Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Most akkor Horváth vagy Vida hazudik?

2014.11.26. 17:26 Módosítva: 2014-11-26 17:34:06
Ahogyan az egykori adóhivatali dolgozó sem állt a nyilvánosság elé megdönthetetlen bizonyítékokkal, úgy a NAV néhány nap alatt készült belső átvilágítása sem cáfol érdemben semmit. Megpróbáltuk összeszedni, hogy ki mit állít, és mi az, amiben szinte biztosak lehetünk. Utóbbiból nem sokat találtunk.

Hiába tette közzé a NAV az egy hétvége alatt Horváth András ügyében lefolytatott tavalyi vizsgálat anyagát, és csapott hozzá több mint ezer oldal mellékletet, nem sokkal hozott közelebb a történtek megismeréséhez. Nem csak azért, mert a dokumentumokból az összes személyes adatot kihúzták, vagy mert túl gyorsan folytatták le a vizsgálatot. Hanem elsősorban azért, mert eleve kevés esély volt arra, hogy Horváth állításai hasonló jellegű belső vizsgálattal érdemben cáfolhatók.

Mit állít a NAV kiugrott munkatársa?

  1. Sok esetben vizsgálat sem indul az áfacsalók ügyében. Vannak, akik sérthetetlenek.
  2. Ha indul vizsgálat, gyakran éppen a főkolomposokat nem sikerül elkapni, egyes ügyekben a feltárás egyes NAV vezetők hatására akadozik, vagy nem ér el eredményt.
  3. Őt személyesen is félreállították, amikor egy munkacsoport tagjaként megpróbált feltárni egy áfacsaló láncolatot.

Mi állít ezzel szemben a NAV?

  1. Rengeteg vizsgálat indult az áfacsalók ügyében.
  2. A láncolatos áfacsalások feltárása természetszerűleg körülményes, lassú folyamat, amelyet számos bürokratikus akadály is nehezít, a NAV vezetői azonban nem gátolják a feltárást, részlehajlás nélkül végzik a munkájukat, ellenőrzött keretek között.
  3. Horváth Andrást nem állították félre, amikor egy munkacsoport tagjaként megpróbált feltárni egy áfacsaló láncolatot, mindössze annyi történt, hogy miután a hosszas munkafolyamat sem hozott eredményt, és érdemi bizonyítékokat, Horváth András nem kapott újabb feladatokat az ügyben, később pedig a vizsgálatot lezárták.

Érdemi különbség a két fél állításai között leginkább az események értelmezésében van. Azt ugyanis egyikük sem tagadja, hogy áfacsalás létezik, jelentős probléma, amit a NAV is vizsgál, a csalások tízmilliárdokkal károsítják meg a költségvetést, a bűnözők egy része pedig megússza.

Csakhogy míg Horváth szándékosságot és korrupciót lát az adóhatóság munkája mögött, megmagyarázhatatlan lassúságot és gyanút keltő eredménytelenséget, addig a NAV ezt a természetes működés részeként állítja be, sőt, úgy látja, nemzetközi viszonylatban nem is teljesítenek rosszul.

Ilyenformán a NAV novemberben készített összeállítása, amelyben nevek kitakarásával ugyan, de feltárt adócsaló-hálózatok egész soráról számolnak be, és amelyikben a Horváth András által elérhető ügyek sorsát futották át, csak kis mértékben releváns. A számok, beszámolók, ügyek mögötti mozgatórugókról ugyanis nem derül ki semmi. Az egyetlen érdemi eredmény, hogy rámutatnak:  nincs látványos lenyomata az adóhatóság belső rendszerében annak, hogy felsővezetői írásos parancsra indoklás nélkül ügyek sorát állították volna le.

De hogy milyen vizsgálatok voltak, amelyek el sem kezdődtek, egy-egy eredménytelenül lezárt ügyben tényleg nem lehetett volna-e továbbmenni, egy lezárt ügyben lehetett volna-e további érintetteket találni, hogy szóban ki kit mire utasíthatott, természetesen nem derül ki. Azt írják,

az adóellenőr vezetői utasításra történő leállítására utaló tényt, körülményt nem lehetett feltárni.

Ebben a mondatban nem csak a körülményes hivatali nyelv köszön vissza, de valójában annak beismerése is, hogy a választott átvilágítási módszer értelemszerűen nem adhatott cáfolatot Horváth állításaira.

Így aztán maradt a konkrét ügyek leírása, egy teljes beszámoló a NAV egyik negyedévéről, listák, levelek, lementett monitorképek, Horváth munkamódszerei, ötletei, egy külön mappába gyűjtött dokumentumai, táblázatok, stb.

  Annyi a közzétett vizsgálatból mindenesetre kirajzolódik, hogy a lomha, szigorúan hierarchikus, igazgatóságokra tagolódó óriáshivatalban Horváth feltehetőleg tényleg többször a hivatali utat megkerülve próbálta meg gyorsítani a folyamatokat, amelynek a rugalmatlan szervezet ellenállt, és nem vett jó néven. A jelentésben például megjegyzik, Horváth módszere a szervezet és a munkafolyamat hatékonyabb átalakítására nem alkalmazható, “mert a hatásköri, illetékességi szabályokat” be kell tartani. Vagyis a szervezeti hierarchia nem teszi lehetővé, hogy gyorsan reagáljanak egy-egy ügyben. 

De ez sem bizonyítéka, vagy cáfolata a korrupciónak.  Továbbra is marad tehát a bizonytalanság: vád az egyik oldalon, tagadás a másikon.

Miközben persze bizonyítási kényszer nyilván a vád oldalán van, még ha ezt nem is feltétlen kell a nyilvánosság előtt megtennie.

Amit mindenesetre az üggyel kapcsolatban még tudunk:

  • Horváth András annak idején feljelentést tett. A feljelentése nyomán a Nemzeti Nyomozó Iroda december 9-én hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt még ismeretlen tettes ellen rendelte el a nyomozást. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) később közölte, a nyomozásnak van gyanúsítottja.
  • A NAV már Horváth András tavalyi sajtótájékoztatója után visszautasította a vádat, és rágalmazás miatt feljelentést tett volt munkatársa ellen. Ez alapján a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly december 11-én nyomozást rendelt el visszaélés személyes adattal és hivatali visszaélés bűntett elkövetésének gyanúja miatt. Tavaly december 19-én házkutatást is tartottak Horváth Andrásnál.
  • Vida Ildikó beismerte, ő és több NAV-os vezető azok között van, akik nem léphetnek be az Egyesült Államok területére, mert az amerikaiak szerint korrupciós cselekmény haszonélvezői voltak. Később kiderült, a kitiltásnak köze lehet többek között Horváth András vádjaihoz is. Bizonyítékok, amelyek Vida bűnösségét igazolják, eddig nem kerültek nyilvánosságra.