A Biblia kicsit olyan, mint az illiberális demokrácia

Amikor keleti nyitásról beszélünk, jó reakció-e egyáltalán az, hogy gazdaságpolitikáról kezdünk vitatkozni?

Nem lehet, hogy valami teljesen másról van szó?

– tette fel a kérdést Kész Zoltán, a Polgári Platform elnöke a Polgári Platform és a Szabad Piac Alapítvány csütörtöki konferenciájának nyitóvitájának elején, amely arra kereste a választ,

A vita résztvevői, Barcza György a Napi Gazdaság főszerkesztője, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, Pogátsa Zoltán a Nyugat-magyarországi Egyetem docense és Urbán László volt országgyűlési képviselő abban egytől-egyig egyetértettek, hogy a statisztikák alapján önmagában az, hogy változtatni próbálunk azon, hogy jelenleg túlnyomó részt nyugati országokkal kereskedünk, még egyáltalán nem baj.

Ha tényleg el tudunk adni versenyképes termékeket keleten, akkor nincs baj, de valószínűleg önmagában azért, mert Kína például egy nagy piac, még nem fogunk tudni exportálni oda

– mondta Urbán László, amihez Oszkó Péter hozzátette, hogy sok EU-tagállam képes Ázsiába exportálni, viszont mi azért nem, mert nem vagyunk elég versenyképesek.

Ezt viszont nem lehet pusztán barátkozással ellensúlyozni, mivel a magyar cégeknek egyszerűen nincs meg az a tudása, és azok a kapcsolatai, mint a sikeresebb uniós cégeknek: „Ha a kormány tényleg keleti nyitást szeretne, akkor infrastruktúrát kellene építenie és fejlesztenie kéne az üzleti környezetet, hogy a magyar cégek képessé váljanak arra, hogy betörjenek a keleti piacokra."

Mi a különbség kelet és nyugat között?

Urbán László szerint a keleti országok sikeressége annak a kulturális különbségnek tudható be, hogy ott az emberek nem fogyasztanak annyit, hajlamosabbak inkább megtakarítani. Urbán szerint ez Európán belül is látszik: a németek, a hollandok és a skandinávok például jobb megtakarítók, míg a déliek és a keletiek is könnyebben élik fel a munkájuk gyümölcsét.

Pogátsa Zoltán szerint ez statisztikailag cáfolható, ráadásul eleve rossz fogalmakkal folyik a vita: szerinte a keleti és nyugati államok is nagyon sokfélék, teljesen másfajta a nyugaton belül például az Egyesült Államok és Svédország, de keleten is nagyon nagy eltérések vannak, erre Japánt említette példaként.

Oszkó Péter szerint az igaz, hogy sokféle keleti és nyugati modell van, de azért van valami, ami alapján mégis megkülönböztethetőek az országok: keleten ugyanis szerinte egy felülről irányított, utasításos modell dominál, nyugaton viszont felülről segített, szabályozó, de alapvetően önálló kezdeményezéseket támogató modell a jellemző. Elvi határvonalak vannak tehát, és az a modell, amit a kormány követni rövid távon rendrakásra alkalmas, de hosszú távon nem képes értékteremtésre.

Oszkó szerint egyébként nem feltétlenül kell az ideológiát keresni a keleti nyitás mögött: az üzletember szerint inkább csak arról van szó, hogy nem maradt nyugati szövetségese a kormánynak, ezért a keleti nyitás inkább egy pragmatikus dolog, és csak utólag gyártanak hozzá ideológiát.

Ez egy politikai menekülés, és nem egy működő modell: ráadásul EU-s pénzekből tartják fenn a rendszert.

"Viszont ha az EU megharagszik, akkor ennek a világnak gyorsan vége lehet."

A politika győzelme a gazdaság felett

"Tegyük helyre az illiberális demokrácia fogalmát! Először is tisztázzuk, hogy mi a liberális világrend lényege: a szabadpiac, a liberális állam, és a nemzetközi kapcsolatokban az együttműködés. Az illiberális demokrácia fogalma viszont mindháromra nemet mond" – kezdte mondandóját Barcza György, majd arról beszélt, hogy a nemzetközi kapcsolatokon kívül szakított a liberális alapelvekkel. Barcza szerint ez ráadásul nem is új dolog, csak egy újra előszedett nézet: a második világháború után ugyanis két utópikus ideológia, a marxizmus és a liberalizmus vált dominánssá.

A marxizmus Barcza szerint a Szovjetunióval együtt megbukott, a liberalizmus pedig mostanában vált vállalhatatlanná azzal, hogy azt tartja: az ember alapvetően rossz, ezért intézmények közé kell szorítani, és a politikát a gazdaságnak kell alárendelni. A probléma Barcza szerint a globalizmus elterjedésével jött a hetvenes elején, ami össze akarja olvasztani a nemzetállamokat.

A magyar kormány viszont alternatív vonalat képvisel azzal, hogy a politikát előtérbe helyezi a gazdasággal szemben, és ragaszkodik a nemzetállamhoz. Ezért van kritikák kereszttüzében.

Az áltudományos viták és a Biblia

„A történelemben, ha úgy vesszük, a leguniverzálisabb modell a Biblia, ami képekben beszél, és nem adtak érte Nobel-díjat. Ez igazából a gondolkodásmódot formálta. És aki a mai vitákat átlátja, az átlátja azt, hogy a a valódi vita a gondolkodásmód szintjén zajlik” – mondta Barcza.

Barcza azt mondta, az a fajta áltudományos vita, ami mostanában a közgazdaságtudományi egyetemeken, vitafórumokon zajlik, elismeri, hogy valami megbukott a liberális piacgazdaság modelljében, de nem megy túl az eredeti kereten, hogy a politikát a gazdaságnak kell alárendelni. „Ez egy gondolkodási keret. Az, hogy ebből nehéz kilépni, azt elhiszem, a Biblia se hatott mindenki gondolkodására. Akiére viszont hatott, annak nagy változást hozott az életében, és én hiszek abban, hogy ha tudjuk érzékeltetni, hogy van másik gondolkodási keret, akkor abból lehet változás.”

„Örültem volna, ha Magyarországon száguldó piacgazdaság alakul ki, és a magyar export letarolja Ázsiát, Latin-Amerikát, az Egyesült Államokat és európát, de ehelyett az történt, hogy kinyitottuk a piacainkat, és egyből versenyhátrányba kerültünk” – fogalmazott Barcza. Szerinte a legjobb példa erre talán az élelmiszeripar, amiben előnyünk volt, és aztán hazai pályán kaptunk ki. "Ott ahol a szabadpiaci alapok nem alakulnak ki, ott a tőkésedés eladósodásba csap át. Ha ez viszont így van, akkor annak az ország érdekében központilag kell gátat szabni."

– mondta Barcza.

Negyenéves problémákat akar orvosolni a kormány

Azzal kapcsolatban, hogy mik az illiberális demokrácia előnyei, Barcza azt mondta, a kormány negyven éves problémákat tudott orvosolni a liberális demokráciával szakítva. A foglalkoztatottságot hozta fel példának: "A munkaerőpiaci szempontból passzív és az aktív lakosság közti arány egy az egyhez volt, most pedig már négy és fél milliót közelíti a foglalkoztatottak száma. Az USA-ban, Hollandiában ez 70-80 százalék: ezt kéne utolérnünk. Nálunk most 65 százalék a foglalkoztatottság, de ez egyre nő".

A felvetésre, hogy a foglalkoztatottságot jócskán kozmetikázta a közmunkaprogram, Barcza azt mondta, a munkaerőpiac is hozott létre munkahelyeket, ráadásul a közmunkások munkát végeznek és adót fizetnek a segélyből élőkkel szemben.

Barcza szerint az is a kormány érdeme, hogy  2010-hez képest csökkent az államadósság, és jelenleg is csökkenő pályán van: "ha a jövő évig költségvetést vesszük alapul, az olyan 55,8 százalékos GDP-arányos államadóssághoz vezet". Azt is mondta, azzal kapcsolatos kritikákat szeretne hallani, hogy miért nem 50-hez közelít már: a mostani sebességgel évente nagyjából egy százalékponttal csökken az államadósság, amíg elérjük a 60-at, az 15-20 év. Ha nulla költségvetési hiány lenne, akkor 5 év alatt elérnénk a hatvan százalékot, és tíz év alatt az ötven százalékot".

Barcza szerint amíg az adósságot csökkentjük, addig valóban kevesebb pénz marad fogyasztásra, de szerinte ez egy egészséges folyamat, ez a beteg gyógyulása. "Az pedig normális dolog, hogy ameddig a beteg gyógyul, addig kórházban van. Arra viszont mindenképp emlékezni kell, hogy hogy került oda, és nem szabad még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát."

Másra is lehetett volna használni a felhatalmazást

Oszkó Péter szerint ugyanakkor az illiberális eszköztárat fel lehetett volna használni olyan célok elérésére, amelyek egyébként a társadalomnak fájnak, de szükség van az intézkedésekre. Ezzel Urbán László is egyetértett, aki szerint a az adósságcsökkentés és a foglalkoztatás növelésének a gondolata is helyes irány, de szerinte a kormány intézkedései inkább csak a kormányzóképességét javította a kormánynak, mert ahhoz, hogy ezeken a területeken változás legyen, valójában nem kell illiberális eszközökhöz nyúlni.

1994-ben a kétharmad megrettent a feladattól, ehhez képest most a Fidesz élt a felhatalmazással, de nem olyan intézkedéseket hoztak, amik megoldották volna a problémákat.

- mondta, és arról is beszélt, hogy szerinte 25 éve az az alaphelyzet, hogy túl sok ember függ az állami újraelosztástól, a mindenkori kormányok pedig azzal vannak elfoglalva, hogy ezeknek az embereknek a szavazatait megszerezzék. "A kormány a hatalmát arra is használhatta volna, hogy ezen a helyzeten változtasson, de ezt mégsem tette meg".

Pogátsa Zoltán szerint viszont egyáltalán nem erről van szó, szerinte épp hogy arra lett volna szükség, hogy a kormányok több pénzt költsenek olyan területekre, mint például az oktatás. A jelenlegi kormány politikájával kapcsolatban azt mondta, "az, hogy nálunk a GDP 3,6 százalékát költjük oktatásra, jelentős versenyhátrány a nyugati országokkal szemben, amelyek rendre 7-8 százalékot költenek ilyen célra." Pogátsa szerint ez kell ahhoz, hogy széles középosztály jöjjön létre, amely kiáll a jogaiért, és nem válik az államnak kiszolgáltatottá.

Oszkó Péter szerint viszont igaz, hogy az állam nélkül nincs piac, ugyanakkor emlékeztett, hogy túlságosan leegyszerűsítő azt feltételezni, hogy középosztály akkor jön létre, ha az állam létrehozza, sokkal inkább az állam és a társadalom kölcsönhatására kell gondolni. "Ha ez így lenne, akkor még mindig a feudalizmusban lennénk. A reneszánsz polgárt sem az állam hozta létre, hanem piaci folyamatok, amelyek miatt olyan családok emelkedtek ki, akik aztán a polgárság magját alkották"

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!