Ezért sikeresebb Európa, mint az USA
További Gazdaság cikkek
- Drágán ráfizethet, aki visszahívja ezeket a telefonszámokat
- Döntött Orbán Viktor, lesznek, akik olcsóbban kaphatnak áramot
- Egy magyarnak nagyon boldog estéje lehet, megjöttek az Eurojackpot számai
- Megérkezett az első teherjárat a debreceni repülőtérre
- Jelentős összeget fordít a Szegeden gyárat építő BYD a mesterséges intelligencia alapú fejlesztésre
Nincs köze a jóléti kiadások nagyságának a gazdasági válsághoz, és az USA-ban elterjedt nézetekkel szemben az európai jóléti államok sokkal jobbak munkahelyteremtésben, mint az USA – többek között erről ír blogján a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman.
Krugman szerint az európai gazdaságoknak – különösen a franciának – nagyon rossz a sajtója az USA-ban, mivel ott a Robin Hood-felfogás ellentéte dominál. Eszerint a helyes gazdaságpolitika békén hagyja a gazdagokat, akik magas adók mellett nem tudnának munkahelyeket teremteni, és szigorú a munkavállalókkal, akik jóléti kiadások mellett egyszerűen nem dolgoznának. Az ilyen felfogás szerint Európában – ahol magasak az adók, és viszonylag sokat költenek jóléti kiadásokra – mindent rosszul csinálnak.
A válságot viszont a közgazdász szerint nem ez okozta, hanem az, hogy megfelelő pénzügyi és gazdasági integráció nélkül hozták létre az eurózónát, ami ezért képtelen volt hatékonyan reagálni a 2008-ban kezdődő pénzügyi sokkra. Krugman szerint a dél-európai országok még mindig ettől szenvednek, viszont északon – és Franciaországban is – sokkal jobb a helyzet, mint ahogy az amerikaiak gondolják, hiszen például a 25–54 év közötti franciáknak sokkal nagyobb arányban van munkájuk, mint az amerikai társaiknak.
A közgazdász szerint a kilencvenes években is a jóléti államokat okolták Európában az alacsony növekedésért és a magas munkanélküliségért, de aztán Európa mégis összeszedte magát, miközben az USA elkezdett lemaradni. A Bush-kormány alatt a francia foglalkoztatottság már magasabb volt, mint az amerikai, és olyan nagy jóléti államok, mint Hollandia és Svédország, még jobban teljesítettek.
Krugman szerint az, hogy Franciaországban kevesebb fiatalnak van munkája, nem is akkora baj, hiszen az állami oktatás az amerikaiakkal szemben lehetővé teszi számukra, hogy azzal foglalkozzanak, amivel foglalkozniuk kell, tehát hogy tanuljanak. A franciáknak több a szabadsága és korábban is mennek nyugdíjba, de a magas szintű jóléti juttatások ellenére mégis több embernek van munkája, pedig a szabadpiaci ideológia szerint pont az ellenkezőjének kéne történnie.
A közgazdász szerint az USA-ban nem arról van szó, hogy a munkanélküliek nem akarnak dolgozni, és amikor a Kongresszus tavaly év végén a munkanélküli-segélyek időtartamának meghosszabbítása mellett döntött, valójában gonosz kísérletbe kezdett amerikaiak millióival – mivel úgy tűnik, ettől nem találtak vissza az emberek a munkaerőpiacra.
Krugman szerint tehát az amerikai konzervatívok és számos európai politikus propagandája ellenére nem a jóléti államok felelősek a válság kitöréséért. Valójában a legstabilabb gazdaságok – amilyen például az USA volt 1929-ben – is pillanatok alatt válságba kerülhetnek. Viszont Európa esetében Krugman szerint az a legfontosabb, hogy a válság elhúzódásáért a rossz alapokra felépített eurózóna felelős, amelynek semmi köze nincs az államok szociális kiadásaihoz.