Hát így osztották szét a trafikokat

2014.08.06. 17:03 Módosítva: 2014.08.06. 17:05

Hiába döntött úgy a bíróság, hogy nyilvánosságra kell hozni a trafikpályázatok bírálati anyagait, a dokumentumok közzététele után sem tisztult ki teljesen a kép. Noha korábban több helyről beszámoltak arról, hogy politikai és nem szakmai alapon történt a bírálat, sógorok, testvérek, nagyvállalkozók, szomszédok kaptak koncessziót a régi trafikosok helyett, sokan vártak arra, hogy majd a pályázatok nyilvánosságra hozása ad erre megdönthetetlen bizonyítékot.

Nem került tiszta víz a pohárba

Csakhogy maguk a pályázati anyagok továbbra sem nyilvánosak, így nem is összehasonlíthatóak a vesztesek pályázataival. Mindössze az értékelő lapokat, és a bíráló bizottság tagjainak nevét tették közzé. A nyertes pályázatokat továbbra is a minisztérium őrzi, a vesztes pályázatokat pedig a korábbi ígéretek ellenére visszaküldték a pályázóknak.

Átböngészve a bírálati anyagokat néhány dolog azonban megállapítható:

  • Nem igaz az a korábbi feltételezés, hogy a pályázatokba bele sem néztek, az objektív kritériumokat nagyrészt következetesen pontozták a bírálók.
  • De egyáltalán nem biztos, hogy a pályázatokhoz benyújtott üzleti terveket is részletesen átnézték. Erre nem csak kellő idő nem lehetett, de a tervekről írásbeli értékelés sem született.
  • A pontszámítást úgy alakították ki, hogy szinte teljes mértékben az üzleti terv értékelésén múlt, hogy egy pályázat nyer-e vagy veszít.

Mivel az Indexnek korábban több vesztes trafikos elküldte a visszapostázott pályázati anyagát, volt miből kiindulnunk. Ha a nyertes pályázat nem is volt a kezünkben, a vesztesek anyaga és a most nyilvánosságra hozott bírálat már elég ahhoz, hogy érdekes dolgokra akadjunk. Például olyanra, mint az alábbi eset, ahol a vesztes trafikost védve nem közlünk neveket.

Alpolgármester vs. öreg trafikos

Egy Győr melletti kis, néhány ezres településen összesen két trafikjogra lehetett pályázni. Az egyik pályázó a fideszes alpolgármester, a másik pályázó egy a párthoz kötődő ügyvéd volt, aki a környéken végül, különböző településeken összesen öt trafikot is bezsebelt. A harmadik pályázó egy régi, helyi vendéglátós, több mint tíz éve árult dohányt.

Nem csak a rutinja volt meg, hosszú nyitvatartást is vállalt. Sőt, azt is, hogy több mint öt éven keresztül foglalkoztatni fog egy megváltozott munkaképességűt, vagy felvesz egy munkanélkülit. A pályázat objektíven megítélhető szakaszában le is verte a többi pályázót. Végül mégis ő veszített.

Hogyan?

Ha az alábbi táblázatra nézünk, jobban érthetővé válik. Így nézett ki a pontozás ebben a konkrét esetben:

  mit vállal alpolgármester ügyvéd régi trafikos
munkanapokon legalább 12 órát nyitva tart 12p 12p 12p
szombaton legalább 8 órát nyitva tart 6p 6p 6p
ott lakik ahol a trafikot is nyitná? 2p 0p 2p
megváltozott munkaképességű, vagy 3 hónapja állást keres? 0p 0p 0p
a cégben van ilyen alkalmazott? 0p 0p 0p
vállalja, hogy felvesz egy megváltozott munkaképességűt és egy munkanélkülit? 0p 0p 0p
vállalja, hogy felvesz egy megváltozott munkaképességűt vagy egy munkanélkülit? 0p 0p 3p
vállalja, hogy képzéseken részt vesz 3p 3p 3p
vállalja, hogy júli 1-ig megnyitja a boltot 25p 25p 25p
üzleti terv 57p 57p 17p

Így lett az alpolgármesternek 105 pontja, az ügyvédnek 103 pontja, míg a régi trafikosnak csak 70 pontja. Kiragadott példák ugyan, mégis tipikusak. A legtöbb pályázó nagyjából ugyanannyi pontot szedett össze az objektív értékelésen, általában 35-50 pont között, az, hogy valaki helyben lakik, vagy hajlandó mozgássérültet felvenni, alig néhány pontot számított. Majd jött az üzleti terv értékelése, ahol aztán minden eldőlt.

Ráadásul úgy, hogy éppen a terv pontszámához a bírálók semmilyen magyarázatot, szempontrendszert nem közöltek. Arról nem is beszélve, hogy mint arra korábban a Népszabadság is rámutatott, szinte fizikai képtelenség, hogy ilyen létszámú bizottság ennyi anyagot ennyi idő alatt tüzetesen átolvasson és értékeljen.

Tovább erősítheti a gyanút, hogy az értékelés nem szakmai alapon történt, ha beleolvasunk a konkrét pályázatokba, üzleti tervekbe, majd összevetjük azokat a pontszámokkal. Persze ebben az esetben az alpolgármester és az ügyvéd pályázatát nem láthattuk, de az hogy a régi trafikost miért pontozták le így, nehezen érthető.

Egy lepontozott üzleti terv

A 12 oldalas tervben aprólékosan részletezi a vendéglátós szakmai életútját, elismeréseit, képesítéseit, leírja, hogy a családi üzletben, amelyet feleségével visz, már ötven éve lehet cigarettát kapni. Beszámol arról, hogy a dohánytörvény életbe lépése után hová tervezi felépíteni a külső bejárattal is rendelkező trafikot.

Részletezi, hogy milyen saját tőkét vonna be, milyen biztonsági rendszert építene ki, milyen választékkal árusítana, hogyan tenné egyedivé és különlegessé a trafikot berendezési tárgyakkal, elegáns pulttal, dekorációkkal. Két új alkalmazott felvételét tervezte, és aprólékos, mindenre kiterjedő pénzügyi tervet csatolt a tervezett forgalomról, árrésről, bérköltségről, adókról. Csatolt számlakivonatokat, iratokat, fényképeket közölt a jelenlegi üzletről.

Ezzel együtt is jobb volt nála a két másik pályázó? Lehet, de hogy ennyivel, kevéssé valószínű. Tisztán viszont csak akkor látnánk, ha a polgármester és az ügyvéd nyertes pályázatait is megismerhetnénk. Ezt azonban a bírósági ítélet nem tette lehetővé, a nyertes pályázatok a minisztériumnál vannak. És egyelőre úgy tűnik, ott is maradnak.