Friderika
10 °C
17 °C

Eljött a közműcégek fekete napja

2014.02.26. 08:00
Úgy látszik, nem tudjuk annyira csökkenteni a rezsit, hogy az energiaszolgáltatók ne legyenek nyereségesek, mondta Lázár János államtitkár. Ezért szerdára kormányülést hívtak össze az ügyben. Rogán Antal a társadalmi rezsibrainstoarmingról összeírt néhány ötletet, amivel végleg el lehetne venni az energiacégek kedvét hazai befektetéseiktől. Azt is lebontanák, amit egykor ők maguk húztak fel, csak hogy most újraépíthessenek mindent.

„Az emberek véleménye szerint a fogyasztáson felül vannak olyan tételek a számlákban és a díjakban, amelyekkel a szolgáltatók újabb bőrt próbálnak lehúzni a magyar családokról. Ezeket pedig meg kell szüntetni"

- összegezte Rogán Antal a rezsifórumok résztvevőinek gondolatait. A Fidesz frakcióvezetője bejelentette, egyebek mellett azt javasolja a kormánynak, hogy szűnjön meg, vagy csökkenjen a rezsi alapdíja, a mérőórákon jelzett fogyasztás és a számlázás pedig kerüljön szinkronba. "Fájni fog a szolgáltatóknak, de azt gondoljuk, itt az ideje, hogy a lehúzásokat megszüntessük” - mondta.

Ők vezették be

A Rogán által említett lehúzásokkal kapcsolatban már sokan sokfelé háborogtak, piacon, orvosi rendelőkben, kocsmai asztaloknál, pártgyűlések pódiumain: miért ilyen drága minden, milyen alapon kérnek a cégek az emberektől a fogyasztáson felül egyéb díjakat, például alapdíjat? A háborgókat azonban sokáig még az Orbán-kormány politikusai is érvekkel próbálták meggyőzni. Ha másért nem, hát azért, mert éppen ők vezették be a rendszert még 1999 márciusában.

Matolcsy Györgyöt például ritkán idézik meggyőző forrásként energiapolitikai kérdésekben, pedig 2002 februárjában gazdasági miniszterként éppen ő hűtötte le szakmai magyarázattal a gáz alapdíja miatt dohogó szocialista képviselőtársát.

Rámutatott: az alapdíjat a fogyasztónak azért kell fizetnie, mert a szolgáltató állandó költségei jelentősek, teljesen mindegy, hogy valaki mennyit fogyaszt, a hatalmas infrastruktúrát fenn kell tartani. Hálózatellenőrzés, karbantartás, vezetékszivárgás, mérőcsere stb. - egy sor dolog, ami a gáz árán kívül anyagi terhet jelent pusztán azért, mert a rendszer részei vagyunk.

A díjszabást az energiahivatal állapítja meg, a szolgáltató annyit szed be, amennyit engednek neki. Ugyan jogi lehetősége erre meglenne, sejthetjük, hogy egy forinttal sem számláz kevesebbet, de ha trükközni próbálna, a hivatal lecsapna rá, ez a dolga, ezért fizetjük.

Matolcsy annak idején beszélt arról is, hogy a gázdíjat az árszabályozó hőértéken állapítja meg, mivel a földgáznak ez a fizikai tulajdonsága fejezi ki legjobban a gáz használati értékét. A földgáz hőértékének mérése azonban költséges, lényegesen olcsóbb az elfogyasztott földgáz térfogatának megállapítása.

Az elszámolás alapja a gázmérőn leolvasott köbméterben szereplő érték, amelyet a gázszolgáltató jogosult gáztechnikai normál m3-re vagy referencia körülményeknek értelmezett m3-re átszámítani. A gáztechnikai normál állapotra való átszámítás miatt a gázmérőn leolvasott és a számlán szereplő fogyasztás m3-ben kifejezett mennyisége egymástól eltérhet. Úgy vélem, fontos bemutatni a fogyasztóknak, hogy a gázszámla kiállítása a jogszabályokkal összhangban korrekt módon történik

- magyarázta tehát az első Orbán kormány minisztere 2002-ben értetlenkedő képviselőtársának. A mérőóra cseréje szintén szigorúan szabályozott dolog, bizonyos esetekben - például a gázszolgáltatásban - nem a fogyasztó tulajdona, hanem a társaságé, éppen ezért ők intézik a cserét, míg például a vizeseknél egyes esetekben az óra is a fogyasztóhoz tartozik, ott neki kell a zsebébe nyúlnia, ha hitelesíteni kell.

Mennyi megtakarítást hozna?

Rogán úgy számolt, az általa javasolt intézkedések - az alapdíj csökkentése, mérőórák cseréjének ingyenessé tétele, a számlák további szabályozása, a bekötési, bekapcsolási díjak és fejlesztési hozzájárulások felülvizsgálata  - nagyjából 100 ezer forint megtakarítást hoznának egy-egy családnak évente.

Ez az összeg a részletek ismerete nélkül is kissé túlzónak tűnik, főleg mivel az általa felsoroltak közül a mindenkit érintő tétel egyedül az alapdíj, ami ha a vízzel, gázzal, villannyal számolunk is legfeljebb 20 ezer forint alatt jön ki évente, a százezer körüli összeg inkább a távhősöknél jöhetne szóba.

Az áramnál ugyanis a lakosságra vonatkozó alapdíj évi 1536, gáznál 9870 forint a 20 köbméter/óránál kisebb gázmérősöknél. A távhőszektorban az alapdíj nem egységes, és magasabb, akár a számla 40 százalékát is kiteheti, ez valóban, mint ahogyan Rogán említette, 57-84 ezer forint is lehet, a Főtávnál például légköbméterenként kicsit több, mint 400 forintot kell fizetni évente.

A távhősök árcsökkentésénél viszont nagyrészt nem a külföldi cégek zsebére megy a játék, hanem az állam egyik zsebéből pakol pénzt a másikba. A cégek jelentős része önkormányzati tulajdon, és már jó ideje különböző keresztfinanszírozásokon keresztül működik a rendszer, az áramfogyasztók, az adófizetők többet fizetnek azért, hogy a távhősök rezsije ne ugorjon meg.

Nem lehet eleget csökkenteni

A kormány belengetett intézkedései egyébként az energiaszektornak ismét a nagy infrastruktúrával bíró részét terhelné, azokat a cégeket, akik kezében a hálózati elemek vannak, és akik nem tudják áthelyezni tevékenységüket pillanatok alatt egy másik országba. Őket terhelte a közműadó, a rendszerhasználati díjak lefaragása, és az a szabály is, amely megtiltotta, hogy egyes költségeiket az árban érvényesítsék. (Noha jóval nagyobb proft landol például az energiakereskedőknél, velük nem harcol olyan nagy átéléssel a kormány, különösebb veszteségek nélkül kivonulnának.)

Áram kb. 5,1 millió háztartásnál van, vezetékes gáz 3,4 millió háztartásnál, ha csak ezeken a helyeken eltörölnék az alapdíjat, az érintett cégek 40-50 milliárdot buknának évente. A kormány visszatérő állítása, hogy ezeket a cégeket a kilencvenes években nagy hiba volt a külföldieknek olcsón eladni, a multik azóta túl sokat keresnek rajtunk. A cégekről és a privatizációról részletesen a cikk végén olvashat.

 

Most kimondott cél, hogy a szabályozáson keresztül ellehetetlenítsék a cégek üzleti működését és eladásra kényszerítsék őket. Németh Lászlóné korábban már előrehaladott tárgyalásokról beszélt több energiacéggel, utóbb azonban úgy tűnt a vállalatok kivárnak. Legalább a választásokig.

Ez már szinte huszonöt

Igazság szerint a 25-30 százalékos csökkentés már lassan meg is van, hiszen 2013 január elsején 10 százalékkal csökkentették a távhő, áram és gáz árát, majd július 1-től a víz, szemétszállítás, PB-gáz, kéményseprés, szippantás árát. November 1-től aztán újabb 11,1 százalékos áram-, távhő-, gázárcsökkentés jött, majd 2014 április 1-től újabb 6,5 százalékkal csökken a lakossági gáz ára, szeptember 1-től 5,7 százalékkal az áram ára, október 1-től 3,3 százalékkal a távhő ára.

Lázár János a Miniszterelnökséget vezető államtitkár február 23-án Székkutason jelentette be, hogy a kormány szerdai ülésén tárgyalja, hogyan lehet valóban nonprofittá tenni a közműszolgáltatásokat

„Úgy látszik, nem tudjuk annyival csökkenteni a rezsit, hogy ne legyenek nyereségesek az energiaszolgáltatók” – fogalmazott Lázár, aki már 2013-mas adatokra utalt, noha a cégek beszámolóikat még nem tették közzé. A politikus szerint 25-30 százalékos tartós rezsicsökkentés hozhat érezhető eredményeket a lakosság számára.

Nagyobb dolgokra készülnek

Rogán ötleteit a nonprofit közműtörvény részeként mutatta be, ugyanakkor sejthető, hogy nem javaslatai alkotják majd az új törvény magját. A közműszolgáltatások nonprofittá alakításának gondolata nem egy rezsifórum ötletviharából került elő, hanem a kormány régi, nagyívű terve, már 2012-ben bedobták. Orbán Viktor miniszterelnök akkor egy nagyköveti értekezleten arról beszélt, nagy vitára számít Brüsszellel amiatt, hogy nonprofittá alakítaná a kormány a "rezsiszolgáltatásokat".

Később időről időre elővették, próbálgatták a témát: Rogán Antal tavaly szeptemberben azt mondta, egy olyan törvényt kelene alkotni, amelyik a közműszolgáltatásokat Magyarországon "egy rendszerbe fogja". A javaslat beadását először az őszi ülésszakra ígérték, azonban ez elcsúszott, a legutóbbi verzió szerint a választások előtt ismertetik a tervet, ha pedig győz a Fidesz, a választások után elfogadják.

Hogy lehet ebből nonprofit szektor?

Jelenleg a kommunikációban még abban is teljes zavar van, hogy pontosan melyik része lenne a szektornak nonprofit. Leggyakrabban rezsiszolgáltatókról beszélnek, de ilyenkor feltehetőleg az elosztó cégekre, az infrastruktúrát fenntartó hálózati engedélyesre gondolnak, és nem a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatóra. (Az uniós szétválasztási szabályok értelmében ezek valójában külön cégek, legalábbis az áram és gázszolgáltatásban.)

Ez már csak azért is valószínű, mert a most bejelentett intézkedések szinte mind ezeket az elosztócégeket terhelik, ráadásul az egyetemes szolgáltatók egyébként is évek óta veszteségesek, nem lenne tőlük mit elvenni.

 

A nonprofit közműszektor megvalósításának nagyjából egy lehetséges útja van. Szabályozással ellehetetlenítik a külföldi kézben lévő elosztócégek üzleti alapú működését, a multik pedig eladják a magyar államnak a vállalatukat. A magyar állam hitelből vásárol tízmilliárdokért, majd miközben az adónkból törleszti a felvett hitelt, nyereség nélkül üzemelteti tovább a cégeket.

Az államivá tett cégek az időnként szükségszerűvé váló áremeléseket így sem úszhatják meg: vagy árat emelnek, vagy benyelik a veszteségeket, további milliárdokat költve erre az adónkból. Ráadásul a beruházásokhoz szükséges tőke költségét mindenképpen ki kellene tudnia termelni az energiapiaci tevékenységnek, enélkül összeomlik a rendszer.

Az energetika egy rendkívül tőkeintenzív iparág, ahol csak hosszú távon térülnek meg a projektek, nem csoda, ha most - persze Paksot leszámítva - nem nagyon tervez senki semmit Magyarországon: 2012-ben több mint felére estek vissza az energetikai beruházások, 2013-ban további 25 százalékkal csökkentek. Erősen kérdéses, hogy a folyamatot az erősödő állami szerepvállalás vissza tudja-e fordítani.

Magára marad az állam

Persze nem kizárt, hogy az állam a vásárlás után félreteszi a nonprofit energiaszolgáltatás gondolatát és egyszerűen profi, üzletszerű működésbe kezd, mint tették azt a korábbi külföldi tulajdonosok, és mint teszik azt sikeres nyugat-európai állami energiavállalatok. Sőt, kihasználja, hogy a játékban nem csak ő a legnagyobb, sőt egyetlen játékos, hanem még a szabályokat is ő írja.

Ez a kombináció nem túl elegáns, de tulajdonosi szempontból mindig vonzó, hiszen a haszon garantált. Gondoljunk bele, Orbánék 2012-ben már javában nonprofit energiaszektor mellett kardoskodtak, amikor a hazai árampiacot uraló állami óriáscég, az MVM 2012-ben ötven éve nem látott, közel száz milliárdos adózás előtti eredménnyel zárt.

Melyik cégekről van szó?

Gázcégek

Az 1995-ös privatizációval eladták a gázszolgáltatókat: a Ddgázban, a Főgázban és a Kögázban német, a Dégázban és az Égázban francia tulajdonos jelent meg, a Tigázt olasz pályázó nyerte. A GDF Suez kezében lévő Égáz-Dégáz Magyarország hat megyéjében - Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye, valamint Veszprém megye két települése - végez földgázelosztási tevékenységet. A Dél-dunántúli gázszolgáltató (Ddgáz) 1993-ban alakult részvénytársasággá, majd 1996-ban privatizálták. A társaság többségi tulajdonát a Ruhrgas vette meg, fő részvényese az E.On.

Mára szintén az E.On a fő tulajdonosa a Kögáznak is. A céget 1995. decemberben a Bayernwerk konzorcium vásárolta meg, a részvények 40 százaléka önkormányzati, 10 százaléka munkavállalói tulajdonba került. A Közép-dunántúli gázszolgáltató Zala, Somogy és Veszprém megyében 445 településen van jelen.

A Budapestet uraló Fővárosi Gázművek az egyetlen önkormányzati többségi tulajdonban lévő gázszolgáltató. A Gázművek részvénycsomagjának 50 százaléka a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van. Szakmai befektetőként az RWE-nek volt jelen egy 49,83 százalékos pakettel, ezt idén megvásárolta az állami MVM.

A Pest megyében és az ország keleti és északi részében jelenlévő Tigázt az olasz ENI csoport birtokolja, a német RWE-nek 43 százalékos részesedése volt a cégben tavalyig, ezt eladta az ENI-nek. Egyszázalékos rész pedig önkormányzati kézben van, az MNV ennél is kevesebb részesedéssel rendelkezik.

Áramcégek

A hat áramszolgáltató önálló részvénytársasággá vált. A Budapestet uraló Elmű és az Észak-Magyarországon szolgáltató Émász közvetett tulajdonosa, a EnBW: 27,25 százalékkal rendelkezik az Elműben, az Émászban pedig a részvények 26,83 százalékát birtokolja. A Démász mintegy 750 ezer fogyasztót lát el villamos energiával az ország dél-keleti részén, amely a Magyarországon szolgáltatott összes villamos energia 11,3 százalékát teszi ki, tulajdonosa a francia EDF.

 

Dél-Dunántúlon a száz százalékban E.On tulajdonolta Dédász (EDD) végzi az elosztói tevékenységet, az  észak-dunántúli Édász (EED) felét a 1995 decemberben lezajlott privatizáció során a francia EdF France vásárolta meg, amelynek a felét 1997-ben eladta a Bayernwerknek. A társaság mostani főrészvényese a Bayernwerkből alakult E.On. Szintén az E.On a főrészvényes a tiszántúli Titászban (ETI), amelyen először az Isar-Amperwerke AG, az ÁPV Rt. és az önkormányzatok osztoztak. Az Isar-Amperwerke részesedését 2000-ben vette át a német cég. Az Émászban az MVM még 2008-ban 8,6 százalékos részesedést szerzett, az Elmüben 12,5 százalékot. Mára az Elműben 15,63 százaléka van, az Émászban 11,66 százaléka a bét adatai szerint. 

A távhő és vízközmű cégek elég jelentős része önkormányzati tulajdonban van.