Emma
5 °C
8 °C

Sonka, Papa és Macsek – leleplezzük a cukormaffiát

2014.02.25. 08:35
Feltérképeztük a hozzánk beérkező a szlovák cukor útját, és már az első lépéseknél tátva maradt a szánk, olyan elképesztően áfacsalásgyanús cégháló jött szembe. De az eleve bukásra szánt cégek, készpénzben eltűnő százmilliók, a semmiről nem tudó vevők és az Antióchiai Szentszék forgatagából pontosan kirajzolódott a magyar áfacsalási iparág részletes üzleti gyakorlata. Ismerkedjen meg Sonkával, a szerencsétlen strómannal, Papával, a korábban olajban utazó dúsgazdag vállalkozóval, üzlettársával, a szállítmányozó Macsekkal vagy épp Pitykével, a diplomatapapírokkal seftelő körözött bűnözővel.
  • Kíváncsiak voltunk, hogy a szlovák kristálycukor útját lehet-e követni a magyar háztartásokig.
  • Hamar egy „Sonka” becenevű, strómannak tűnő menekülő figurába botlottunk, és az ő gyanúsan áfacsaló, lassan bedőlő Confucius Kft.-jébe.
  • De egy "Papának" nevezett forma lehet a főcsibész, "Macsek" nevű bizalmasával, aki a szállítást végzi egy egész céghálónak.
  • A strómanok milliárdokat lapátoltak ki a cégeikből készpénzben, de nem maguknak.
  • Bizonyos Antióchiai Szentszék diplomáciai védelme alatt ment az üzletelés.
  • A NAV töketlenekedik. Pedig országos szinten százmilliárdokat lophatnak el tőlünk a hasonló áfacsalók, ami már nagyon sok pénz.
  • A cikkben cégnevek is lesznek számokkal, számlakivonatokkal. Ön pedig egy dolgot utál: ezt. Ne rettenjen meg, nagyon igyekszünk érthetőek maradni. Az alapvetően szomorú történet pedig csordultig lesz szórakoztató részletekkel.

Ha tényleg szinte minden, a boltokban látható cukor után elfelejtik befizetni az áfát, akkor annak a fele se tréfa. Az okozott károkat nehéz megbecsülni, nyilván ez is beleszámít a Horváth Andrásék által egyelőre hiába felhozott ezermilliárdos adócsalás-sorozatba. De az olyan, nehezebben mérhető károkat sem érdemes kihagyni, hogy népes maffiahálózatok alakulnak ki ilyesmire, vagy hogy az éveken át lényegében eltűrt csalások közelében könnyebben intézményesül a korrupció is.

A legutóbb egy boltban vett olcsó kilós kristálycukor eredetét visszanézve találtunk milliárdos furcsaságokat, könnyen jött motorokat, vitorlásokat és könnyen felejtő könyvelőket. Az érintetteket egyébként pár héttel később a NAV is lekapcsolta, a vád szerinti 3,5 milliárd forint elcsalása miatt alighanem hamar búcsút inthetünk a Sovereign márkának.

Hasonlóan izgalmas történetre számítottunk, ha fordítva, a szlovák cukor nagy magyar vevői felől vágunk bele a kalandba. De azt nem is sejtettük, hogy a végén a zavaros magyar cukorkereskedelem részletes üzleti modellje és teljes napi gyakorlata fog kirajzolódni.

Milliárdos cég menedzsere egy panelből

Szlovák cukorforgalmazót nem nehéz találni, a nagyobb magyar vevőiket nehezebb, de nem lehetetlen. Közülük is szembeötlő vállalat a Confucius Kft.: a Céginfo adatai szerint az egyfős cég elmúlt években azt a bravúrt hozta össze, hogy egy rákospalotai lakótelepi lakásból sikerült 1,2 milliárd forintos cukorforgalmat bonyolítania.

5579928 cc0cfa498fb41f4ff1b01b25faad2dd0 wm

Sajnos, a tulajdonos-ügyvezető J. János öröme nem lehet teljes, mivel tavaly ehhez képest alig volt 20 milliós nyeresége, és a NAV is gyakorlatilag folyamatosan végrehajtásokkal zaklatja. Annál is inkább szomorkodhat, mert két másik magyar cégénél is százmilliók felől érdeklődik az adóhatóság. 

Valószínűleg nem is hiába kérdezősködnének a NAV-osok, hiszen egy Szlovákiából cukrot importáló vállalatnak viszonylag sok áfát kéne fizetnie. A szlovákok az exportra szánt teremékeket ugyanis áfa nélkül adják el, mivel ilyenkor a célország áfáját kell rátenni a termékre, amit utána az importáló vállalatnak, itt a Confuciusnak külön be kell fizetnie a költségvetésbe. J. János Confucius Kft.-je viszont gyakorlatilag nem fizetett áfát.  

A Confucius egyik időszakos főkönyvi kivonata. Az előzetesen felszámított áfa és a fizetendő áfa szinte pont ugyanannyi, így a cégnek papíron nem kell külön áfát befizetnie a költségvetésbe. Ami egy importáló vállalatnál nehezen magyarázható.
A Confucius egyik időszakos főkönyvi kivonata. Az előzetesen felszámított áfa és a fizetendő áfa szinte pont ugyanannyi, így a cégnek papíron nem kell külön áfát befizetnie a költségvetésbe. Ami egy importáló vállalatnál nehezen magyarázható.

A Confocius Kft. mindezek mellett tele van logikátlan üzleti döntésekkel. Nehezen érthető például, hogy miért vesz meg valaki több száz tonna cukrot úgy, hogy egy ismeretlen részét változatlanul továbbadja a rendszeres szállítmányozócégének, a Majer-Cargónak. A szállítmányozó elvileg azért kap pénzt, hogy elvigye az árut A pontból B-be. Ha a szállítmányozó meg is akarná venni a cukrot, akkor a normális üzleti logika szerint megvenné maga a szlovákoktól, itt mégsem ez történik.

Ráadásul Confucius egy olyan keretszerződéssel adja el a cukrot, amin az árat a mennyiséget, és az időtartamot is elfelejti rögzíteni. Életszerűtlen kamuszerződésnek tűnik így az egész. Alábbi képen figyeljük meg, hogy nagyjából az egyetlen konkrétum a szerződésben, hogy Confucius az áfát is magára vállalta, pedig tudjuk, hogy azt lényegében nem fizet.

adasvetel

A Confuciust elvileg vezető J. János lehetséges kapcsolatait megkérdezve szintén nem épp a milliárdos cég menedzserének képe rajzolódik ki. Kiderül, hogy a beceneve „Sonka”, ami a nagydarab embernél találó lehet, de némileg talán túlzó is, hiszen ismerősei szerint nagyjából ahhoz is szegény, hogy éhen haljon. Úgy tudjuk, hogy most Szlovákiában bujkál a körözés elől, ha lett volna bármi pénze, messzebbre szaladt volna. Azt is hallottuk róla, hogy üzleti ügyekben egyébként sem őt érdemes kérdeznünk, mert biztosan nem ő volt a döntéshozó.

Papa Guilio, az olajos nagymenő  

Sonka állítólag havi pár tízezer forintért F. "Papa" Gyulának dolgozott évek óta. Ez a Papa egyébként a Confucius egyik legnagyobb kereskedelmi partnere is. 

Papa nagy ember lehet, mert a legtöbb vele kapcsolatban álló figura még azt is félt elmondani, hogy egyáltalán ismeri-e. A bátrabb volt üzleti partnerei szerint tucatnyi, nem a nevén lévő cég nevében hoz döntéseket, szoros bizalmasával, M. „Macsek” Jánossal, a már korábban említett Majer-Cargo valódi vezetőjével.

Ügyes szervező, de túl jóhiszemű

F. „Papa” Gyula neve sokaknak ismerős lehet a kilencvenes évek egyik nagyobb olajbizniszes peréből (Bod [2005]: Olajozott ügyek, ÉS). Ő volt az, aki 1996-ban a battai finomítóból hamis vonatpapírokkal és hamis személyi igazolványokkal eltérített egy Ausztriába tartó, félmillió liter benzint szállító tehervonatot. Ezt éjjel a sarkadi cukorgyár általa bérelt félreeső tehervágányaira vitette, gyorsan átszivattyúztatta és 24 óra alatt alatt szét is osztotta dél-alföldi vállalkozók benzinkútjaira.

A perben elsőrendű vádlott volt: elegáns, megnyerő és hatékony főszervezőnek írták le a szállítóleveleket "Guilio" néven szignózó, korábbi versenytáncos Papát. Ő azzal védekezett, hogy ez igaz, de jóhiszeműen lépett fel egy fővárosi cég megbízottjaként és őt is átverték. Végül 9 évnyi, fordulatokkal teli pereskedés után a gyulai bíróság bizonyíték hiányában mind a 11 vádlottat felmentette.

Papának és Macseknek erős a kapcsolata Confucius Kft.-vel, ugyanis ők a cég fő vevői, és gyakorlatilag haszonélvezői is. A trükkös cukorbeszerzés tehát a következőképp néz ki egy általánosabb esetben: Confucius áthozza a határon a cukrot, majd eladja Magyarországon, és az itthon kapott pénz után elfelejti az áfát befizetni. A vevő Papa vagy Macsek egyik közeli cége, jóhiszeműen azt hiheti, hogy áfásan vette meg. A Papa-Macsek duó cégének így visszaigényelendő áfája keletkezik, amit vissza is kérnek.

A következő lépésben a cukrot továbbadják a végfelhasználónak, ami által Papáéknak befizetendő áfájuk is keletkezik. Az egyik oldalon visszaigényelendő, a másikon befizetendő, vagyis ki van ütve az áfa, ők tiszták. Pedig az ő visszaigényelendő áfájukat soha senki nem fizette be, ezen van a nyereség. Confuciusnak kellett volna befizetnie az importja után az áfát amikor belföldön eladja, ezért a vezetőjét, az először megismert Sonkát viszont beláthatóan jó pár évre lecsukják.

Mennyi az annyi? Mennyit lehet ezzel nyerni?

Ha meg akarjuk érteni, hogy mekkora nyereség keletkezik, tegyük fel azt például, hogy a szlovák cég 180 Ft/kg áron adja a cukrot áfa nélkül. Azért áfa nélkül, mert ez a szlovák cégnek export, ami az EU-ban áfamentes. Ilyenkor a magyar cégnek kell rátennie a magyar áfát, amikor eladja a megvett cukrot, és utána azt majd befizetnie a költségvetésbe. Viszont itthon nem lehet eladni a cukor kilóját 172 forintnál drágábban. Ez nagyjából a legmagasabb a nettó, amennyiért a kiskereskedők megveszik. A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet az eredetileg 8 forinttal drágábban behozott cukrot ennyiért eladni úgy, hogy azon nyereség legyen? 

Ha ugyanis mi vesszük 180 Ft/kg-os áron cukrot, és eladjuk 172 Ft/kg-ért, akkor 8 forint mínuszt termelünk minden kilogrammon. Egy kamion 24 tonnát bír, vagyis van kamiononként majdnem lenne 200 ezer forint kárunk. Ellenben, ha a 172 forintra rátesszük az áfát, akkor 218 forintos bruttó ár jön ki. A trükk ott van, hogy az eladásnál a zsebünkbe került áfát, ami az államnak járna, nem fizetjük be. Így pedig már bizony komoly nyereséget lehet az ügyleten elérni: ha 218-as bruttó eladási árból levonjuk a beszerzés árát, a 180 forintot, akkor 38 forint hasznunk lesz kilónként. Ha ezt felszorozzuk egy 24 tonnára máris nyertünk kamiononként 912 ezer forintot. Amiből levonjuk a szállítási díjat, durván 150-200 ezret, és megvan a kamiononkénti hétszázezres tiszta nyereség - közben persze az áfát lenyúltuk.

Ha óvatosan becsülve heti 30 teherautóval számolunk, az több mint egymilliárd forintos éves haszon. A Confuciusnál a napi 10-15 teherautó se volt ritka. Idén már némileg alacsonyabbak az árak, de az arányok hasonlóak.

Annak a cégnek, amelyik ténylegesen importálja a cukrot, persze be kéne fizetnie az áfatartalmat adóként. Ezért aki különösebben ravasznak nem mondható módon adót akar csalni, az egy bukásra szánt céget tesz ebbe pozícióba, elveszi tőle az árut beszerzési áron, és majd ő jóhiszeműen eladja abban a hitben, hogy az említett 180 forinton már volt áfa, és a többi az ő haszna.

Persze, ha a csalás papíron is a fentiek szerint menne, akkor hónapok alatt  jól dokumentáltan őrületes haszon keletkezne valamelyik szereplőnél, ami okkal lenne hamar igen gyanús kis élelmiszerpari kereskedőcégeknél.

Ezért a valóságban nem is így csinálják, hanem készpénzben kivesznek mindent a cégekből. Mellé pedig utólag legyártják egymás közt a számlákat úgy, hogy senkinek ne legyen papíron nagy haszna. És persze kellően szövevényes legyen ahhoz, hogy a NAV különböző területi hatóságai egymástól párhuzamosan évekig elcsámcsoghassanak rajta. Ha valamelyik céget mégis elkapják akkor úgyis csak egy stróman bukhat, aki általában azt se tudja, hogy hogy hívták a cégét.

Papíron szövevényes

A számláik alapján a körbe tartozik még a Confuciushoz hasonló forgalmú Ion-Job Trade Kft., az alapítás utáni négy hónap alatt 1,6 milliárdos forgalmon 200 millió veszteséget összehozó Donna Laruzzo Kft., a Majercsák és Fia Kft., az indokolatlanul beiktatott szlovák kereskedőcégek közül a teljesség igénye nélkül a Choko-Choko sro., Transbob sro., Sweethome Color sro., Dukovla sro..Az érintett cégek jelentős része tavaly már nem adott le beszámolót.

Jó tudni még, hogy a botcsinálta stróman cégvezetők jellemzően nem túl felkészültek számvitelből vagy a büntetőjogi szabályokból. Néhányan talán nem is tudták, hogy van forgalma a cégüknek, de olyanról is meséltek, aki elhitte, hogy pár tízmilliós adóhiánynál még nem lehet baja, ha azzal védekezik, hogy más intézte helyette az ügyeket.

A stróman persze nem láthatja, hogy mennyi pénz folyik át a cége számláján, mert esetleg elcsábulna pár százmilliótól. Ezért kell egy másik, megbízhatóbb készpénzszállító stróman vagy rokon, aki segít befizetni a cukorgyárnak a vételárat, és letakarítani a számlát, amikor bejön a pénz.

Azonnal letakarítják a számlát és készpénzben elviszik valahova, de ez már utólag követhetetlen.
Azonnal letakarítják a számlát és készpénzben elviszik valahova, de ez már utólag követhetetlen.
A pénzmozgás a gyakorlatban a következőképp néz ki. Először is a legtöbb Confucius-szerű stróman cég azonos bankot használ az szlovák vagy cseh eladóval. Budapesthez Komárom van a legközelebb, így a kifizetést ott lehet a leggyorsabban teljesíteni.  Az elmondások szerint az iparágban ez a bevett gyakorlat. 
 
Nézzük meg ezt a Majer-Cargo másik igen jelentős megbízója, az Ion-Job Trade Kft. esetében, egy volt munkatárs leírása alapján (az Ion-Job egy az egyben ugyanazt csinálta, mint a Confucius, de történetesen csak az ő bankszámlakivonataikat sikerült ilyen részletesen megszereznünk):
 
Tehát a szereplők: Szlovák cukorgyár, Ion-Job (ami tehát ugyanolyan bukó strómancég, mint a Confucius), a szállítást végző Majer-Cargo, és a végfelhasználó.
  1. "Megbízható" László (a nagyfőnök keresztfia) elindul a főnöktől kapott készpénzzel cukrot venni Komáromba, ahol találkozik „Ebbőlbajlesz” Csaba stróman cégtulajdonossal. 
  2. A határon átváltják a pénzt, hiszen a szlovák partner számára euróban kell kifizetni a cukrot.
  3. Ebbőlbajlesz Csaba bemegy a bankba, ahol a szlovák cukoreladó is vezeti a számláját, és befizeti az áru áfa nélküli (mivel ez a szlovák cégnek export) ellenértékét.
  4. Közben a kamion már az eladó udvarán megrakva áll, de addig nem léphet ki, amíg a pénz meg nem érkezik a számlára. A rengeteg eltűnő magyar cég miatt ugyanis kevéssé bíznak már a magyarok halasztott fizetésében.
  5. A szállítmányozó Majer-Cargo elviszi az árut a valódi vevőhöz, például egy édesipari céghez. Ott akkor pakolnak le, ha a vevő utalással teljesített.
  6. A magyar vevő már a szállítmányozó Majer-Cargónak fizet, aki a pénzt továbbutalja a stróman Ion Job Trade-nek. Azért a Majer-Cargónak fizet, mert valójában vele kötött szerződést. Papíron majd később elintézik, hogy az Ion-Job előtte eladta az árut a Majer-Cargónak.
  7. Megbízható László elmegy Győrbe, ahol Ebbőlbajlesz Csaba lakik. Utóbbi felveszi a pénzt a magyar bankban, majd átadja Megbízható Lászlónak, aki ismeretlen helyre viszi azt.
  8. A könyvelés később részben Szlovákiában, részben nálunk megy. A szükséges össze-vissza számlákat egyszerűen legyártják az erre célra tartott két laptoppal.

+1 Vegyük észre, hogy a nagyfőnök cége lehet, hogy meg se jelenik az egészben, sokszor nem is ő adja el a cukrot, hiszen neki így a legbiztonságosabb. Nem valóságtól elrugaszkodott ötlet viszont, hogy a készpénzt végül neki viszik. Persze azért nem egyszer saját céggel adja el a holmit, olyankor nem kell stróman, csak lepapírozás. A Papa nevén lévő cégekből a Tó-Gó és az Extra Business is beszállt gyakran az üzletbe. De ott is tetten érhető a kapcsolat, hogy Papa néha barátainak is ad számlát a strómancégei nevén. 

A Szentszék nevében

És itt jön a képbe egy egészen szürreálisnak tűnő mellékszál, az Antióchiai Szentszék. F. „Papa” Gyulát ugyanis sokan csak az Antióchiai Szentszék (Holy See of Antioch) magyarországi diplomatájaként ismerik. Ehhez állítólag vannak meggyőznek tűnő papírjai is, de a legtöbbeknek Papa diplomata-rendszámos autója is elég hitelességet sugároz.    

Ez azért fontos, mert az iparágban utazóknál ugyanis óriási előny, ha diplomáciai mentességet vagy legalább a látszatát adó rendszámmal és papírokkal közlekedhet a vállalkozó. Nem állítják meg a rendőrök, ritkán kötözködnek a határőrök, biztonságosan lehet ilyen kocsival százmilliókat vagy strómanokat fuvarozni, kábítószert, cigarettát vagy egyebeket csempészni. Ezért komoly ára is van a papíroknak a feketepiacon. 

Az Antióchiai Szentszéket a Külügyminisztérium és a Google sem is ismeri önálló diplomáciai entitásként. Volt viszont a Szentszéknek egy 10 négyzetméteres irodája Budapesten, a Soroksári úton, Papa nevén. Ide rendszeresen diplomáciai mentességet jelző rendszámos autókkal jöttek Papáék. Ezt az ottani üzemeltetőknek is a Szentszékkel indokolták, állításuk szerint ez egy Magyarország által elismert terület Törökország és Szíria határán. Macsek egyébként a Facebookján is a „Holly-See”-t jelölte meg munkahelyeként.

Pitykétől vette

Papa a közelmúltban hírhedté vált, a NAV egyik alezredesét is megvesztegető F. "Pityke" Attilától vette az Antióchia Szentszék tisztségét és diplomatának tűnő papírjait - mondta az utóbbit jobban ismerő forrásunk. A Lechner Ödön fasor méregdrága Duna-parti háztömbjeiben voltak szomszédok, mint ahogy cukorban utazók jelentős része, onnan az ismeretség.

Pityke egy ideje szökésben van, mivel elítélték emberölés kísérlete miatt, és milliárdos áfacsalással is gyanúsítják, szóval amúgy is nehezebben tudná használni. Persze azért sajnálni sem kell az öreget, vígan száguldozik a Porsche Panamerajával Floridában, de az elmúlt hónapokban többször is simán hazajött ügyeket intézni - magyarázza nevetve a forrás. Az a hír járja egyébként, hogy a cikkünk megjelenésekor is itthon van már egy ideje.

Az áfacsalással érintett cukor java azonban nem a hipermarketek polcain köt ki, hanem nagyobb ipari felhasználóknál, édesipari termékgyártóknál, konzervgyárakban, esetleg kevésbé finnyás borászoknál. 

A belső számlák alapján a Majer-Cargo a legtöbb cukrot 2012-ben Kaposvárra vihette, ahol két felvevő cég jöhet számításba. Mivel a Magyar Cukor Zrt. 2012-ben Kaposvárra gyakorlatilag nem szállíttatott vásárolt cukrot, a Magyar Cukor Manufaktúrához kerülhettek az áruk. Ők soha nem is hallottak Macsekékról, persze a jó ég tudja, hogy végül milyen cégnevek kerülhettek ő számláikra. A hivatalos válaszuk egyébként a következő:

Az 1. Magyar Cukor Manufaktúra Kft. a Majer-Cargo Kft.-vel semmilyen üzleti kapcsolatban nem volt. Tőlük cukrot nem vásároltunk. Tekintve hogy a csomagoló tevékenységünk mellett nagykereskedelemmel is foglalkozunk, több cukor beszállítóval is kapcsolatban vagyunk. Beszállítóinkat gondosan ellenőrizzük, ám az ő beszállítóik ellenőrzése már nem képezi feladatunkat és nagyrészt lehetetlen is. Az 1. Magyar Cukor Manufaktúra Kft. 15 éve legálisan működő több mint 50 főt foglalkoztató vállalkozás.

De Macsekék nagyon sokat szállítottak a kecskeméti Tomker Kft.-nek is, ők tavaly is igen aktívak voltak. Megkerestük a Tomkert is a hivatalos elérhetőségükön, tőlük nem jött semmi válasz.

Megkerestem Papát is, aki a mondandóm kezdetén rávágta, hogy mindez „marhaság”, és hogy „hogy gondolom, hogy ilyenekkel felhívom”. Majd megkérdezte még egyszer a nevemet, és hogy pontosan honnan hívom, majd lecsapta telefont. Macseket már hiába kerestem többször is, nem vette fel.  

Így kerül az asztalunkra

Ha végig vissza akarjuk fejteni, hogy a gyártótól hogy kerül a magyar kiskereskedelembe az áfacsalt szlovák cukor, akkor még hátravan egy lépés. A kereskedők 50 kilós vagy még nagyobb zsákokban hozzák át a cukrot, ezt még át kell csomagolni 1 kilós kiszerelésre, olyan elnevezéssel, amit az adott cég elvár.

A csoport egyik volt munkatársa szerint a törökbálinti CBA-központban nem számít az elnevezés, csak legyen rajta magyar felirat is, a multik viszont ragaszkodnak bizonyos márkanevekhez. Egy csomagolóüzemet 20 millióból létre lehet hozni, vagyis nagyjából 30 kamion áruból. Ez azt jelenti, hogy egy hét alatt megvan rá a pénz, ezért sokan szakosodnak csomagolásra is. Mindenesetre simán lehet, hogy ugyanabból a kamionnyi cukorból végül háromféle márkájú kristálycukor kerül a polcokra.

Valahogy sikerül kijátszani az éber kiskereskedőket

Megkérdeztünk néhány kiskereskedőt is, hogy mennyire ellenőrzik a cukraik eredetét, és mindenhol azt a választ kaptuk, hogy nagyon. A CBA-nál nem tudnak arról, hogy valaha áfacsalt termékük lett volna, és mindig megnézik az áru utolsó kísérő dokumentumait. Viszont érthetetlen módon azt még fontosnak tartották kiemelni, hogy csak magyar kereskedőtől vesznek szlovák cukrot. A Tesco legutóbb azt mondta, hogy rendszeresen átnézik a szállítóik elérhető adatait, a Lidl is elmondta, hogy ellenőrzi a beszállítóit, a Penny Market nem is válaszolt.

Még egy kínzó téma maradt hátra: hogy lehet, hogy engem két nap késés miatt azonnal elmeszel a NAV, milliárdokkal gyanúsan seftelő alakokat pedig nem háborgat? Igaza van Horváth Andráséknak, és direkt hagyják őket csalni?

Nos, utóbbira eredményes vizsgálóbizottság híján semmilyen bizonyíték nincs. A fent tárgyalt cégháló ellen legalább 6 bejelentésről tudni, de a bejelentők több lényegi problémára panaszkodtak, amit finoman szólva úgy lehetne összefoglalni, hogy komoly humántőke hiány lehet az adóhatóságunknál.

Az adott ügyek részletei nélkül olyanokra érdemes itt gondolni, hogy "nem érti, amit mondok", "valahol porosodhat az egész, végül soha nem hívtak vissza", "olyan 22 éves kezdőt küldenek dörzsölt rókákra, aki a nevét nem meri aláírni" vagy hogy "ugyanaz az ügy, de párhuzamosan nyomoznak Győrben, Miskolcon, Fehérváron és Budapesten". Ha ezeket meg tudná oldani a NAV, már sokkal előrébb járnánk. Az adóhatóság IT-megoldásokat ígér, de ezek alapvetően vezetési-szervezési problémák.

Azt sem árt észben tartani, hogy nem a cukoripar a bűnös, hanem egyrészt a világ legmagasabb áfája a világ legerősebb áfacsalási ösztönzőjét jelenti. Másrészt, ha ez párosul egy legalábbis lassú adóhatósággal, akkor hiába számolnánk fel irtózatos erőfeszítések árán a cukros csalásokat, az étolajosokat, netán a számtech svindliket is, a csalók pillanatok alatt átpártolnak hasonló termékkörökre. Állítólag 2014-ben a cukornál már a repceolaj, az állateledel és az UHT tej is sokkal menőbb.