7 millió forintos devizahitel szerződés megtámadása ügyében. A Léhmann György siófoki ügyvéd által képviselt nyíregyházi házaspár úgy vett fel több milliós hitelt, hogy néhány tízezer forint saját tőkével rendelkezett csupán, az árfolyamgarancia jelentette biztosítékot nem vették igénybe.

A házaspár a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte a Nyíregyházi Törvényszéktől, ám a keresetet elutasították. Már az elsőfokú ítélet is kiemelte, hogy dokumentumok bizonyítják, hogy a házaspár számára már a szerződés megkötésekor ismertek voltak a kockázatok, hogy a svájci frank árfolyama napról napra, bármilyen irányban és mértékben változhat, ezért a törlesztőrészlet előre nem meghatározható.

A házaspár ügyvédje a perben úgy vélte, hogy az egyoldalú szerződésmódosításához a banknak nem volt joga, ám a bíróság ezt a kifogást is alaptalannak tartotta, mivel az ún. oklista a szerződés megkötésénél későbbi időpontban megalkotott szabályozásának is megfelelt. Az ítélet rögzíti, hogy a házaspárnak lehetősége volt más hiteltípus közül is választani, más devizanemű, vagy akár fix kamatozású konstrukciót is igénybe venni. Bár lehetőségük lett volna rá, nem éltek az azonnali hatályú felmondási jogukkal sem.

A másodfokú, immáron a Debreceni Ítélőtáblán január végén meghozott ítélet szerint megalapozott volt az első fokú döntés. Az Ítélőtábla indoklásában alapvetően mindenben egyetértett az első fokú határozattal. Kitért arra, hogy az ügyfeleknek egyedi szerződés kötésével lehetőségük lett volna befolyásolni, eltérni az eredeti üzletszabályzattól, ám ezt a felperesek nem tették meg, így azonban nem is vizsgálható a szerződéses feltételek tisztességtelensége, érvénytelensége, amelyre a per irányult.

Az Ítélőtábla rögzíti, hogy a szerződésben a banknak az egyoldalú módosításra okot adó körülmények mindegyikének tényleges változása tényleges hatást gyakorol a hiteldíj mértékére, azok a feleken kívül álló, objektív tényezők, befolyásolásukra a feleknek nem volt lehetőségük. A szerződéskötéskor az egyoldalú módosításra okot adó körülményeknek mind a bekövetkezése, mind annak iránya, mind annak mértéke előre nem látható, még csak nem is valószínűsíthető volt, így a módosítások mértékének ellenőrizhetősége nem kérhető számon.

A szerződésben az oklista kellőképpen részletezett volt, a szerződéskötéskor hatályos jogszabályoknak mindenben megfelelt, mivel azok csak annak rögzítését kívánták meg, hogy bármely feltétel az ügyfélre kedvezőtlenül, egyoldalúan milyen esetben módosítható. A bíróság megállapította, hogy a hátrányos módosítás csak lehetőség, a feltételek az ügyfél számára pozitív változása sincs a szerződésben kizárva.