István, Vajk
17 °C
22 °C

Egymilliárdos sárga csekket hozott a posta

2014.03.12. 14:11
Mit tegyen egy gyári munkás, aki egymilliárdos sárga csekket kap? Olvasónk 830 év alatt tudná törleszteni az összeget az adóhatóságnak. Még évekkel ezelőtt keveredett egy sokmilliárdos kétes ügybe, egyszer majdnem az ujjait is levágták egy fekete autó hátsó ülésén. Az összeg nagysága miatt fellebbezni sem olcsó, félmillió forintot kéne hozzá befizetnie, telefonon pedig nem éri el a NAV ügyintézőit.
Majdnem agyvérzést kaptam, amikor megláttam a levelet.

– meséli zaklatottan István (akinek persze nem ez az igazi neve). Egy vasútállomás mellett találkoztunk, táskájában 300 oldalnyi adóhatósági dokumentációt hozott. „Rám húzzák, hogy stróman voltam, és beismerem, igazuk van, de rám fogják verni most az egész balhét?″ – kérdezi. Hat évvel a történtek után kapott nemrég levelet a NAV-tól.

Amikor felnyitotta a borítékot, három csekket talált benne, összesen 1 milliárd forintról. István gyárban dolgozik három műszakban, munkásszállón lakik. Havi körülbelül 100 ezer forintot keres, így ha az egész keresetét törlesztésre fordítaná, több mint 830 év alatt tudná befizetni az összeget, persze kamatok nélkül.

A három csekk közül az 535 milliós feltételezett személyi jövedelemadó-hátralék, a 201 milliós késedelmi pótlék, a 267 milliós mulasztási bírság. A pontos összeg így összesen 535740684 + 201775683 + 267870342 = 1005386709 forint, azaz több mint 1 milliárd 5 millió forint. Fellebbezni azért nem tud, mert a fellebbezési illeték a vitatott összeg négy százaléka, legfeljebb félmillió forint – rá a maximális összeg vonatkozik.

Megtisztelve éreztem magam

A történet nem egyszerű, István így mesélte el (a cikkünkben kiemelt idézetek nem az elbeszéléséből, hanem a NAV-hoz írt kérvényéből származnak): akkoriban keményen drogozott, most már két éve tiszta. Amikor csődbe ment a cég, ahol adminisztrátorként dolgozott, új munkát keresett.

Újsághirdetésben figyelt fel egy építőipari cégre, ahol hivatalosan ugyan sosem jelentették be, de alkalmazták: annyi volt a feladata, hogy banki megbízottként vegyen fel pénzt a bankból, és adja át a megjelölt személynek. Arra a kérdésre, hogy a drogozás finanszírozására kellett-e a munka, István nem válaszolt.

Nagymamámmal éltem ebben az időben, akinek a nyugdíja akkor is alig érte el a létminimum-minimálbér közötti összeget. Nagyon megörültem, amikor rátaláltam erre a munkára, és itt követtem el azt a hibát, amit önök „nem megfelelő körültekintésként″ definiálnak. Beadtak nekem egy jól hangzó dumát, hogy „bizalmi állás”, „kényelmes”, „hosszú távú”, „fix”. Zabáltam az egészet, eszem ágában sem volt papírokat kérni tőlük bizonyításként, hiszen megtisztelve éreztem magam, hogy rám esett a választásuk.

Gyakorlatilag balek voltam. Teljesen hitelesnek tűntek, mert szép autójuk volt, teljesen üzletemberes volt a kép, amit kaptam. Még az sem keltett gyanút, hogy kávézóban, kocsiban zajlottak a találkák, azzal magyarázták ezt, hogy csak akkoriban terjeszkedik a cég Pest felé.

 – írta legutóbbi kérvényében a NAV-nak. „Összesodort az élet ezekkel az emberekkel, maximálisan ki is használtak” – mondja utólag. A megbízói elmondták, hogy pénzeket kell felvennie, elvileg ezek az építkezéshez, bérekhez, új eszközökhöz kellettek. Összesen másfél milliárd forintot vett fel 2008-ban, átvételi elismervényt egyszer sem kért vagy kapott. A meghatalmazást, amivel több alkalommal felvette a pénzt, megsemmisítette (sem tulajdonos, sem bejelentett alkalmazott nem volt, így csak meghatalmazással vehetett fel pénzt).

Tettem a dolgom, mint a kisangyal

Amikor rákérdezett, hogy mikor fogják bejelenteni, annyit mondtak, hogy várjon, amíg lesz pesti címük: „Még én éreztem rosszul magam, hogy miért kérdezősködök ennyit, így lenyeltem ezt a békát, és vártam. Hihetetlennek tűnt az a mennyiségű pénz, amit naponta felvettem, de ezt a saját tapasztalatlanságomnak tudtam be, tettem a dolgom, mint egy kisangyal. Úgy éreztem, valami kezdődő nagy dolog részese vagyok″ – mondta.

Minden nap hasonló volt: a tőlük kapott telefonon hívták, hogy másnapra rendeljen egy adott bankfiókba egy összeget. Miután felvette, zacskóban adta át a cég képviselőjének, papírt az átadásról nem írtak. „Minek kértem volna bizonylatot, amikor meghatalmazottként ez volt a feladatom? Persze most már tudom a kérdésre a választ″ – magyarázza utólag.

István a NAV-nak azt írta, egyszer-egyszer kapott pár ezer forintot: „Az is olyan volt, hogy hazafelé megálltunk a budaörsi Tescónál, és vásároltunk ételt. Megalázva éreztem magam, és egyre kevésbé tetszett a dolog, de mint egy jó birka, vártam és reméltem.″

Fél évig tartott a munka, a legtöbb érintettnek azóta hűlt helye. István szerint nem igazságos, hogy a pénzt most rajta keresi az adóhatóság:

Nyilván ezt az összeget én érintettem. Láttam részletekben, valamilyen szinten tapasztaltam, de birtokomat, bevételemet, jövedelmemet soha, semmilyen mértékben/hányadában nem képezte. Ez a pénz tudtommal annak a cégnek a tulajdona volt, aminek dolgoztam. Ezeket a pénzeket azonnal át kellett adnom egy személynek, aki tudtommal a cég képviselője volt, és aki minden egyes alkalommal az aktuális bankfiókba szállított, és a bejárat környékén várt rám, amíg bent voltam.

Majd ha egyenként levágjuk az ujjad

Közben lopással is megvádolták főnökei egyszer: éjszaka hívták a céges mobilon, a szokásos helyre hívták. Egy sötétített üvegű fekete autóra emlékszik, melyben a hátsó ülésre ültették.

Rajtam kívül hárman ültek a kocsiban, de gond nélkül kitettek volna hatot is. Kérdezték, hogy én voltam-e, én annyit tudtam hirtelen kinyögni félelmemben, hogy „Mi”? A mai napig is görcsbe rándul a gyomrom, ha felidézem, mit válaszoltak: „Majd ha egyenként vágjuk le az ujjaid, akkor elmondod, hogy te voltál”. Hebegtem-habogtam, majd a volánnál ülő, aki addig csendben volt, elmondta, hogy eltűnt a számláról 25 millió forint, és mivel én tudok hozzáférni a számlához, ezért csak én lehettem.

Egyből mondtam nekik, hogy nem csak én vagyok jogosult, és persze, hogy nem én voltam, hiszen azt sem tudtam miről beszélnek. Tanácskoztak, sugdostak valamit, majd elkérték a személyimet, és közölték, hogy addig náluk lesz, amíg ki nem derül, hogy ki volt az. Másnap – folytatták – be kell mennem egy CIB-bankba, és számlatörténetet kérnem, hogy bizonyítsam az igazamat.

Mivel másnap temették a nevelőapját, oda elengedték, de a temető bejáratánál várták. „Amúgy sem kellemes dolog egy temetés, de így még borzasztóbb volt″ – mondta erről. A számlatörténet őt igazolta, a számla másik jogosultja vette fel a pénzt: „A CIB-bankkal szemben van a régi buszpályaudvar épülete, ott vártak rám. Visszaadták a személyimet, és eltűntek. Akkor láttam őket utoljára.″

A Céginfo.hu szerint a cég azóta jogutód nélkül meg is szűnt.

Első blikkre elhitték

István nemsokára talált egy másik állást, és mint mondta, próbálta elfelejteni ezt a közjátékot – ellentétben a NAV-val, ami 2008 óta folytat vizsgálatot. Még mindig maradtak nyitott kérdések: az egyik tulajdonos és az ügyvezető például külföldi állampolgárok, akik a bevándorlási hivatal szerint nem is végezhettek volna gazdasági tevékenységet Magyarországon. Egyikük nem is szerepel a nyilvántartásban (tehát nem tartózkodhatott volna itt), a másikuk turistavízummal volt az országban. Mivel István írta alá a papírokat, a felvett másfél milliárd az ő vagyongyarapodásának számít.

A NAV határozatában található indokolás szerint az érintett kft. magyar alapítóját már 2009-ben tanúként hallgatták meg, ő tagadta, hogy ismerné egyáltalán a céget, vagy kapcsolatban állna a tulajdonosaival – hozzátette, hogy visszaélhettek a személyes adataival. A külföldi ügyvezető otthoni címéről „lakás zárva″ jelzéssel pattant le a nyilatkozati felhívás, a külföldi tulajdonos azt nyilatkozta, hogy 2007-ben elvesztette az útlevelét, azzal élhettek vissza. A kft. székhelyére és az ügyvezető kézbesítési megbízottjának is feleslegesen küldözgették a felhívásokat. Mint kiderült, a kft. székhelye egy építés alatt álló társasház, melynek a szomszédok szerint használatbavételi vagy lakhatási engedélye sincs.

Nem tudta megnevezni

István szerint nem világos, hogy ezt miért hiszi el a NAV: „Furcsának tartom, hogy első blikkre elhiszik az egyikőjüknek, hogy elhagyta az iratait, és azzal éltek vissza, és ennyire könnyen letudják az ő részét, miközben egy halom adat áll rendelkezésükre rólam, az akkori, az azutáni anyagi helyzetemről, és kétely nélkül feltételezik, hogy az én jövedelmemet képezte az a lottó-főnyeremény szintű pénzösszeg″ – mondta erről István, aki azt sem érti, „hogy tudták megoldani, hogy milliárdnyi forint áramoljon ellenőrizetlenül a rendszerben, amikor egy bank köteles jelenteni, ha gyanús pénzmozgást lát?″ Utólag azt mondja, őt az nyugtatta meg annak idején, hogy ha problémásak lennének a pénzfelvételek, valamelyik hatóság vagy a bank jelezné.

A NAV ügyintézőit állítása szerint a csekkek kézhezvétele óta nem tudja elérni. Most attól tart, hogy „bürokrataszemmel nagyon egyértelmű” az eset, ha ő írta alá a papírokat, az adóhivatal szerint neki is kell felelnie a pénzmozgásokért. Úgy tűnik, a NAV pontosan így gondolja:

Ellentmondásnak tekinthető az a körülmény, hogy az adózó nem tudta megnevezni azt a személyt, akivel állítása szerint 2008. februárjától 2008. június végéig szinte minden nap találkozott, és 1,5 milliárd forintot adott át a részére. 

– írták a határozatban, mely szerint, mivel a banki pénztárbizonylatokat István írta alá, a pénz „a felvételt követően bizonyítottan a rendelkezése alatt állt″.

Egy kolléga eltűnt

István állítja: egy ismerőse, aki hasonló helyzetbe került, már eltűnt. Ő 20 milliárdot vett fel, István annyit tud róla, hogy korábban a körözések miatt hamis személyit próbált szerezni, ma már a saját családja sem tudja, hol van. Ő nem szeretne ilyen sorsra jutni:

Nyilván semmilyen plusz bevételt nem jelenthetek a NAV számára, az egyedüli következmény a totális ellehetetlenítés lenne, egy élet teljes, végleges akadályozása. Bosszantó a tudat, hogy valaki, valahol ezt az összeget élvezi, és nekem kell magyarázkodnom helyette. Nem tudok megfelelően fogalmazni, ha azt akarom kifejezni, amit most érzek. Kérem ne vegyék követelőzésnek kéréseim, tisztában vagyok azzal, hogy hibáztam, de jövőbeni együttműködési szándékomról biztosítom önöket!

– írta a NAV-nak.

Az ügyben az adóhatóságot is megkerestük, telefonban nem adtak felvilágosítást, levelünkre későbbi választ ígértek (amint megkapjuk, folytatjuk cikkünket).

Egy büntetőjogászt is megkerestünk, aki úgy látja, nincs elég információ egyelőre ahhoz, hogy az ügyről érdemben nyilatkozzon. Dr. Janklovics Ádám, a Székely ügyvédi iroda munkatársa általánosságban elmondta: ahhoz, hogy valaki a bankban bármilyen tranzakciót végezzen más cége nevében, nem elég egy két tanú által aláírt meghatalmazás, a jogosultnak be kell menni a bankba meghatalmazást adni.

Cégeknél az ügyvezetőnek vagy cégvezetőnek kell meghatalmaznia a bank szabályai szerint az illetőt: a bankban kartont nyitnak neki, aláírásmintát vesznek, ellenőrzik az adatait, ezután vehet fel pénzt. Ez alapján például valamilyen nyoma kellene legyen annak, hogy egyáltalán ki hatalmazta meg Istvánt.

Mindenesetre Janklovics szerint, ha nincs átvételi elismervény a pénz átadásáról, akkor Istvánnak kell majd igazolnia a rendőrség és a bíróság előtt, hogy valóban átadta a pénzt valakinek.