Összedugták a fejüket a jegybankárok
További Gazdaság cikkek
- Elindult a visszaszámlálás: 2 millió otthont érinthet ez a kormánybejelentés
- A kormány három betűt ismételget, ami megváltoztatja a világot
- Ekkortól lehet a postákon ingyenesen készpénzt felvenni
- Az államtitkár szerint a vendégmunkások nem fogják kiszorítani a magyarokat
- Lefoglalták a nyomozók a túlárazottnak tűnő, gyorstesztekre szerződő cégek iratait
Egy asztalnál ült a Magyar Nemzeti Bankot a rendszerváltás óta vezető garnitúrák egy-egy tagja a Portfolio.hu által szervezett Budapesti Gazdasági Fórumon. Bod Péter Ákos, Surányi György, Járai Zsigmond – mind korábbi MNB-elnökök –, valamint az előző és a mostani vezetés alelnöke, Karvalits Ferenc és Balog Ádám beszélgettek nyilvánosan a magyar és a globális monetáris politikáról.
Bár a beszélgetés nagy részében olyan általánosabb témákról beszéltek a jegybankárok, amikben nem tudtak nem egyetérteni – bizonyára ez az előre egyeztetett kérdéssor volt az ára annak, hogy egyáltalán egy asztalhoz tudták ültetni őket –, azért néhol mégiscsak felizzott a vita. A pénzpolitika válság utáni változásáról vagy az európai és amerikai jegybanki politika különbségeiről inkább csak egymást egészítették ki a résztvevők, de a magyar jegybank politikájáról már eléggé mást gondoltak.
Míg Balog Ádám, a mostani alelnök elmondása szerint „rosszulesik neki, hogy egyesek szerint semmi újat nem csinálnak", és az innovatívabb megoldásokkal bőven a megengedhető kockázatokon belül vannak, addig Karvalits Ferenc elég nagy gondokat lát.
Az előző alelnök szerint:
- Nem biztos, hogy helyes a forint leértékelődésére építő gazdaságpolitika, mivel a forintmegtakarítások így leértékelődnek, a devizaadósságok pedig nőnek.
- Torzak az árak Magyarországon a hatósági árszabás, az ágazati különadók, koncessziós díjak miatt, ami után félő, hogy az árak idővel felfelé fognak alkalmazkodni, azaz infláció lesz.
- Az új jegybanki eszközökben, mint a növekedési hitelprogramban, nagy kockázatok vannak, mivel kamatemelés esetén ezek igen nagy veszteségeket okozhatnak. Ez korlátozhatja a monetáris politika mozgásterét.
Surányi György ezzel szemben úgy látja, hogy a mostani és az előző jegybanki vezetés is nagy károkat okozott az országnak. Míg korábban túl erős forintot akartak és nem foglalkoztak a hitelállomány túlzott növekedésével, addig most átestek a ló túloldalára. Felrótta mindkét jegybanki vezetésnek, hogy az inflációkövető célrendszerükben a torz főszámot és nem a fontosabb maginflációt követték. Surányi szerint az is aggasztó, hogy a mostani jegybank a jelek szerint abban érdekelt, hogy a forint gyengeségén keresztül nyereséget csikarjon ki magának.
Balog Ádám rövid viszontválaszában annyit mondott csak, hogy „inkorrektnek tartja Surányi időn túli erős megállapításait", és hogy igazából ők is figyelnek a fő infláció és a maginfláció különbözetére. Karvalits pedig hozzáfűzte korábbi gondolataihoz, hogy egy stratégia hiába tűnik akár hosszú ideig is sikeresnek, ha a potenciális bukása esetén hatalmas árat kell fizetni.